2014. december 31., szerda

20.fejezet Hát, újra találkoztunk ....

4 és fél évvel később 

- Anya! - ugrik rám a kisfiam, ezzel felkeltve engem. Luke mellém mászik majd kedvesen rám mosolyog. Én is így teszek, és átkarolom a fiamat.
- Anya, éhes vagyok - súgja a fülembe Luke
- Megyek - motyogom mire ő elszalad a szobájába. Nehezen de kikelek az ágyból. Felveszem a papucsomat, és a köntösömet. A konyhába megyek, valami ehető után keresek ott, és meg is találom. Tükör tojást készítek magunknak. magamnak kettőt, Luke egyet. Közben kenek egy kis nutellás szendvicset neki az edzés utánra. Csengetnek, gondolom oscar lesz vagy apukám, hogy elvigye a gyereket edzésre. Luke-ot látom ahogyan fut az ajtóhoz,.
- Papa! - kiabál és apa nyakába ugrik látom a tükörből. A szüleim felköltöztek London-ba miután Luke megszületett, de persze nem adták el a házat ahhoz túl sok emlék köti oda őket.
- Szia, Tessa - köszön nekem apa
- Szia - mosolygok rá. - köszönöm, hogy elviszed, sokat kell dolgoznom, lehetne az esti meccsig nálatok?
- Mi csak őrölünk neki, igaz Luke? - kérdezi a fiamat aki bólint
Készen van a tojás így kirakom őket tányérra. Leteszem az asztalra, Lukas egyből leül enni. Elkérem a táskáját és beleteszem a szendvicset.
- Apa, kérsz enni?
- Nem. - mosolyog rám apa, és tovább beszélget a fiammal a tegnap esti meccsről. Én is enni kezdek. Ahogy Luke-ra nézek nagy vonalakba fel lehet fedezni benne az édesapját, így 4 évesen is. A bőrén látszik, hogy van benne egy kis brazil, aztán a haja színe sötét barna, de még nem is fekete, de a szemei. Mintha az apja lenne. és persze focizni jár, és az edző szerint nagy tehetség elkelene gondolkoznom rajta, hogy focista legyen, mert ilyen tehetséget ő csak ritkán látott. Luke nagyban magyaráz arról Neymar milyen gólt lőtt, a fiam kedvenc focistája az apja, apa persze egyből mond róla valami rossz dolgot, és ő Munir gólját dicséri. Miután Luke megette a tojást, már veszi is a cipőjét.
- Tényleg, anya te jössz este? - kérdezi
Néhány napja Oscar adod 3 jegyet Luke-nak a névnapjára, a brazilok játszanak majd az angolok ellen. Elmennék ha a jegyeknek nem  az első sorba szólnának.
- Nem hiszem - mondom
- Miért nem? Anyaaaa..kérlek - nézz rám a fiam nagy boci szemekkel. Tudja, hogy ennek nem tudok ellenállni. Apára nézek aki azt tátogja nem lesz gond
- Elmegyek. - mosolygok Luke felém jön majd megölel.
- De most viszont menünk kell ha nem akarsz elkésni - mondja apu, Lukas pedig már fut is. Egyedül maradok a lakásban. Elmegyek zuhanyozni, kifestem magamat, a hajamat  megfésülöm, és befonom. A szobámba megyek ahol egy  fekete ruhát veszek fel, egy térdzoknit,és a bakancsomat. Mivel még reggel van, így egy kardigánt kapok még fel. A táskámat felkapom, és már megyek is. Felhívóm Juliet-et, hogyha végzet a munkával akkor jöhet. Bezárom az ajtót, és lemegyek az utcára  a kocsimhoz. Beszállok, és a Youngba hajtok egyből. Az üzletbe beérve köszönök és már megyek is a saját kis szobámba. Juliet ruhája ott áll a bábun készen. Juliet újság író lett, nem is akármilyen sportújság író. Oscar 1 éve elvált nehéz húzza-vona után, és immáron össze is tudnák házasodni ahogyan régóta tervezték is azt. Oscar kislánya szereti Julietet és mostanában elég sokat vannak együtt. Juliet is ott lesz este mint a brazil minden meccsén. És ott van egy másik ruha is. Az ami a focistán lesz. Egyszerű öltöny, s még is valamivel több, a belsejébe vart név miatt ott van a szívénél egy kis név még pedig a barátnőm neve.  Elmosolyodom arra gondolva, hogy milyen boldog volt a férje ruhája láttán. Nyílik az ajtó és szőke barátnőm lép be rajta. Megölel. Megnézi a ruhát, és könnybe lábad a szeme.
- Köszönöm, Tessa - mondja, és megölel. Megkérem próbálja fel és meg is teszi. Csodálatosan fest a fehér ruhában, aminek a válla kis fekete madarakból áll. talán ennyi benne a legnagyobb extra. Kap tőlem hozzá egy csodás fehér cipőt amin szintén megjelenek a madarak. Szőke haja csodásan megy a ruhához. Magát nézi a tükörben és csodálkozik rajta. Ezután megint megölel. Juliet leveszi a ruhát majd mondja sajnos mennie kell mert interjúja lesz, de este találkozunk. Ezután pedig dolgozom tovább.

**

Mikor megérkezem a stadionhoz, Luke és apukám kint állnak mellettük Juliet. Rá mosolygok legjobb barátnőmre. Ujjamat tördelem, a félelem és az izgalom uralkodik most rajtam, nem tudom mit és hogyan csináljak. Soha nem voltam még ennyire tanácstalan.  Együtt megyünk be, néhány perccel a kezdés előtt. Luke végig a kezemet fogja, és akkor sem engedi el amikor leültünk. A meccs elkezdődik a csapatok feljönnek a pályára a fiam pedig ámulattal nézi, én pedig mint néhány éve is tettem, zenét hallgatok. Félidőnél járunk mikor Tom Odell szól a fülemben.  Aztán mikor a játék újra kezdődik, ekkor már Bastille szól a fülemben. Majd mikor rám nézz, tudom, hogy engem nézz, megszólal a Love Runs Out. Az élet iróniája. Megint úgy nézz rám mint 5 évvel ezelőtt.  Aztán elfut. Én pedig kimegyek. Lemegyek, hogy ne lásson, és mivel Juliet miatt aki nekem  adót sajtós kártyát bementem az öltöző részhez. Ott leültem a falhoz, és lecsúsztam. Folytak a könnyeim, úgy ahogyan régóta már nem. Aztán síp hangját hallottam majd Oscart láttam meg, nevettet. Ő is meglátott, és egyből felém futott. 
- Mi a baj? - kérdezi 
- Ő - mondom, és magához ölel. És ott áll. Minket nézz. Ő is lesokkoltnak látszik, csak úgy mint én. Aztán befut a fiam. Luke a nyakamba ugrik.  Megölel és megpuszil. Aztán lepacsiznak Oscarral, és Neymarnak kiesik a szeme. És Luke meglátja a bálványát. Egyből odasiet és megöleli. Ezt a pillantott vártam évek óta, de nem így. Aztán a fiam beszélni kezd. Oscar rám nézz de én a fejemet rázom tudom mit akar csinálni. 
- Gyere, öcsi bemutatlak a többieknek is - mondta neki Oscar, erre a fiam vele megy, én pedig itt maradok vele. 
- Hát újra látlak - mondja 
- Igen.
- Szép vagy, Tess. Jól áll az anyaság - mondja, én pedig bólintok. Ő előrébb jön. - de kár, hogy nem az enyém vagy igen? 
Ahogyan rám nézz. Ritkán állt el tőle a szavam de ez most egy ilyen alkalom. Tudom, hogy tudja. 
- Lehet - mondom. Még közelebb jön. 
- Mindig ezt mondtad..látom rajta, hogy az enyém a rohadt életbe is, Theresa! - kiabál 
- És ha tied, az mitől lesz más? Semmitől? Nem vagy az apja, Neymar és soha nem is leszel! - kiabálok én is 
- De én vagyok az apja! Jogom van a fiamhoz! És neki is joga van hozzám! - kiabál 
- Lehet, hogy biológiailag az vagy, de nem vagy az igazi apa! Tudtad, hogy terhes vagyok hiszen láttad a rohadt életbe! Tudsz számolni nem? Tudhatná,d hogy tőled volt!  
- Azt hittem Neuer az apja, hiszen az ő szobájában aludtál! - ordítja, én pedig pofon vágom. 
- Lehet, hogy jobban is járna ha Manuel lenne az apja, nem te - köpöm felé a szavakat. Megfogja  a kezemet. Kényszerít, hogy nézek rá. 
- Mondd a szemembe és elhiszem  - suttogja, én pedig elveszem a szemeiben. 
- Azt nem tudom mondani, de azt most mondom, hogy úgy az apja soha nem leszel mint David Luccának. Lehet, hogy tudni fogja ki vagy, ha igyekszel talán még együtt is lehetek majd, de sohasem fogod őt, karácsonykor látni, vagy a születésnapján. 
- Csak hiszed, Theresa. Egyszer belém szerettél, újra megtudom majd csinálni. - röhög bele az arcomba. Vágnám már pofon, de megfogja a kezemet. Magához húzz, és megölel. 
- Nem fejeztem be. Én szeretlek, Tessa, és magamba foglak újra bolondítani. 
Ahogy ölel. Beszívóm az illatát. 
- Nem kell sokáig dolgoznod rajta. - súgom neki. Ő is szorít el sem enged. Beszívjuk egymás illatát, és mosolygok. Tudom, hogy itt és most valami elkezdődött...újra. Nem tudom, hogyan és mikor lesz belőle valami, de a vallomásunk, már egy kész megbocsátás a részemről. Neymar soha nem engedett el, és ezt köszönöm neki. Nem tudom, hogy lesz, de remélem lesz valahogy, hogy majd boldogan élünk míg meg nem halunk. Ki tudja? Vannak hamis szerelmek és a miénk is annak indult. De aztán. 
Mikor egy celebet látsz a tévében és van egy nője vagy egy pasija biztos mindenki azt gondolja, na igen ezek nincsenek is együtt......de van mikor tévedsz. Én is tévedtem mikor ezt hittem rólunk.  Óriásit tévedtem.....

Sziasztok! 
Hogy tetszett a rész? 
Boldog Új Évet minden egyes kedves olvasómnak és jövőbeli olvasómnak mert csak ez a két kategória létezik:D 
Kicsit nagy hatással volt rám Leiner Laura:Késtél című könyve. 
Így a 20.résznél végre eljött a boldogság, mivel szomorúan bejelentem, hogy ez az utolsó előtti  fejezet. 
Új blogot ezután már csak sokára fogok kezdeni, hiszen lesz egy új blogom is, és itt van a VÉGE című blogom is. Igaz nem Neymarról szól, de Tessa még benne lesz párszor, és persze érdekesen fog egymásba futni a két blog.  
Remélem ott is velem tartotok:) A következő rész megpróbálom hamar hozni.  
Addig is Boldog sikerekben gazdag boldog új évet nektek:) 





2014. december 28., vasárnap

19.fejezet Nehéz Szülés

2 hónap elteltével, Juliet minden idejét velem tölti, mert szerinte bármikor szülhetek és akkor ki lenne velem? Szerintem csak Oscar-t akarja látni, de ő tudja. Én csak örülök annak ha itt van velem, nem vagyok egyedül és persze nem unatkozok.   Mint minden reggel Juliet is megérkezett. Ajtót nyitok neki, tökéletes mint mindig. Szőke haja befonva, sötét színű kabátja már ki van gombolva, így látni, hogy egy virágos ruha van rajta, harisnya, egy térdzokni és egy elegáns cipő. Beengedem ő pedig levetkőzik. Éppen kaját csináltam, folytatnám de Juliet nem engedi így leültet leültet.
- Juliet milyen nap van ma? - kérdezem
- Február 13, péntek - mondja
-Köszönöm
Bekapcsolom a tévét ahol arról van szó, hogy milyen jó lett Demi új klipje és a ruha amit Tessa Rose csinált neki direkt erre az alkalomra. Ezután jön még egy öngyilkossági kísérlet, egy drogos zenész. Juliet is megérkezik mellém, és együtt nézzük a tévét tovább. Juliet néha előkapja a telefonját mert az jelezz néha-néha felnevet máskor pedig szomorúan nézz.
- Ki az? - kérdezem
- Ha nem mondod el senkinek elmondom. - mondja
- Kinek mondjam? Anyámékkal nem beszélek, a családom többi tagjának? Vagy Neymar-nak, ja bocs vele nem beszélek, marad Lukas - mutatok a hasamra - de ő meg hall téged, és hidd nem mondja el senkinek
- Oscar-ral - mondja, és lehatja a fejét
- Juliet te meg ő?
- Igen! - vágja rá mérgesen - tudom elítélsz mert van gyereke, felesége is...de én szeretem őt Tess.
- Nem ítélek el, nem bírom azt a csajt, a lányuk pedig biztosan kedvelni fog. De mikor kezdődött és miért csak most tudom és elválik?
- 1 hónapja kezdődött, és ő nem akarta elmondani, és lehet sőt biztos, mert már elmondta, hogy válni akar, de azt még előttem - mondja
- Juliet e nagyon jó - mosolygok rá, ő is mosolyog.
Ezután mesélni kezd. Elmondja, hogy megcsókolta őt, és hogy az milyen volt, és persze a mosolya. Kinem hagyta volna az öleléseket és persze azt mikor lefeküdtek, részleteket nem kaptam de azt mondta fantasztikus volt, és hogy Oscar ott és akkor mondta ki a bűvös "sz" betűs szót. 1 hónap alatt ennyi mindent tudtak csinálni. És persze volt egy rosszul elsült vacsora is amit Oscar csinált magánál mivel már elhagyta a nejét, Juliet szerint a vacsora borzalmas volt.  Mosolyogva hallgattam őt, ahogyan beszél ahogyan arról mesél milyen csodálatos volt vele, és még mindig az.
Felhívtak az egyik üzletből, hogy ügyfél van aki rendelni akar tőlem. Elmentem  lefürödtem majd sminkeltem egy harisnyát vettem fel és egy fekete ruhát, ami látni engedte a hasamat, hogy már milyen nagy. Egy csizmát vettem fel és a kabátomat, Juliet is velem tartott így együtt indultunk el. Ő vezetett, a Young előtt állt meg, és kiszálltunk, bent az ügyfél mikor meglátott mosoly terült szét az arcán, majd azonnal le is fagyot mikor meglátta Juliet-et. Szőke barátnőm is egyből megállt, nem akart vitát.
- Tessa - jött oda hozzám Ludmilla, Oscar jövőbeli volt neje
- Szia - köszöntem neki oda
- Ruhát csináltatnék veled - mosolyog rám nyájasan
- Bocsánat de nem, itt van ezernyi ruha válasz - mutattam körbe
Ez persze szíven vághatta, Juliet-re nézett aki már elindult a bohém ruhák felé. Szánalmasan nézett rám, majd a barátnőmre.
- Akkor szerintem megyek a szembe levő üzletbe - mondja
- Nekik szükségük van a pénzedre tudod mióta itt vagyok valahogy nekik kevesebb jut - mondom.
Felháborodottan megy el, és tényleg be megy szembe a Summer - be. Megvonom a vállamat és a bevételről kérdezem a vezetőt, mikor éles fájdalom megy a hasamba, és felsikítok. Valami nedves csorog végig a rajtam először kicsi majd sok. Juliet már rohan is ki, velem együtt karöltve, az üzletvezető segít kivinni, nekem pedig egyre jobban fáj. Juliet egyetlen lámpát sem nézve rohan a kórházba velem, ahol az orvosom bent van. Hordágyra tesznek és onnan megyek a szülőszobára. Juliet tudja kiket hívjon elég sokszor elmondtam már neki. Az orvos arra szólit fel, hogy mélyeket lélegezek és mikor mondja nyomjak. Én pedig tettem amit kért, mintha egy örökké valóság telt volna el minden nyomja között mikor már abba kellet hagynom. Fájt nem is kicsit. Ha valaki azt mondja ez milyen jó, biztosan be van állva. Nyomtam mint az örült és mikor megmondták kint van a feje! Az az érzés, hogy már nincsen sok csodás volt. És mikor felsírt, mikor megláttam, tudtam megérte szenvedni. A kezembe adták őt, és csodás volt ahogyan ott volt. Megkérdezték a nevét de csak sokára tudtam megmondani. Lukas.Luke. Az én kicsi fiam. ez mosolygásra késztetett, ezután egy kicsit elvitték, hogy megvizsgálják biztosan nincsen baja. Engem pedig áttoltak egy kórterembe ahol egyedül voltam. Juliet jött be elsőnek majd az ápoló a kezében a fiammal. Juliet leült mellém, a kicsi pedig a kezembe került, jobban megnézve kék szeme van ami az enyém de sötét haja az apjáé, és persze az egész arca  Neymar-t idézi az emberekben hiába ilyen kicsi látni a hasonlóságot.
Aludt a kicsi, a nővér elmondta adtak neki tápszert egy kicsit, és elmondta mikor lehet érteni jönni reggel és meddig kell bevinni, de maradhat itt is, és persze nem is vittem vissza. Oscar jött be hozzánk. Egyből Juliet mögött állt meg és megfogta a kezét.
- Hoztam neki valamit - mosolygott, és elővette a  kis sapkát, csíkos volt, kék alapon sárga csíkok, egyből rá is adtam. Így feküdt a karomban, a kis sapkában és egy aranyos kék rugdalózóban. Juliet boldogan nézett ránk.
- Hívtad anyukámat? - kérdeztem
- Persze - mosolyogott
- Mint mondod mikor jönnek? - kérdeztem
- Mivel a látogatási időnek vége, mi is csak Oscar pénzének segítségével vagyunk itt, így holnap jönnek be - mosolygót rám. - de most megfoghatom?
- Gyere - mondtam neki, és óvatosan odaadtam neki a fiamat. Jól állt neki a gyerek.  Oscar mellé állt, itt voltunk mi hárman akik mindig egymásnak voltak, de valaki hiányzik. Az a valaki akinek kint kellett volna állnia, büszkén mondani a fia nevét, akinek könnyek kellettek volna, hogy folyjanak a szeméből örömében, akinek elsőnek kellett volna megfogni a fiát, az akinek boldogan kéne hívnia a családod, hogy apa lett, akinek most mellettem kéne lennie, és néznie a fiát, hogy biztosan jól van e, és rászólni a legjobb barátainkra, hogy már elég az ő gyereke. Akinek most felém kéne hajolnia és megcsókolni, és egy szeretlek kéne mondania. De ez csak álom, ő most azt sem tudja, hogy másodszor is apa lett, de nem fogja tudni, nem fognak együtt horgászni, vagy focizni, esetleg meccsre menni, vagy biciklizni tanulni, leszidni a fiát, hogy kihasználja a lányokat, vagy mikor az első hölgyet haza hozza. Neki ez nem lesz. Nem fogja hallani az első szavát a kicsinek, ez mind ki fog maradni, egy hülye éjszaka miatt 3 ember fog szenvedi jobban mondva 2 mert a 3. a 2. létezéséről sem tudd.......

Sziasztok! 
Hogy tetszett? 
És kinek, hogy telt a karácsony? 
Kinek mit hozott a Jézuska? 
Nekem sminket, zenekaros pólókat Walking Dead-es felsőt, 
és persze könyveket(, Sallinger-t, Leiner Laurát, és persze a Beatles könyvet) 
Ezeket vártam a legjobban de persze még elég sok mindent. 
Előre is Boldog Új Évet mindenkinek! 

2014. december 20., szombat

18.fejezet Veszekedések.....

Nehezen kellek ki az ágyból a tegnapi után, és talán az is benne van, hogy 7 hónapja várok már gyereket. Neymar itt van és valamit akar. Felhívót és bocsánatot kért, de mit gondolt majd megkapja? Kész röhej a csávó. Első utam a konyhába vezet ahol csinálok magamnak píritost. narancs levet iszom a kenyérhez amit megvajazok. Reggeli után a fürdőbe megyek ahol lezuhanyzom, és sminkelek. A szobámban egy egyszerű fekete pólót veszek fel fekete farmerrel és bakanccsal. Elrakom a dolgaimat majd elmegyek itthonról. Először megint a Young-ba megyek ami 1 órája van nyitva, ma még nem volt vevőm. Bemegyek az irodámba és elkezdem csinálni a tegnap rendelt ruhát. Egy vörös ruha lett, térd alá ér, csónak nyaka van. Varrás közben néha-néha megszúrtam az ujjamat, de annyira nem fáj.
Mire végzek már ebéd idő van így kivételesen most elmegyek és már ma szerintem be sem nézek.   Egy közeli étterembe megyek, körbe nézek és ki más ülne ott mint szereted nagynéném és lánya, de legalább az ikrek is ott vannak. Nicole vesz észre engem a családból és int is, na basszus nem úszom meg. Köszönök nekik. 
- Mi a helyzet? - kérdezi Nicole 
- Mi lenne? - kérdezek vissza 
- Látom varrtál - mondja 
- Igen, tudod van aki dolgozik - mosolygok rá szánalmasan 
- Az is munka amit ő csinál - mondja most a nagynéném.
- Mi? Dugni? Vagy vásárolni? Esetleg plasztikai sebészhez járni? - kérdezek vissza röhögve. Az ikrek is mosolyognak rajta. A többiek már annyira nem.  
- Miért te nem ezt csináltad a focista mellett? - nézz rám szánalmasan - mert hát valaki felcsinált. 
Nagynéném ahogyan mondta, annál szánakozóbb és lesajnálóbb nem is lehetne. Utálom. Hogyan lehet ő anya testvére? 
- Igen. és ha azt mondom, hogy csak egy szavamba kerül és a gyerekem apja megint velem lenne? 
Ezzel pedig felálltam. Autóba ültem majd elhajtottam egy másik étterembe. Nincsen messze a stadiontól így reméltem Oscar-t is itt találom de csalódnom kellett. Bementem és leülök egy asztalhoz. Rendelek valami finomnak ígérkező kaját. Mikor a pincér kihozza boldogan kezdek neki. Nem gondolok a nagynénémre aki bántott, mert tudom nem a saját hibámból lettem egyedül. 
Megettem a kajámat majd kifizettem, és ekkor kaptam egy üzenetet Oscar-tól, miszerint menjek egy kicsit a stadionba majd onnan menjünk hozzájuk. Autóba ültem és oda mentem a stadionhoz. Mikor kiszálltam egyből bementem. A hasamat fogtam mivel Luke felébredt. Lassan mentem nem siettem sehová sem. Mikor bementem a pályán Schürlét láttam meg elsőnek akit köszöntöttem is. A holnap esti meccsre gyúrt. Megkérdeztem Oscart hol találom, azt mondta most ment öltözni. Elindultam az öltöző felé, de a folyosón ott vár ő. A falnak támaszkodik és éppen a telefonját basztatja, és annyit mormol, Tessa nem fog örülni. Young  felsőt visel, és fekete nadrágot, és bakancsot. 
- Minek nem fogok örülni? - kérdezem 
Felnézz.  Elmosolyodik ezzel rabul ejtve engem. Végig nézz rajtam és tekintete megállapodik a hasamon. A hasamon amin éppen a kezem van, és ami már nagy. Túl nagy. 
- Semminek. - mondja és beszélni is alig tudd 
- Davi, hogy van? - kérdezem 
- Meg van. Mindig rólad kérdezz. - mondja 
- Az jó. - mondom csak, hogy mondjak valamit. 
- Ki az  apja? - kérdezi 
- Davinek? Szerintem te. - terelem a témát 
- azt tudom, de neki aki benned van - mondja 
- Titok - válaszolom 
- Szóval nem én.  
- Ezt nem mondtam 
- De azt sem, hogy nem. Ezek szerint nem csak én vagyok a ludas. Nem csak én csaltalak meg! Vagyis, én nem is tudom, hogy mit teszek. 
- Én nem csaltalak meg! Te voltál az! Én is voltam részeg, de nem csaltalak meg, tudod én az agyam után nem mentem, nem a testi vágyaim után te esetedbe a farkad után! - kiabálom 
- Tessa, tőlem csinálhattad volna! Igen. fájna de mindenki megérdemel egy második esélyt. - kiabál 
- Igen? Megnéztem volna  a fejedet ám! Mit szóltál volna ha hallod ahogyan dugok valakivel! - kiabálom. Luke csinál bent valamit, és az a valami nagyon fáj. 
- Lehet, hogy nem tetszett volna, de megbocsátottam volna, de tudod miért? Ezt figyeld! Szeretlek. 
- Nagyon örülök neki. - mondom szarkaztikusan - a lány is biztosan örült  neki akit dugtál . Ja és akivel a hajó utat töltöttél a VB után. 
-  Tessa.... - fogja meg a kezemet 
Már én is sírók. Ahogyan ő is. Ahogy fogja a kezemet. 
- Látod? Azt csináljuk amit eddig is. Veszekszünk. - mondom és elmegyek. Nem várok Oscar-ra nem érdekel. Sietek haza. Otthon pedig Julietet hívóm. Annyit kérek maradjon itt velem. Ő pedig jött. Sírtam neki. Mindent elmondtam ami bántott. Ő pedig csak ölelt és a karjaiban aludthatam el, de mikor felkeltem akkor persze már a kanapén feküdtem. A plafont bámulva gondolkozom. Tudja, hogy terhes vagyok, és sejti, hogy én vagyok az apja. Folynak a könnyeim és gondolkozok, azon, hogy megérdemli, e  hogy együtt legyünk. Julietet nézem aki hiába nem mondja tudom, hogy szereti Oscar-t. Nem mondja de tudom, hogy fáj neki. A fejemet csóválom. Rohadt nehéz ez a szerelem....

2014. december 15., hétfő

Sajnálom:(

Nagyon sajnálom, hogy nem tudok részt hozni, de nagyon sok a tanulni való, és persze készülök a felvételire, aztán persze ott a nyelvvizsga, de a jövőhéten mivel szünet van és lesz időm így hozok részt, és nagyoon sajnálom még egyszer:(

2014. november 30., vasárnap

17.fejezet Telefon.

Másnap későn keltem fel. A nap már besütőt a szobámba de nem zavartattam magamat, feküdtem még egy kicsit. Mikor végre erőt vettem magamon, elmentem zuhanyozni majd felöltöztem. Kimentem a konyhába és készítettem magamnak enni, és beültem a szendvicsemmel a tévé elé. A szokásos hírek mentek és persze a tegnapi. Neymar a városba van. Mint elmondták azért mert a Barcelona itt fog játszani, de a focista előbb érkezett egy nappal, hogy találkozzon itt élő barátaival. Ezután leteszem a kajámat és előveszem  a rajzaimat és rajzolok tovább. J-Law ruháját próbálom megrajzolni de tudom, hogy valami hiányzik. Valami nem olyan mint ő. Valami annyira hiányzik. És akkor bevillan. Egy két gyűrődés, és készen is van. Leteszem a rajzot és a ceruzát. Írók a színésznőnek, hogy készen vannak a tervek, 2 hét múlva jöjjön el, hogy méretet vehessek. Ezután Juliet ír, hogy ebédeljünk a szokásos helyen 1 óra múlva, én visszaírók, hogy benne vagyok.  Felveszek egy farmert majd egy nagyobb méretű pulóvert. Kabátot kapok magamra, majd a bakancsomat. Smink alig van rajtam. Kilépek a lakásomból, bezárom az ajtót, és lemegyek a lifttel. Autómba gyorsan szállok be, nem is nézek körül, hogy ki figyel. Az étterem felé megyek, mivel dugó van így tudom késni fogok, de Juliet már megszokta tőlem. A rádióban Taylor Swift  szól ami elmegy de valahogy jobban vonzódom az alternatív rock zenéhez. A kocsisor szép lassan megindul, de 2 perc múlva megint állok. És akkor meglátom őt. A másik kocsiban van. Tökéletes arcával előre nézz. Valamit énekel ami megmosolyogtat. Haja kicsit hosszabb, van egy új tetoválása is. Fekete pólót visel a többit nem látom. Indexel innen gondolom a stadion felé megy. Észre vehette, hogy nézem mert a tekintete felém fordul, de én elkapom a fejemet. A tükörben látom a szemeiben a felismerést és a fájdalmat. Ekkor lesz nekem zöld a lámpa. Gyorsan megyek, talán túl gyorsan is. Leparkolok az étterem ahol már látom Julietet az ablaknál ül. Szép szőke haja ki van engedve, piros ruhát visel ami kiemeli a haját, és persze a rúzsát. Gyorsan bemegyek. Megölelem. Vele szembe foglalok helyet. Rendelek valami kaját, a pincér helyes fiú és látom Julietnek is nagyon bejön. És persze a pincérnek is.
- Láttam ma - mondom
- Kit? - kérdezz vissza
- Neymar-t - mondom, mire félrenyeli a kávéját. Rám nézz olyan most viccelsz nézéssel.
- Nem viccelek, Juliet. Láttam és ő is engem  - mondom
- Az a buzi. Ha hozzád mer érni én kifogom nyírni. Egyszer már bántott nem volt neki elég?! - szinte kiabál de leállítom.
- Kocsiban ültünk.
- Leszarom. Ha bánt., Tessa esküszöm nem állok jót magamért - mondja, én megcsóválom a fejemet. Megérkezik az ételünk, és enni kezdünk. Juliet még alázza Neymar-t. Persze én is mérges vagyok rá, nem is kicsit. Fáj az amit velem tett. Juliet pedig mint egy testőr úgy áll mellettem.  Az ebéd befejeztével legjobb barátnőm közli, hogy órája lesz így már siet is. Én is elindulok csak én a pláza felé megyek. A baba boltba megyek. Körbe nézek a ruhák között, ahol találok egy nagyon édes felsőt, kék alapon van, és egy aranyos kis maci van rajta. Kezembe fogom és látok egy Barcelonás felsőt. Nincsen rajta név, csak egy átlagos mez. Keresek egy nagyobb méretet és megveszem azt is. A kasszához megyek ahol nem olyan nagy a sor. 50 font-ot fizettem ami kicsit meglepett de annyira nem érdekelt. Ezután a könyves boltba megyek ahol nem találtam semmi kedvemre valót. Ezután egy ruha boltba ugrok be ahol már ismerősként fogad az eladó. Körbe nézek, sok ruha között. De nem találok semmit, és ekkor valaki bejön. Oscar hangját hallom arra kapom a fejemet, de van mellette valaki. Neymart ott áll szorosan mellette. Nem vettek még észre. Leengedem a hajamat, és gyorsan megpróbálok kimenni. Oscar észre vesz és segít elterelni Neymar figyelmét, így ki tudok menni. Ezután kocsiba szállok és legközelebb az Oxford Streeten szállok ki. Megkeresem a Young-ot és bemegyek. Az üzletvezetőm boldogan fogad. 2 ember van a boltban bent. Mindketten boldogan fogadnak mintha ezer éve ismernénk egymást pedig nem így van. Az egyik nő vesz egy ruhát amik pedig rendel tőlem egyet. Személyesen veszem le a mérteket. Megmondta a fazont és a színt majd kimegy. Ezután elszámolunk az üzletvezetővel. Sokat kerestem. Ezután hazamegyek. Otthon pedig a new yorki üzletemmel beszélek. 6 órakor szabad leszek és eszek valamit. A világ legegyszerűbb kajáját főzöm. Rántott hús és sült krumpli. Megeszek belőle egy csomót majd fürödni megyek. Megmosom a hajamat is. Luke ma jól viselkedett eddig. Most belelendül. Rugdos rendesen de kivételesen hidegen hagy. Felveszem a pizsimet, de még a nappaliban tévézek. A híradó megy és megszólal a telefonom. Megnézem ki hív és az ő száma fogad. Honnan tudja az új számomat? Egy ideje már csörög de felveszem.
- Igen? - szólok bele
- Tessa? - kérdezi. Hangja szinte sokkol. Megkel kapaszkodnom.
- Igen? - nyelek egyet
- Neymar vagyok - mondja
- Tudom.
- Kérlek bocsáss meg - kéri. Szarkaztikusan felnevetek. Felszisszenek Lucas rúgásától.
-  Menj ki a konyhába és törj össze egy tányért - mondom. Hallom ahogyan összetörik a tányér.
- És most? - kérdezi
- Kérj bocsánatot. - utasítom. Hallom ahogyan megteszi
- Kész.
- Történt valami? Nem, na látod ezt tetted most éppen velem is - ezzel leteszem a telefont.
Kikapcsolom a telefont és bemegyek a hálóba. Befekszem az ágyba de nehezen alszom el. Lehet, hogy meg kéne neki bocsátanom, de miért tegyem? Nem tudd mondani jó érvet. Lehet, hogy egyszer meg fogom bocsátani, de mint egy okos ember mondta: Megbocsátani meglehet, de elfelejteni sohasem.....

2014. november 23., vasárnap

16.fejezet A legjobb család.......

2 napja itt dekollok Londonban. Napfény keltett fel. Felültem az ágyban, de nem tudom mit csináljak.  beletúrok a hajamba, de nem javít semmin. Talán haza kéne mennem, de ma vasárnap van, biztosan ott vannak a rokonaim is. Anyának szóltam, hogy itthon vagyok, és a pénzem is megjött a számlámra. Felkellek majd a fürdőbe megyek. Lezuhanyzom és felveszek egy cica nadrágot és egy nagyobb pólót.  A hajamat felkötöm. Megpróbálok enni, de nem sikerül. Nem tudom mit csináljak. Felülök a pultra. Írók valamit Juliet-nek majd kimegyek a mai újságért. Amint meglátom benne a címlapot már nem tetszik annyira. 

Neymar barátnője a legnagyobb bajban hagyta el.....
A brazil válogatott remek játékosa és barátnője a divat tervező Theresa Rose, azon a bizonyos estén mikor Neymar-nak kellett volna a támogatás szakítottak. Neymar megszólal! Bővebben a 6.oldalon 

Gyorsan odatekereg és megnézzem mit írnak. 

- Közös megegyezéssel lett vége a kapcsolatunknak még a meccs előtti napon, rájöttünk a távolság és a különböző munkáink közénk fognak állni, nekem pedig nem sokára edzenem kell a Barcelonával is, és hogy ne legyen nagy a kiesés gyógyulnom is kell. - nyilatkozta Neymar. Közös megegyezés, lehet, hogy ez csak egy indok arra, hogy elkerüljék a komolyabb dolgokat? Miss Rose nem kívánt nyilatkozni az üggyel kapcsolatban.  

Közös megegyezés, a közös megegyezés olyan mintha ártatlan lennél mégis börtönbe zárnak. Neymar próbált menteni de nem sikerült neki. És mint tudjuk neki sem jöhet össze minden....

Hónapokkal később jobban mondva 4 hónappal később még mindig Londonban dekkolok. Neymar-ral azóta sem beszéltem. Ocar-ral viszont annál inkább, a fiatal focista is itt van Londonban, hisz'  a klubja is itt van. Oscar sokat segít nekem, Neymar-t soha nem hozza szóba, de mikor Juliet-tel vannak egy szobában az halálos, ahogy egymásra néznek. Juliet van most csak itt nálam. 
Legjobb barátnőm éppen egy ruhát mutat amit a fiamnak vett. Fiú lesz. Ez az egy örömöm az életben, a kisfiam. Már meg van a neve. Lucas. Csak reménykedni tudok benne, hogy nem Neymar-ra fog hasonlítani. Ney-t azóta nem egyszer összehozták valami iszonyat ronda modell csajjal. A lány teljesen más mint én főleg kinézetileg. Kezemben a ruha amit J-Law-nak tervezek az Oscar-ra. A egyszerű lesz olyan igazi Jeniffer Lawrence-os. Ezután persze visszaterelődnek a gondolataim rá. Arra, hogy mikor tudd majd játszani  és az aggódás, hogy mikor épül fel. 
- Rá gondolsz, igaz? - kérdezi Juliet 
- Nem - mondom 
- Édesem, most töröld le a könnyeidet és úgy mondd el - mondja. Elmosolyodom. Letörlöm a könnyeimet. 
Felállok ás akkor rúg egyet a gyerek. Visszakel, hogy üljek. Majd jön még egy.  Csengetnek, Juliet megy ajtót nyitni. Oscar robban be, kezében a táskája ami jelzi, hogy edzésre megy. Lucas rúg még egyet, nem esnek túl jól, hiszen már elég nagy. 
- Érzem, hogy az apjára ütött. - mondom 
- Miért, olyan paraszt lesz? - horkan fel Juliet 
- Focista lesz mi? - mosolyog a focista 
- Igen - mosolygok 
- Nálunk a csapatban van helye - mosolyog. 
Sikerül felállnom. Mivel ma megyek anyékhoz már készen vagyok. Szombat van, kivételesen ma jön össze a család nem holnap. Anya és apa holnap utaznak Amerikába apa szüleihez. 
Felveszem a bakancsomat, és  a kabátomat. Felkapom a Táskámat. Barátaim követnek. Mivel a kabát ami rajtam szándékosan bő, így annyira nem látszik az, hogy gyereket várok. Elköszönök tőlük majd a kocsimba szállok és elindulok Northampton-ba. Hazamegyek anyáékhoz. Az út alatt valami szene szól, de nem érdekel, hogy mi. Mikor majdnem 3 óra alatt odaérek, újság írók veszik körül a házat kérezkednek, de érdekel. megyek tovább, egy kérdés megcsapja a fülemet arra válaszolok. Bemegyek, de összeveszem a családommal. Kimegyek a kertbe. Kezemet a hasamra téve hintázok. Talán most érzem a legjobban, hogy tönkre tett. Minden amit iránta érzek csak emészt, nem segít rajtam. Lucas, rúg egy kicsit de nem erőset. Hallom, hogy megjöttek. Nicole és a hülye családja. Bemegyek. Még kabátban, eddig direkt nem találkoztam velük, mert nem volt hozzájuk hangulatom. Mindig hétfőn jöttem vagy vasárnap reggel. Köszönök nekik. Végig néznek rajtam. Leveszem a kabátomat. A póló ami rajtam van 2 számmal nagyobb, de így is látni engedi a hasamat.  Nagynénémék csodálkozó tekintette nem lep meg, míg anyáék már tudják. 
- Hol vannak az ikrek? - kérdezem 
- Elmentek moziba - magyarázza az anyjuk. 
Nicole megvetően nézz rám, ahogyan a nagynéném is. Míg a nagybátyámnak leesik. Ő szomorúan nézz rám. Anya kéri üljünk le. Hozzák a kaját miközben mindenről szó esik, de főleg a ma esti meccsről mivel a családban mindenki brazil szurkoló, a beszélgetésből persze a néném és Nic kimaradt. Eddig. 
- És szegény Neymar - mondja, nekem pedig megáll a kezemben a villa. Magamon érzem a tekintetét. - Az a csúnya baleset, biztos fájt neki, igaz, Tessa? 
- Igen, biztosan-  mondom 
- Honnan tudnád - mondja gúnyosan - mikor akkora  már megcsaltad és elhagyod 
A düh olyan szinten jön rám mint még sosem, még a ringben sem éreztem ilyet. Gyilkos tekintette villantok rá. Anya tudja, hogy baj van, ők apával tudják mi történt, hogy a mostani helyzetem nem miattam van. Nicole is engem nézz, nem veszi észre szemeimben a dühöt, én viszont a gúnyt és a szánalmat igen.  Megtörlöm a kezemet majd felállok, semmi kedvem elmesélni neki mi történt, semmi kedvem róla beszélni. Megpuszilom anyát, és kimennék az elő szobába, de egy hang visszaránt. 
- Fáj az igazság, mi? - röhög a néném. 
Szemeimben már könnyek csillognak. 
- Nem tudtok semmit. Szerintetek saját hibámból vagyok itt terhesen! Nem! És, hogy kicsalt meg kit?Ő engem! De persze nem önszántából. Ha az embert nem szeretik sok mindent csinálhatnak ellene! - kiáltom, és felveszem a kabátomat majd kilépek a házból. Beszállok a kocsiba. Egyre gondolok miszerint nem szabad sírnom. Nem szabad sírnom, elég könnyet ejtettem már miatta. Beszállok a kocsiba, Nem is tudom mit csináljak. Csak megyek vissza Londonba és nem törődöm semmivel. Gyorsan megyek, talán holnap kapok is egy számlát e miatt. Otthon egyből elmegyek fürdeni. Bevágom magamat az ágyba, de nem tudok aludni. Kimegyek és bekapcsolom a tévét. Az egyik hír lesokkol. Neymar itt van. Itt van Londonban. Londonba jött. Itt van egy városba velem mikor én ezt nem akartam. Ezért mentem el onnan. És most itt van. Szerintem visszatér régi barátom a álmatlan éjszaka...

2014. november 15., szombat

15.fejezet De te hozzám tartozol...

Lassan 1 hónapja vagyunk  itt, és már elég sok meccsen túl vagyunk, és nem rosszul szerepeltünk rajta. Minden  meccsen ott voltam Neymar mezében és szurkoltam.  Beszéltem a szüleimmel akik szerint mutattak engem a tévében.  Minden napunk csodálatosan telt míg együtt voltunk. De már lassan 3 hónapja rosszul léteim vannak. Émelygek és hányingerem van. Megismerkedtem az egyik német focista feleségével, Nennával aki nagyon kedves, nem mondta el mi baja van de látszik rajta, hogy valami nem oké, és persze ez Götzén is látszik, de eddig nem mertem rákérdezni. Nemsokára vagyis holnap lesz egy fontos  meccsük Kollumbia ellen. Arra készülnek most is, míg én Oscar barátom feleségére várok a reptéren a focista megbízásából.  Egy tábla van nálam " Oscar dos Santos famíliája" Mikor az emberek özönlenek ki, feltartom a táblát. Egy fiatal lány jön felém, kezében egy kislánnyal. Szőke haja van, és szerintem nem egy szépség a hölgy, igazából nem is csodálkozom anno, hogy inkább Juliet társaságát kereste a focista. Megtudtam Ludmillának hívják, de csak Ludy, a kislány pedig Júlia de igazából ezt Oscar-tól is tudom. Beszállunk a kocsimba ami igazából Neymar-é de hát ebbe van gyerek ülés és nekem a kocsim Londonban van. Ludy berakja a kicsit, ő beül mellém és megyünk.
- Te, Neymar barátnője vagy, igaz? - kérdezi
- Így van - mondom. És nem gondolok arra, hogy nemsokára véget kéne vetnünk a kapcsolatunknak. És persze az itteni fezetődző rühelli a kapcsolatunkat, mert szerinte a kedvencének nem egy nővel kéne csinálnia . Ludy mesél, és igazából egy kedves nővel van dolgom. Megérkezünk a szállodába. Nenna kint áll a szálló előtt, és Neuer-el dumál. Kiszállunk. Én köszönök, és ők is. Ludy megmondom Oscar szoba számát és mondom majd követem.
- Sziasztok - köszönök nekik.
- Köszönöm a ruhát, Tessa - mosolyog Nenna
- Semmiség volt - mosolygok
- Nekem nem csinálnál egy csini rucit? - kérdezi lányos hangon Neuer
- Nem is tudom, milyet szeretnél? - kérdezem
- Olyat amin az áll " Németország a világ bajnok" - mondja
- Álmaidban Manuel - röhögök. Megjön Götze így elköszönök tőlük mert mennek egy kis város nézésre. Bemegyek a szállodába, felmegyek és megnézem Ludy-t. De valahogy nem érzem jól magamat. A szobában helyet foglalok.
- Nem is mondtad, hogy terhes vagy - mosolyog
- Mert nem is vagyok - válaszolom
- Tessa....édesem, én is ilyen voltam mikor  gyereket vártam, és persze  pocakod, édesem már egy kicsit gömbölyű, de nyugi csak az venné észre aki gyereket vár - kacsint rám.
- Az lehetetlen - mondom magam elé
- Miért, ne mondd nekem, hogy nem csináljátok - röhög fel
- De csináljuk .- válaszolom.
- Na látod - mosolyog- menny el orvoshoz, Tessa, és ha az vagy örülj, ha nem akkor is - mosolyog rám.
Ezután elmegyek a szobámba. Lezuhanyzom. Kivasalom a hajamat, és befonom. Sminkelek. Egy fehér ruhát veszek fel, egy zoknit és a bakancsomat. Pénzt rakok el. Taxit fogok és elindulok a kórházba. Mivel magánkórházba megyek így eléggé tiszta a hely.  Bejelentkezem. Nem sokan vannak előttem, így még ma sorra fogok kerülni. Újságot olvasok, de nem köt le ahogyan semmi sem. Csak arra tudok gondolni Neymar mit fog gondolni, ha terhes lennék. Vajon igaza van e Ludy-nak. Lenne benne ráció. Nekem nem lenne gond, hogy gyerekem legyen. Ruhákat tudnék tervezni, főleg úgy hogy a fele már készen van, a rendeléseimnek. Végre én következem. Befektetnek az ultrahangoz. Leveszem a ruhámat. Az orvos nő így annyira nem gáz, hogy így vagyok. Bekenik a hasamat azzal a hideg nyálkás cuccal. A gépet a hasamra helyezik.  Az orvos a képernyőt nézve folyamatosan elmosolyodik. Boldognak látszik. Felhangosítja a hangfalat. Szívdobogás. Megmutatja a képernyőt. A gyerekem van a képernyőn. Ott van a képe, ahogyan a hasamban van. Megtudom mi mije. 3 és fél hónapja várok gyermeket. Ezután megmutatja mije hol van- Kapok egy képet. ÉS elmondja, hogy Spanyolországban van egy kollégája aki nagyon jó orvos, de megadja a telefon számát. Ezután mehetek utamra. Mivel még Neymar biztos edz így bemegyek egy Starbucks-ba. Teát iszom. Mikor végeztem elmegyek. Gondoltam vissza sétálok a szállodába, csak 2 utcányira van innen. Körbe néztem közben és nem is olyan rossz hely ez a Rio. Kellemes talán még tudnék is itt élni, persze ha nem húzna a szívem haza, vagyis immáron Barcelonába, de London marad mindig azt otthonom. Egyként foci rajongó főleg lányok felismernek és képet kérnek, amit meg is csinálok nekik azonban valaki azt mondja:
- Imádom a ruháidat, nem is hiszem el, hogy itt van Rióban - mosolyog rám a lány
- De nem is Neymar miatt ismersz? - mosolygok
- Mi? Nem. Tegnap tudtam meg, hogy együtt vagytok - mosolyog
Szóval már én is híres vagyok, na ezt neked Santos.  Mikor a szállodába érek már késő este van. Nenna kék hajú barátnőjét látom az egyik német focistával beszélgetni ha minden igaz, Schürrle Oscar sokat dumál vele. Felmegyek a szobába, de nem vagyok egyedül. Nem Neymar van ott hanem a brazilok  edzője és még két csávó akiknek nagyon fontos a válogatott. Azonban Ney nem volt itt. ÉS üvegek voltak az asztalon. Sok üveg. Egy női kabát a kanapén. A képet könnyű összerakni és ha eddig nem lettem volna benne biztos most a nyögés hang.  Körbe nézek. Könnyek gyűlnek a szemembe. Mintha kést szurnának belém és minden nyögéssel egyre többet..és többet kapnék. Míg végül meghalok. És eszembe jut a gyerek a hasamban. A fontos csávók nagyon mosolyognak, de én leszek a nevető harmadik.
- Idióták - mondom
- Mi? Nem lehet Miss.Rose, hogy maga az? - kérdez vissza Luiz Felippe
- Nem, maguk. Neymar-nak és nekem gyerekünk lesz - válaszolom mire a mosoly az arcukra fagy.
- Mi?
- Jól hallották, Ney-nek egy gyerek nagyobb örömet okozna, és persze jobb formában lenne, mint másnaposan, és egy dugás után. De maguk tudják. De így? Két embert veszít el egyszerre - mondom
- Csak egyet, a másikról nem kell tudnia - mondja valamelyik okoska
- Nem is fog - mondom
- De, hogy biztosan vetesse el -közli
- Majd pont egy segglyuk mint maga fogja megmondani nekem mit tegyek a gyerekemmel - üvöltöm.
- Vigyázz a szádra - válaszolja
- Hát persze, Mr.Seggarc, Mr.Anyaszomorító, és Mr...hmm? hogy nevezem el magát Luiz, Mr. idegesítőállatakinemnyerimegavbt! Kívánom, hogy a németek vagy valaki verje majd őket szarrá! - üvöltöm.  És a végére az a tipikus hang a hálóból. Bármikor felismerem azt a hangot. Neymar éppen most végezte be a dolgát. Elfog aludni és az a ribanc lesz mellette. De én....én a legelső járattal elhúzom innen. Bemegyek a hálóba, már tudom, hogy alszik. Összeszedem a ruháimat, és mindenemet. A kotnyeles csávók már eltűntek úgy látszik vége a kefélésnek, mert ez az nem szex ez kefélés volt, vége ennek és eltűntek ők is. Furcsa perverzió ez. Kimegyek de nem tudom hová menjek vagy merre vagy kihez és mit tegyek. Talán mehetnék Oscar-hoz, ő vele lettem a legjobba, míg itt voltam. Aztán ott van Nenna, de ők Götzével élvezek egymást, aztán Neuer, ő egyedül van. Igen hozzá megyek. Lemegyek a lifttel a német emeletre. 45-ös szoba az övé. Bekopogok. Ajtót nyit. Meglát kisírt szemekkel, és a böröndömmel. Magához húzz.
- Itt aludhatok? - kérdezem sírva
- Persze - mondja, beenged és hozzá a börőndömet is.
Leülök a kanapéra. Leül mellém, és megfogja a kezemet.
- Tessa, mi a baj? - kérdezi
- Neymar...egy kurva....Luis Felippe....minden - síróm. Mintha ezer kés lenne bennem ami nem jön ki. Nem is fáj...nem lehet elmondani mi ez amit most érzek. Nincsenek rá szavak. Mintha valaki kivenné a szívemet, és üres lennék. Üres vagyok, hihetetlen nagy hiányérzettel.
- Tess....megcsalt? - kérdezi a focista mire bólintok. Magához ölel, és édes szavakat suttog, hogy ha egyszer együtt játszanak majd megkéri Müllert, hogy jól taknyoltassa el, ez megmosolyogtat.
- És terhes vagyok - mondom, és sírók tovább
- Akkor nem csak Müller-től fog kapni - mondja, és magához ölel.  Elmegyek lezuhanyzom, majd kérek Neuer.től egy pólót. Mivel a csávó kétszer akkorra mint én így a térdemig ér a pólója.
- Én alszom kanapén, sajnos csak egy ágyam van - mondja.
- Nem, Manuel de aludj az ágyba nekem jó a kanapé - mondom
- Terhes vagy - mondja
- Te meg nagy
- Neked összetört a szíved - mondja
- Jól van - mondom és befekszem az ágyba.

Reggel Neuer, reggelivel vár amit a szobába hozatott. Megköszönöm neki. Leül mellém az ágyra. A fájdalom nem szűnt meg létezni. Megkapcsoljuk a tévét. Foci hírek, hogy ma nem tudom milyen meccs van. Aztán bulvár. Nincsen benne rólunk szó. Ezután egy dühös hangot hallok meg az ajtón kívülről jön. Az ő hangja ahogyan tombol, és azt mondja biztos Nennával van. Oscar hangja is jön. Ő nyugtatja. Ney azonban mindenkit meg akar verni. Götzéhez megy, de a focista azt mondja nem vagyok ott. ÉS most jön Neuer. Ránézek mire megcsóválom a fejemet. Bemegyek a fürdőbe. Manuel pedig az ágyneműjét visszarakja az ágya a bőröndöm pedig az ágy alá kerül. Ajtót nyit.
- Itt van? - kérdezi reménykedve. Az utolsó esélye mert tudja, hogy csak hozzájuk jönnek a németekhez.
- Ki? - kérdezz vissza - és hol van Tessa
- Manuel, Tessa az éjjel elment. Csináltam egy hülyeséget - sírja már szinte
Sajnálom itt nincsen - mondja, és becsukja az ajtót. Neuer kinyitja a fürdő ajtót, a nyakába ugrok. Sírók. Megnézem a gépen mikor lesz gép Londonba, és azt mondja ma este, foglalok rá helyet az első osztályra. A focista rám mosolyog. Felöltözőm majd lemegyünk ebédelni, azonban ebédnél ott van ő is. Fel ismer. És persze fontos csávók sem hiányoznak. Veszek magamnak kaját és leülünk Manuer-el.
- Manu! - hallom meg Nenna hangját. Götze megjelenik leül mellém, Nenna Neuer mellé. Nem kérdezik miért nem eszek, és miért vetek halálos pillantást, a brazilokra. Talán hidegen hadja őket. Neymar is néha felém nézz. Ők felállnak és elmennek. Mi befejezzük a kaját, és felmegyünk a szobába. Elfog az émelygés, és a rosszul lét. Előveszem a fotót amit tegnap kaptam. Elsíróm magamat. Felveszem a bakancsomat, és kimegyek a szobából. Csak megyek körbe körbe a szálloda körül, de nem segít. 5.körömnél belebotlok Oscar-ba. A focista rám mosolyog. Elmondom, hogy haza fogok menni Londonba aztán majd anyáékhoz északra. Ő bólint. Ezután megyek tovább, a város mint egy akna mező, mindenhol őt látom. Mindenben amit együtt csináltunk, mikor mint a gyerekek elkesztünk veszekedni a fagyin. És a szökőkútnál mikor egymást fröcsköltük, és a végén mindketten bent voltunk. Elindulok vissza...szinte látom magunkat ahogyan kézen fogva megyünk. Felmegyek a szobába, ismét kisírt szemekkel. Leülök a kanapéra, Manuel mellém ül, a szobában tartózkodó Nenna pedig elém ül.
- Egy ajtó bezárult, és egy másik pedig kinyílik - mondja
- De miért olyan kibaszott erősen csapták be azt az ajtót? - kérdezem mire Neuer megölel.
- Majd lesz más! - súgja
- De nekem ő kell, Manu - síróm
Mivel az idő már későre jár, így el kell indulnom a reptéré. Elköszönök tőlük. Németországba invitálnak.
- Ha nyertek elmegy hozzátok - mosolygok. Götze is befut. Ő is megölel, majd egy legalább egy hamis mosolyt majd az újságíróknak Londonban.
Taxival megyek ki. Becsekollok, majd egy luxus helységbe kísérnek. 1 órám van még, így írók egy üzenetet.

Nem tudom tudtad mit teszel. Nem is érdekel de megtetted. Ma sétáltam. Olyan volt az egész város mintha aknákkal lenne tele...mintha egy elhagyott csata mezőn járnék és az ellenség vissza tér...és megöl. Nem is tudom, mit akarok mondani. Talán azt, hogy szeretlek.  Tudod mikor leesett mit csinálsz, mintha leszúrtak volna. Remélem egyszer majd rájössz, hogy az alkohol és a szexnél van értékesebb..mint az szerelem és a hűség. Tudom nem értelmes amit írók. De nem is gondoltam át. Egy dolgot viszont igen. Szabad vagy. Nem vagy már az enyém, nem vagyok a tiéd, senkié nem vagy ahogyan én sem. Vége van. Nem fogunk találkozni. Remélem egyszer megkomolyodsz. Sok sikert kívánok.... 

Elküldöm. És kikapcsolom a mobilt.
Lassan beszállhatok. Felmegyek a gépre. és elfogalalom a helyemet.  Kényelmesen elhelyezkedem. Bekapcsolom a gépen a székbe épített tévét a vb megy, angolul. Kolumbia-Brazília. Nézem a meccset, Neymar-t sokszor mutatják közelről. Sok a szabálytalankodás, Neymar pedig nincsen formában. És a baj a végén jön. Egy kolumbiai játékos háton rúgja. A focistám nem tudd felállni. Csak fekszik, ordít. Szájáról egy nevet olvasok le. Tessa.....Sírva fakadok. Orvosok jönnek érte. Fáj a szívem. Elviszik őt. Innentől nem is kívánom nézni a meccset. Kikapcsolom. Bedugom a fülemet, és hogy ezt megtehessem bekapcsolom a telefonomat. Azonban ott van két üzenet. Egy barom ami az örökére utal. És egy másik ami sokkal több könnyet hozz.

De te hozzám tartozol..




2014. november 2., vasárnap

14.fejezet Családi körben

Hónapokkal később mind a ketten sikeresek vagyunk. Én mint ruha tervező, és divat tervező, hisz' divatba hoztam a bakancsot! Young pedig híres, én pedig gazdag vagyok, alig pár hónap alatt. Neymar-nak végett ért a szezon. Túl éltük a telet, együtt. Szerelmes vagyok. Tudom, hogy szeretjük egymást. Ma pedig a repülőn vagyunk, Brazíliába tartunk, hogy Ney benne legyen a válogatottba vagyis már benne vagy csak, hogy edzeni eddzen velük, és persze majd Júliusban egy hónap múlva kezdődik a VB.  Ha pedig vége a VB-nek vége ennek ami köztünk van, de persze csak ha így akarjuk. Akkor már nem kapok majd fizetést mert vele vagyok, csak vele kell lennem. A gép 10 perce szállt le Londonban ahonnan megyünk tovább magán géppel Brazíliába, és persze  a csapat Európai tagjai is velünk tartanak. Legnagyobb örömömre Oscar mellett fogok ülni mert valami állat nem Ney mellé ültetett.  Mikor megérkezünk Thiago Silva Neymar nyakába ugrik. Én csak állok ott. Neymar üdvözli a társait.
- Srácok, bemutatom a csajomat, Theresa Rose! - mondja én pedig intek és látom, hogy Thiago egy Young nadrágban van.
- Sziasztok! - mondom - Enyém a Young és Neymar
Erre magához ölel, és megpuszil. Felé hajolok és megpuszilom a srácot.
- Kire várunk? - kérdezem
- Oscar-ra! - mondják egyszerre és megérkezik az emlegetett szamár. Kék felsőt visel, egy farmert és bakancsot. Ezután pedig egyszerre elindulunk és felszállunk a gépre. Én el is foglalom a helyemet Oscar mellett. Neymar beengedi maga mellé Thiago Silvát, és leül kívülre. A brazil aki mellettem ül rám mosolyog, és beszélni kezd. Mesél a szezonról arról, hogy ő is hordja a ruhámat.
- És a nők? - kérdezem
- Hát...Juliet-tel volt valami de találtam egy brazil lányt akit azt hiszem szeretek - mosolyog
- Juliet nem is mondta - húzom el a számat. - de gratulálok.
Ezután zenét hallgatunk. Ugyan az a zenei ízlésünk.

5 órája itt vagyunk de még mindig nem vagyunk ott. Ekkor kezdek könyörögni.
- Thiago léci engedj oda!! - kérem. Ney csak mosolyog, de a brazil nem enged.
- Nem.
- Lécci.
- Nem.
- Kérlek - kérlelem
- De te ülhetsz Oscar mellett - mosolygok
- De én Ney mellett akarok  - mondja lányos hangon
- De ő az enyém - mondom
- Nem érdekel - mondja és keresztbe teszi a kezét, és elmegy vécére. Mikor bemegy én felállok és gyorsan leülök Neymar mellé. Megpuszilom, de ő magához húzz, és csók lesz belőle. Beletúrok a hajába, ő pedig az arcomat simogatja. Lassan csókolom őt meg. Megpuszilom az arcát mikor vége lett. Azonban ő megint megcsókol csak most valaki megzavar.
- Igen? - nézz fel a pasim
- A helyem? - nézz rám
- Ott - mutat a régi helyemre. Thiago fejét csóválva leül a régi helyemre. Ezután pedig megint megcsókol.

A kilátás a szobánkból egyszerűen gyönyörű.Tökéletesen látszik egy Brazília város . Neymar átkarol hátulról. Belepuszil a nyakamba. Én is megfordulok és átkarolom őt.
- Bemutatlak a családomnak - mondja
- Ne -  mondom
- De - csókol meg - gyerünk megyünk.
Megfogja a kezemet és elindulunk. Taxit fog, és irány a családi ház. Azt sem tudom mit csináljak. Mikor megérkezünk, megfogja a kezemet, és bemegyünk. Egy fiatal lány nyit ajtót, és egyből Neymar nyakába ugrik. Ő is átkarolja. Bemegyünk, már meg van terítve. Egy nő gondolom Ney anyukája leültet minket. Leülök a Neymar mellé.
- És ki a hölgy? . mosolyognak rám
- Theresa Rose vagyok - mosolygok. Mindenki bemutatkozik nekem, és enni kezdünk. Nagyon finom az amit kapok nem is tudom mi a neve. Neymar pedig nagyon boldog. És boldogsága akkor lesz a legnagyobb mikor megjön a kisfia. Davi nekem i örül de le sem száll az apjáról. Megismeri Davi anyukáját aki kedves velem, és elmondja, hogy ők ketten csak barátok és egyszer részegek voltak, és lett Davi. Aranyos nő. ÉS Nemyar húga, Rafa hiperaktívabb nem is lehetne. Minden megmutatott náluk én pedig érdeklődve hallgattam, őt és az anyukájukat. Elmondták, hogy Neymar-nak szinte mindig volt egy tucat labdája a szobájában és hogy a szomszédnál a kertben is egy pár. Én ezen csak mosolygok. Mutatnak kiskori képeket. Este pedig az egész család kiment a kertbe focizni. Én lettem a kapus, a család 3 focistája, a két Neymar, és Davi pedig csatárok, Rafa a másik kapus. Ney anyukája a bíró míg Davi anyukája a bíró segéd. Neymar-ral voltunk egy csapatban csak mi ketten és persze hagyta nyerni a másik csapatott. Este azonban haza kellett menünk.
- Szeretnek - mondja
- Tessék? - kérdezek vissza
- A családom - mosolyog
A szállodában, pedig lezuhanyzom majd lefekszem aludni. Neymar is lefürdik és jön mellém aludni. Hozzábújok. Boldog voltam.....még....

Sziasztok!
Hogy tetszett a rész? 
Nem volt túl esemény dús de ezért még is valami. 
Holnap suli:( Sok sikert hozzá! Nekem kell is majd! Nem tudom hogy jönnek majd a részek de próbálom tartani a szombatot:) 

2014. október 24., péntek

13.fejezet

Reggel hasogató fejfájással ébredtem. Az ágy mellettem hideg volt de tudtam, hogy van rajta még valaki rajtam kívül. Neymar ült az ágy végében. Arcát kezeibe temette, és azt motyogta, hogy elcsesztem. Nincs rajta felső, csak egy maci naci. Haja nincsen beállítva. Felülök amit ő is megérez. Nincsen meg más a tegnap estéből csak a csók. A csók ami darabokra tört, de tudom, hogy képes vagyok neki megbocsátani.
Felállok és kimegyek a konyhába, csinálok magamnak egy nutellás szendvicset, és azt eszem. Neymar is kifáradt hozzám. Elém áll és szólásra nyitja a száját.
- Bocsánat - mondja
- Bocsánat? - röhögök fel gúnyosan
- Tess...én....én sajnálom. Nem tudom mit gondolsz most,de...- kezdi de félbeszakítom.
- Nagyon nem tudod, mert nem is ismersz -  kiabálok rá
- De, Tessa ismerlek. - kiabál rám, mire én kérdően nézek rá - tudom, hogy nem szereted a romantikát, hogy egy srác  ne  egy drága étterembe vigyen hanem egy Mekibe, vagy ahogy felkelsz egyből enni mész, tudom, hogy nem vagy jóba a családoddal. - sorolja, én pedig ledöbbenek. Ismer, nehezen de be kell ismernem.
- És...tudom, hogyha megcsókollak meg kell, hogy fogjalak, különben elesnél, vagy tudom, hogy ha megharapom az alsó ajkadat attól beindulsz. - súgja a fülembe
- De nem tudod mit gondolok a exedről - mondom - és arról, hogy mennyire fájt az a csók.
-Igen, sajnos nem tudom, de Tess, nekem ez nem jelentett semmit. - mondom
- Lehet - válaszolom. Ezután felmegyek és lefürdök. A tegnap este még mindig kínoz, hol voltam és hogy jöttem haza. Ahogy kilépek megszárítom a hajamat majd kivasalom, és kifestem magamat.  Ramones-os pólót veszek fel, egy szoknyával, ami alá harisnyát kapok fel, és persze a bakancsom. Előveszem a böröndömet és elkezdek pakolni. Minden fontosabb dolgot bele teszek. Ruhák főleg és egy kép rólunk.  Leviszem a böröndőmet. Neymar kérdően nézz rám.
- Haza megyek - jelentem ki, de elállja az utamat.
- Nem mehetsz el, Tessa - mondja, és a fejét csóválja
- Nem szól örökre, max.1 hét. - mondom bár tudom hogy nem igaz. 1 hét nem elég arra, hogy újra bízni tudjak és.....és össze kell raknom magamat, de tudom nem tart örökké. Tudom, hogy visszajövők hozzá, nem csak a szerződés miatt hanem azért mert szeretem.
- Hazudsz - jelenti ki
Én pedig mélyen hallgatok. Megfogom a böröndöt. És kikerülöm
- Szeretlek - súgom. Megfogja a kezemet, és magához húzz. Arcomat fogja, miközben én a derekát fogom.
- Akkor miért mész el? - kérdezi halkan, ajkaink szinte összeérnek.
- Mert idő kell nekem - mondom és felnézek rá. Puszit nyomok a szája sarkába és elindulok. Taxit fogok amivel a reptérre megyek. Gyorsan veszek magnak egy jegyet, a legelső járatra.  Egyedül Julietnek írók arról, hogy 1 óra múlva otthon leszek. Gépen ablak mellé ülök és egy filmet nézek. Nem emlékszem a címére már de nagyon jó volt. Londonban a reptéren Juliet vár. Itt hiába van szeptember eleje kellett már a ballon kabát. Juliet szemet kápráztató volt. és elég sokan figyelték őt. Odamentem hozzá és szorosan megöleltem. Autóval jött értem. Elmeséltem neki mindent,azt amit velem tett de persze Julie vele volt, azt mondta, hogy biztosan szeret. Ebben biztos voltam csak az a bizalom. Juliet is mesélt. Megtudtam, hogy a legjobb barátnőm már az xfactorban szerepel. És a népek ma tudják meg hogy bent van e, de ő már tudja, hogy bent van.  Elvitt magához ahol sajnálkoztam.   Lefürödtem. Szép lassan tettem. Mikor kimentem Juliet már az X Factort nézte. Leültem mellé és én is ezt tettem.


1 hónappal később

Kanapén ülve, s őt hallgatva. Ezt csinálom most. 1 órája érkezett nem is tudtam, hogy itt van.  Juliet azonban nagyon is tudta, mi több ő engedte be. Október van  és jéghideg.  Be vagyok takarózva. Végig hallgatom őt, ahogy arról beszél, hogy nem ezt ígértem, hogy azt mondtam neki hamar haza fogok menni nem kell sokáig egyedül lennie, mert azt mondta fél. Fél attól, hogy nélkülem kell majd élnie. Végig hallgatva azt amit mond igaza van. Ebben az  1hónapban végig Shakirával voltam, és a  ruhán dolgoztam.  És persze megszületett a Young. A divat cégem ahol már nem csak Shakirának vannak ruhák. Shaki és Rihanna pedig hordja is azokat, mi több Shakira ezt vette fel egy díj átadóra. Azóta kapom a felkéréseket. Neymar 1 hónappal később itt áll. Választ vár.
- Vissza jössz? - kérdezi újra reménykedve
- Nem tudom - válaszolom
- Ezen mit nem tudsz, Tessa? - kiabál, szemeimben szomorúságot láttok.
- Ne kiabálj velem! - kiabálok rá - nem tudom, hogy bízzak e benned! - kiabálom
- Bízhatsz, Tessa! Hát nem tudod?! Nem volt elég ez a pár hónap?
- Nem, vagyis elég lett volna ha nem látom ahogy nyálat cserélsz vele!
Leülök a kanapéra. Lefogytam az utóbbi időben. Egy falat sem ment le  e torkomon. A takarót szorítom. Neymar elém térdel.
- Tessa, én szerelmes vagyok beléd, még ha ez a szerelem nem is teljesülhet be. Én szeretlek. És nálam mindig lenne esélyed. Ez csak egy baki volt. És nem én csókoltam meg. - szorította meg a kezemet.  Ránézek. Felé hajolok. Mikor az ajkaink találkoznak olyan mintha bomba robbanna bennem. Kezeivel a hajamba tűr. Én a derekát fogom. Levegő hiány miatt válunk el.
- Vissza jössz? - kérdezi én pedig bólintok. Elindulok, és felöltözöm majd össze pakolom a ruháimat. Felhívóm Juliet-et, hogy mi van. Elmondom, hogy elmegyek. Ő persze örül. A reptérre megyünk. Irány, Barcelona! Fejemet végig Neymar vállán pihentettem, ő pedig el sem akarta engedni a kezemet, persze én sem az övét. Mikor leszállunk senki sem vár ránk. Taxival megyünk Neymar-hoz. A házban pedig egymásnak esnénk ha nem lenne ott valami ami felkelti Ney érdeklődését. Egy levél. Valami hivatalos focis cucc.
- Mi az? - kérdezem és átkarolom hátulról.
- Áprilisban Braziliában fogok edzeni a válogatottal - mondja és megpuszilja az arcomat.
- De mi lesz a Barcelonával?
-Addig úgy sem engednek el amíg szezon van - mondja, és magához húzz. És persze egyből egymásnak esünk.


Sziasztok! 
Megjött egy új rész, és persze innentől kezdenek az események majd gyorsulni, és majd jön a lényeg, de azt még sokára. 
És hogy tetszett a rész? 
MA ELINDULT AZ ÚJ BLOGOM! 
Ezt most nem egy Neymar fic de majd megtudjátok ki ő. Nekem a történet nagyon tetszik, de lehet majd ott is találgatni, hogy mi a szitu és persze a cím...
A címe pedig VÉGE. 
Címre kattintva bejön a blog is:) 

2014. október 14., kedd

Helyzetjelentés!!!!

Sziasztok, drágáim!
1 hete sikeressen befejeztem utazó pályafutásomat és szombaton a cserediákom is hazament Németországba így jövő héten szerintem érkezni fog a blog új része amitt megpróbálok hosssssszúra írni:) Ha gondoljàtok tartok nektek élmény beszámolót az útjaimról:)
Addig is itt egy kép róla
(barna lány, a sötétebb hajúközel a kamerához
) és egy barátnőmről Hannáról( mögöttem) mellettem pedig Lina az ő cserediákja Hanna mellett pedig Lara az enyém - ez a cserediák alatt készült. A második 
Ausztriában egy gleccseren. 
Nem tudom mennyire látszik de az ott hó és egy tó. 

2014. szeptember 20., szombat

11.fejezet

Demi Lovato édes hangja szól a füllemben. Kedvenc énekesnőm,  igaz az egyetlen hölgy kit hallgatok, hisz' csodálatosan énekel és persze egy példakép. Neymar a kezemet fogja de közben lelkesen mesél a velünk egy gépen utazó Shakirának és Piqué-nek és Xavi-nak. Felhúzott térdeimen rajzolok. Egy szexi piros ruha terve készül éppen. Egy kezet érzek meg a térdemen felpillantok és Shakirát látom meg. Kiveszem a füllest,.
- Mit rajzolsz? - kérdezi kedvesen, megmutatom neki.
- Ezt tetszik. Tehetséges vagy, Tessa. - mosolyog rám
- Köszönöm.
- És mi lenne ha valaki használná ezt a ruhát? - nézz rám még mindig
- Annak eladnám - mondom
- Nekem megcsinálnád a klipembe és kéne még egy másmilyen - mosolyog rám az énekesnő. A nyakába ugrik mert tudom mit jelent ez. Befutok. Shakira segít.
- Köszönöm - mondom és egy könnycsepp gurul  le arcomon.
- Bármikor - szorítja meg a kezemet. Ezután Neymar-nak dőlők és ott basztatom. Arcát nyomkodom, miközben beszél. Megfogja a kezemet de én csinálom tovább, aztán mikor megfogja azt kihúzom gyorsan a másikat és így csesztetettem. Mikor ezt megunom  a nyakán lévő tetoválást íróm körbe, ez annyira nem zavarja, Ezután pedig a bordái között nyomogatom, megfogja mindkét kezemet. Belepuszilok a nyakába mire majdnem ellenged. Azután az arcát puszilom és mire a szájához érek abba hagyom. Neymar rám nézz, és megcsókol. Belemosolyogok a csókba, miközben Gerrard megjegyzéseket tesz ránk.  Neymar csókja szokásosan mohó és édes mint a méz. Csók után rám kacsint. Lábamat az ölébe teszem és zenét hallgatok. A lejátszómon Ariana Grande egyik száma megy!
- Mi ez a szar zene! - kiálltok fel, mire Neymar sunyin rám nézz.
- Santos! - kiabálok rá majd neki rontok. Mellkasát verem de ő mindig lefog és mosolyog, közben. Végül aztán lefogja a kezemet, és megcsókol. Kezemmel a hajába túrok, ő pedig a hátamat simogatja.
- Hé, Tessa álj le vagy itt helyben leteperlek - súgja a fülembe
- Hülye - mondom leülök a helyemre. Füllemet bedugom és közben szép lassan elalszom.

**

Vakuk villogására kellek fel. Szemeimet kinyitva Neymar-t látom meg akinek a fején fullcap van. Mennyasszony stílusban tart, táskám az ő bőröndjén van. Füllesem pedig a zsebemben. Neymar-t nézem akinek arcozmai nem mozdulnak. Egyenesen előre nézz és nem törödik senkivel. Néhány fannak biccent amitől szerintem azok elájulnak. Hirtelen megérzem, hogy  Neymar megáll. Beszél ha minden igaz Xavi-val mert lesz ma valami party. Neymar betesz valami autóba, ahol leleplezem magamat. Felé fordulva elmosolyodom. Neymar észre vesz és puszit nyom arcomra.
Elindul a háza felé. Útközben a tengerparton megyünk, ami most kivételesen jól nézz ki. Ezután Neymar-t nézem. Ahogy előre figyel arca feszes, karján lévő tetoválások kiemeli pólója. Arca mosolyra húzódik.
- Mi olyan érdekes rajtam? - kérdezi
- Tudod nem minden nap lát téged az ember - mosolygok rá
- Autogramot?
- Adhatsz, ha szakítunk és nem lesz pénzem eladom és lesz kajám - mosolygok.
- De nem fogunk - mondja
- Semmi sem biztos csak a halál - nézzek előre
- Tessa, én nem foglak elengedni - mondja
- Neymar.....ez nem ilyen egyszerű......- kezdem - nem mondtam el neked mindent
- Igen?
- Neymar  úgy nézz ki nekem nem lehet gyerekem - erre megáll. Félre áll és megfogja a kezemet. Felé fordulok.
- De...meg van, nem? - kérdezi, mire bólintok.
- Akkor?
- Nehezen esem teherbe az orvosok szerint lehetetlen lesz mert az egyik  verekedéssel pont a méhemhez jött egy találat és Matt is ott vert... - síróm. Neymar dühösen a kormányra csap, ezzel megijesztve engem. Könnyeimet törölgetem.
- Az a rohadt múltad! Miért verekedtél? - kiabálja - bármi mást csinálhatnál volna....
- Mit csinálhattam volna? Letten volna prosti? - kiabálok  - különben is neked van gyereked
- Azt mondtad minden meccs után mással voltál szóval lényegében az voltál - mondja mire megpofozom, és kinyitom az ajtót. Kilépek rajta és elindulok az utcán. Már megint veszekszünk. Éreztem, hogy nem fog működni, tudtam, hogy nem vagyunk jó párosítás. Bármit is tett Matt de ő kedves volt velem. Annyira beleérem magamat a gondolataimba, hogy egy ház elé érek. Santos házához. Az ajtóhoz megyek ahonnan vandálkodás hangját hallom, és utána valaki sírását. Bekopogok. Erőtlen volt, nem is hiszem, hogy hallotta így elindulok, az utcán jobbra kanyarodnék, de ekkor megérzem egy kart a kezemen. Maga felé fordít. Szemei kisírtak. Letörlöm a könnyeket. Arcához nyúlom és az ő könnyeivel is ezt teszem. Magához ránt és megcsókol. Visszacsókolok. Csókja mohó, hisz' ő is tudja bármikor vége lehet. Nem akarom elengedni de a levegő elfogy. Magához ölel. Karjaiban zár és közben azt motyogja, hogy sajnálom. Erősen szorítom őt.
- Valami bulira kell menned - mondom
- Az csak a randevúnk fedő neve - mosolyog.
- Gyere - fogja meg a kezemet és beültet a kocsiba. A belvárosba egy mozinál áll meg. Megfogja a kezemet és egyből beengedik. Egy terembe vezet ahol csak mi vagyunk. Választók egy helyet. Egy film indul el ami nem más mint a kedvenc sorozatom a Teen Wolf. A 3.évad utolsó 3 részét kapom ami a személyes kedvencem, gonosz Stilis-al a főszerepben, a vérfarkasok még mindig jók, és persze az egyik kedvencem szereplőm halála előhozza a könnyeket. Azonban az utolsó résznél bekattant valami. Elengedem Neymi' kezét aki értetlenül nézz rám. Felállok és egyik székről  a másikra lépek. Igaz félek nehogy leesek mikor egyik székről a másikra lépek. Éppen elindul a főcimdal  ami ad még rá egy kicsit. Széksor végén leugrom és vissza megyek a focistámhoz.  Neymar kérdően nézz rám
- Ezt mindig kiakartam próbálni - mondom
- Aranyos vagy - súgja a fülembe mire megpuszilom.
- Én tudod mit akartam kipróbálni? - kérdezi mire megrázom a fejemet
- Milyen lehet moziba csinálni - villantja rám perverz mosolyát.
- Barom
- Barom - mosolyog és magához húz. megölelem. Az öléből nézzem a filmet tovább. Mikor vége lett haza megyünk. Kezemet végig fogja. Otthon egyből egymásnak esünk....

**



 Másnap reggel mellkasán fekve ébredek, átfordulok a mellkasára és egymást nézzük, mivel időközben sikerült felkeltenem. Ezután fordít rajtunk. Most én vagyok alul.
- Szeretlek - súgja
- Szeretlek - mosolygok, megcsókol. Hajába túrok de valaki csengett. Neymar feláll és felveszi az alsóját és egy rövid nadrágot és lemegy. Én megkeresem a bugyimat és a melltartómat, Neymar ingét veszem fel, és lemegyek. Lent Shakirát találom. A szőke hölgy rám mosolyok és elkezd beszélni arról, hogy megbeszélni jött a ruhát, de valami zavar. Szemeimmel Neymar-t keresem, de nem találom őt.
- Neymar?
- Tessa....vendége van - mondja Shakira, és elém áll. Lefog, de én arrébb állok. Neymar kiabál, hangja a dolgozó felől jön. Shakira utánam jön de én bemegyek. Neymar áll és rólam beszél azonban előtte egy lány áll. A hölgyön látszik , hogy  Latin-Amerikából származik, barna haja van és Neymar-nál jóval kisebb. És persze hihetetlenül szép. Rövid ruhájában látni lehet a lábát ami ezerszer szebb mint az enyém. Féltékenység fog el. Neymar magához húz.
- Bruna, bemutatom a barátnőmet, Theresa Rose-t, van még kérdésed? - nézz a lányra, aki féltékenyen engem nézz és szólásra nyitja a száját. Megszólal, mire az én válaszom egy szép kis pofon.


Sziasztok! 
Sikerült kiraknom a részt! 
A jövőben 2 hétig sajnos nem lesz rész....sajnálom, de az utazásaim közbe szólnak. 
Szurkoljatok, hogy kapjak Németországban Neuer-es mezzet( német kapus) 
Ezután pedig ma volt szerencsém megnézni az Útvesztőt! Fantasztikus a film hihetetlenül jól meg van csinálva! 
Ajánlóm nektek:) 
Egyébként milyen volt a rész? És hogy tetszett nektek a rész? Szerintetek mit mondott Bruna? 

2014. szeptember 13., szombat

10.fejezet

Mindenki tombolt. Várták a boxolokat.  A tömeg tombolt, sokan intetek nekem. Kerestem egy helyet az elsősorban. Leültem oda Neymar pedig mellém. Mike jelent meg mellettem leült, de most nem volt vele senki.
- Fogatsz? - kérdezi
- Ki játszik?
- Trenton Csontörő Parker - válaszolja - Valami kezdővel
- Trent-re fogadok - mondom és adok neki 50 fontot. Trenton-t még a múltamból ismerem. Trenton is veretlen volt csak úgy mint én. Neymar-ra nézek aki értetlenül tekint körbe. Nem érti mi ez, mire fogadtam, ő csak egy nagy üres területet lát, míg én egy ringet. Neki nem mondd semmit az a név, hogy Sakál. Mike jelenik meg a pályán.
- Hölgyeim és Uraim a jobb sarokban a hazai Trenton "CSONTÖRŐŐŐŐŐ" Parker!!! - mutat Trent-re aki nem változott semmit. A srác 100 kg tiszta izom, mindenki fél tőle és nem mellesleg minden nő őt akarja. Trenton körbe körbe jár a pályán majd meglát engem. Szélesen elmosolyodik. Ezután jön az új gyerek. Nem kell mondanom, hogy mennyivel vicces ahogy Trenton-nal egymás mellett állnak. Elkezdődik a meccs Trenton pedig a szokásos taktikát használja. Védekezik, hadja, hogy néhányszor eltalálja, de aztán mikor az ellenfél kifáradt ő üt. És akkor mindennek vége. A srác kifekszik ő pedig győztesen áll. Én is így játszódtam. Titok minden kis titkot. Mike bejelenti a nyertest, az új arcot pedig elviszik. Trent is lemegy így jöhetnek a nők.
- Először is egy ismerős arc! Theresa "SAKÁL" Rose!!! - erre mindenki kiabál, azt hiszik játszok ma. Intek egyet. Két tekintetek érzek magamon. Az egyik Neymar-é a másik pedig Matthew-é.  Ezután Mike folytatja. Valami Emily játszok Jordan-nel. Jordan vert meg engem is. A lány Trent női változata. Csak ő az ütök taktikát választja,de ő nyer. Mike kiabál még egy sort, és vége. Ez volt kemény 2 óra. Megfogom Neymar kezét de ő elrántja azt. éreztem, hogy ez lesz! Tudtam, hogy meg fog utálni. Felállok ő pedig követ. Mike-hoz megyek aki ad nekem 200 fontot az 50 fontom helyet. Neymar kifelé megy én pedig utána. Taxit fog. beülök mellé. Maga elé bámul én pedig félek. Nem tudom mit gondol. Félek, hogy megutál. Félek mindentől.  Szinte felfutt a szobába. Én lassan megyek. Én sétálok, és közben a könnyeimet törlöm.
Azonban mikor a szobába érek egyből letámad. Két kezét az arcom mellé rakja így nem tudok elmenni.
- Mi volt ez? - kiabálja szinte már ordít
- Illegális box.
- Neked mi a franc közöd volt ahhoz? - ordítja
- Játszódtam - sírom és lecsúszom. El kell mondanom. Leül elém.
- Anyukám váló félben voltak, anyuval Londonban költöztünk Dover-ből. Szegények voltunk anya 12 órában dolgozott. Én pedig boxoltam. Akkoriban Matthew-val  jártam aki benne volt ebben. Ő lett a pasim, a menedzserem és az edzőm egy személyben. 16 voltam ekkor. Veretlen voltam. Mivel sportoló vagy tudod, hogy a szexel vezettem le a feszültséget. Minden meccs után más ágyában voltam, és persze piáltam is. Aztán eljött 2012  Szeptembere akkor lettem 18. Veszettem egyszer...akkor Matt csak kiabált velem....vesztettem megint....akkor már volt pofon is......aztán megint ekkor már megvert...de nem kicsit. A saját anyám alig ismert rám a kórházban. A verés közben elájultam. A kórházban menekültem a zenébe. Juliet, a rajz és a zene segített..........  végül pedig anyáék is kibékültek- fejezem be, mire Neymar végig simít az arcomon és megölel. kapaszkodom belé mintha ez kéne az életben maradáshoz. Mintha ő lenne a víz én pedig a hal. Szükségem van rá. Neymar felém hajol majd megcsókol. Mohón csókol mintha bármelyik pillanatban elvehetnének tőle. A hátamat simogatja. Neymar letesz a kanapéra, megpuszilja a fejemet, és elmegy. Sírva fakadok mert nem tudom hová megy. Kérdések száza van velem. Elhagy. Csak ez jár a fejemben és most nem a pénz miatt. Érzem, hogy kezdek beleszeretni. Elmegyek fürdeni, de az sem segít.  Felveszek egy bugyit és Neymar egyik pólóját. Kimegyek a nappaliba és leülök a kanapéra. Aggódásom egyre csak nő mikor már éjfél is elmúlt. Egy gondolat jár a fejemben még pedig az hogy elhagy. Végre kezdek megszeretni valakit ő pedig elhagy. Ez az én szerencsém. Előveszem a rajzaimat és elkezdek tervezni, de a ceruzát rányomom ezzel elrontom végül pedig a falhoz vágom azt. Előveszem a telefonomat is és tárcsázom Neymar számát , a telefont a fülemhez emelem de Neymar kinyom.
- Rohadj meg, te idióta - és eldobom a telefont de nem puffan.
- Majd nem eltalált - hallom meg a hátam mögül a hangját. átmászom a kanapén és a nyakába vettem magamat. Szorítom mintha elmenne újra engem pedig itt hagy. Végig simítok a hátán de a focista fájdalmasan felnyög. Elengedem és akkor meglátom. A szemöldöke fel van szakadva, szája vérzik, bal szeme alatt monokli, és a tartási is furcsa, pólóján pedig vér.
- Mit csináltál? - kérdezem óvatosan.
- Megvédtelek - válaszolja
- Neymar...- mondom és felé hajolok. Szép lassan megcsókolom. Vigyázok rá, hogy ne fájjon neki. Végig simít a hátamon. Véget vetek a csóknak és végig simítok az arcán.
- Menny fürdeni  - adok parancsot mire bólint. Elmegy a fürdőbe azonban néhány perc múlva visszatér.
- Segítenél? - kéri mire bólintok. A fürdőbe megyünk ahol segítek neki levenni a pólóját. Hasán egy hatalmas lila folt van. Megérintem mire fájdalmasan felszíszen. Aztán leveszem a nadrágját, mert nem bír lehajolni.
- Ezt meg tudnám szokni - mondja ajkain perverz mosolyjal mikor éppen térdelek.
- Látom már jól vagy - jegyzem meg.
- Hát azért rám férne egy puszika, itt - mutat a hasára
- Igen, Neymar - mondom
- Tess.....-mondja kedvesen, mire én kimegyek. Hallom ahogyan folyik a víz majd eláll és megjelenik. Leül mellém.
- Hol voltál? - kérdezem
- Már mondtam megvédtelek - magyarázza. Kezeit a combom alá rakja és a lábaimat az ölébe teszi.
- Hol voltál? - ismétlem magamat erélyesebben
- Matthew-t látogattam meg vagyis az öklöm - mondja
- Te teljesen hülye vagy! Matthew profi! - kiabálok rá
- Hé, Theresa! Én nyertem mégis! - mosolyog.
- Idióta - mondom és megölelem. A hátamat simogatja. Megszólal a telefonja ami miatt elhúzódok, ő pedig felveszi. Valaki elég hangosan szól bele mert még a fülétől is eltartja. Aztán lenyugtatja azt a valakit. Mikor leteszi leül elém, én pedig kérdően nézek rá.
- Haza kell mennünk. - mondja
- Miért?
- Mert valaki dolgozik - kapok választ és leesik hogy majdnem egy hete nem volt edzésen, ez pedig neki nagy kiesés. Bólintok és elindulnék a szobába, de megfogja a kezemet. Az ölébe húz, és megcsókol. Hajába túrok ő pedig a hátamat simogatja. Megragadja a pólóm alját  ezzel megszabadítva attól. Végig tekint rajtam majd megcsókol. Mivel rajta nincsen póló így azt nem kell levennem. Felkap és bevisz a szobába. Lefektet az ágyba. Felém hajol, puszikkal kényeszetet. Szinte levegőt sem merek venni nehogy abba hadja.  Gyengéd ez a szó a legjobb. Gyengéd és szeretet teljes velem és ez tetszik. Minden egyes lökésével a mennyországba repít. Mellkasán fekszem és élvezem őt. Az enyém. Ez a férfi az enyém. Nem kell megosztanom őt. És be kell ismernem azt hiszem menthetetlenül beleszerettem ebbe a férfibe.....


Sziasztok! 
Remélem tetszett a rész! 
Na, ki gondolta volna, hogy ez a titok? Barátnőmnek nagyon tetszett. 
És remélem a szex"jelenet" nem zavart titeket nem akartam részletesen, mert az engem kicsit zavar.  A következő rész nem tudom mikor jön megpróbálom következő szombatra hozni de utána Németországba leszek utána pedig Ausztriába:) 
Addig is komizzni ér! 
ÉS mi lenne ha akinek kedven van hozzá írna egy novellát amit én kirakok és ha van blogja azt pedig linkelem hozzá? 

2014. szeptember 6., szombat

9.fejezet

Másnap ürességet érezve ébredtem, hisz'  Neymar nem volt mellettem. Körbe tekintettem a szobában de nem találtam. Felálltam majd a nappaliba sétáltam ahol szintén nem találtam a focistámat. A konyhába mentem(igen, egy luxus hotelbe olyan is van a szobában) ahol azonban megtaláltam őt. Éppen valamit nagyon csinált a pultnál, nekem háttal állt. Elindultam majd mögé álltam és átkaroltam a derekát. Lábujjhegyre álltam és megpusziltam az arcát, átnéztem a válla felet és meglátom, hogy éppen szendvicset készít. Látom a göndöcskéit de arcát még nem pillantottam meg. Elveszem a kezeimet a derekáról, elindulok a hűtő felé ahonnan kiveszem a narancslevet, leveszek egy poharat, italt töltök magamnak. Kimegyek és leülök a kanapéra, közben pedig a tévét nézzem. Nemsokára Neymar foglal helyett mellettem. Kezeit a combomra teszi, simogatja azt. puszit adok az arcára majd elmegyek öltözni. Felveszem a fehérneműimet, lopok Neymartól egy inget, azt veszem magamra alját megkötve, egy fekete farmert kapok még fel, és a szokásos bakancsomat. Befonom a hajamat, sminkelek. Böröndöm aljáról egy régi emléket veszek ki. Egy telefonszám, és egy nyaklánc.  Neymar még mindig a tévét bámulja, leülök mellé, és egy puszit nyomok az arcára.
- Tessa - szólít meg
- Tessék?
- Holnap eljönnél velem moziba? - mosolyog rám
- Megéri azt nekem? - játszom vele, feláll, elém áll, karjait a derekamra rakja, és közelebb hajol.
- Meg.- mondja csábító szexi hangon amitől elolvadok, de persze ezt nem tud hatja.
- Moss fogad - lököm el magamtól.
- Hová mész? - kérdezi
- Az estét intézzem - mondom mire bólint. Kilépek a szobából és írók az emberemnek egy üzenetet mire meg is kapom a választ hol találkozunk. Bedugom a füllemet és elindítom benne az egyik kedvenc számomat. az ing ujját felhajtom táskámat pedig átdobom a vállamon. Sokan megnéznek de főleg a fiatalok, hisz' ők tudják ki vagyok. Van aki inteket neki én is visszaintek, aki beszól annak beszólók. Londonban most kivételesen nem esik az eső, ami számomra baj, hisz' ez hiányzik a legjobban. Elmegyek a Palota mellett ahol most nem integet a királyné se a királyi család többi tagja. Emlékszem egyszer találkoztam a királynővel, jó fej az öreglány, a sulinkba jött a ballagásomra. Tetszett neki a beszédem hisz' én mondtam. Kiveszem a füllemből a füllest, beértem London banda negyedébe. Néhány ismerős arcot veszek észre, ők rám csodálkoznak, legutóbb nem így láttak engem. Beérek a klubba ahol a találkozót szerveztük. Felmegyek az emeletre ahol mindenki megtalálható aki a fekete piacon számít. Végül meglátom Mike-ot. Nem változott sokat, haja még mindig szőke, ki van gyúrva, farmert visel, inggel, és még mindig egy szőke szexbomba ül az egyik lábán. Ő is észre vesz és int nekem. Leülök mellé, kedvesen fogad.
- Mi kéne Tessa? - kérdezi kedvesen
- A ma esti jelszó  - válaszolom
- Játszol? - kérdezi, megcsóválom a fejemet
- Valakinek megmutatom a múltat
- Csodás volt az a múlt. - jegyzi meg
- A jelszót - kérem
- Palacsinta - mondja, mire lenevetem magamat. Ez sem változott, még mindig a hasa a legfontosabb.
- 30 éves vagy és még mindig ilyen idióta jelszavakat találsz ki? - röhögök
- Csak 28 vagyok - kacsint mire én megforgatom a szemeimet.
- Este találkozunk, Mike - mondom
- Matt is ott lesz - mondja élesen, de én nem állok meg. Kimegyek a szórakozó helyről, ahogyan a negyedből is. Újra bedugom a füllemet és megpróbálok kikapcsolni, de nem nagyon jön össze. Egy dolog jár a fejemben még pedig az, hogy Neymar ne hadjon el. Ne legyen dühös rám, amiért ez csináltam, de kellett a pénz, de persze a többire nincsen mentségem. Ma valaki megtudja ki voltam. Ezután az utam anyáékhoz tart. Csengetek, és nem anyu nyit ajtót hanem az ribanc unokatesóm.
- Nicole - köszönök, ő is biccent, kedve elmegyek amikor meglátja kinek a pólója van rajtam. Anyu hangja az udvaroljon. Kimegyek hozzá, leülök a székre mellé.
- Mi a baj, Tess? - kérdezi kedvesen, mire apa, a néném is felém fordul.
- Ma elmondom neki - válaszolom. Megdöbbent arcokat látok magam körül, senki nem hiszi azt ami most következni fog. Nem fogják fel, miért teszem ezt. Egyedül Juliet tudja rajtuk kívül mit csináltam.
- Biztos, Tessa? - kérdezi most apám, mire bólintok.
- Mit csinálsz? - hallom meg Nic nyávogós hangját
- Azt amit te nem -  válaszolom, a szobámba megyek. Kinyitom a szekrényemet ahonnan kiveszem a anyagokat, és a ruhákat amiket csináltam. Beteszem a táskámat, lemegyek elköszönök anyától. Kimegyek a házból gyalog indulok a szállóba. Körbe nézek az utcán ahol fiatalok tömegét látom meg a szállodánk körül. bemegyek, de Neymar hangját hallom meg az ebédlőből így odamegyek. Meglátom őt egy asztalnál, előtte pedig egy szőke srác ül. Odamegyek hozzá, átkarolom a vállát, puszit nyomok az arcára. Felnéz egyből elmosolyodik.
- Szia - súgja
- Helló - köszönök. Leülök mellé, de akkor meglátom ki a szöszke.
- Szia - köszön nekem a One Direction egyik tagja, Niall. Mint minden brit ismerem a srácokat.
- Szia - mosolygok rá, mire Neymar rám csodálkozik.
- Theresa megint mosolyogok - mondja
- Írd fel - válaszolok.
- Én megyek is, nem akarok zavarni - kezdi Niall
- Nem, én felmegyek úgy is öltöznöm kell - kezdem, és már állok is fel - ti beszélgessetek
Elindulok a szobába ahol egyből le is dobom a táskámat. Kiveszem belőle az anyagot és varrni kezdek. Csipkét varrom fel, az egyik has pólómra. Mikor készen van, elmegyek fürödni. Utána hajat vasalok majd sminkelek. Erősen sminkelem ki magamat, ahogyan ajkaimat is a legsötétebb vörös rúzzsal kennem ki. Felveszem a has pólót majd egy harisnyát, egy szegecses sortot, és készen állók. Egy nyakláncot is felveszek, bakancsomat kapom magamra. Kimegyek ahol Neymar már a kanapén ül. Végig nézz rajtom és elhúzz a száját.
- Nem mintha baj lenne, hogy így nézek ki, de én tényleg kezdek félni  - mondja
- Ne félj - válaszolom. Ő is elmegy öltözni. Farmert visel, a szokásos cipővel, egy fekete inggel. Megfogja a kezemet, taxit hív. lemegyek a hallba ahol mindenki most indul útnak, hisz' London is este a legszebb. Beülünk a taxiba, elmondom a címet a taxisnak. Neymar fizet, gyalog megyünk tovább, míg végül megállunk egy iskola előtt.
- Bármikor elmehetsz - kezdem, de a focista, az ujját  a szám elé teszi.
- Nem fogok elmenni, Tessa - mondja, majd felém hajol, és megcsókol. Kezeimet a nyaka köré fonom, kezei derekamon vannak. Mikor elválunk biztatóan rám mosolygok, de még mindig félek.
- Mondd meg és bármikor elköltözöm majd - kezdem, de ő megint megcsókol. Bekopogok az ajtón ahol egy elég magas srác áll. A jelszót kéri amit meg mondok neki majd beenged. Az torna terembe megyünk ahol a lámpák fel vannak kapcsolva. Nem láttok még semmit, de az emberek fel ismernek. Valaki a nevemet mondja, a rajongók pedig az áll nevemet. Neymar-ra nézek aki csodálkozik, majd rám nézz , és újra a közönségre.

Hy! 
Na, hogy tetszett a rész? Igaz, nem lett túl érdekes, de a következő részben megtudjátok mi Tessa titka. De addig is ti mire tippeltek? 
Várom a válaszokat!:)
Milyen volt a suli első hete? Személy szerint rosszabbra számítottam.


2014. augusztus 30., szombat

8.fejezet

A kertbe sétáltam ahol beültem az egyik fotelbe és elővettem a füllhallgatómat és elindítottam rajta a Bastille egyik számát. Hallgatom Dan csodálatos hangját, miközben megérem hogy valaki közeledik felém. Nagyon magyarázz az a valaki de én oda sem figyelek rá. Azután egy másik nyávogós hangot hallok.
- Tess...én sajnálom - hallom meg a fülemben a hangja. Mindjárt elsíróm magamat de  nem engedhetem hogy bántson. Felállok és felmegyek  a szobámba, ahol meglátom a régi dolgaimat. Felnézek a plafonra ahonnan Oscar, a legjobb barátnőm és még néhány zene nézz rám.
- Theresa! - hallom meg anyám nővérének  a hangját. Megnézem magamat a tükörben, a tükörben meglátom a rajzaimat amiket felveszek és a táskámba rakom. Elindulok le ahol a fél családom ott van. Nic győzelem ittas mosolyt villant rám ahogyan az anya is. Az ikrek focizni invitálnak, én pedig el is fogadom. neymar mellém áll és a kezemet fogná meg, de én arrébb állok, kérdően nézz rám, mire én összedörzsölöm a két ujjamat ezzel jelezve, hogy csak a pénz érdekel. Anya pedig ekkor toppan be. Egyből meglepődik hogy mindenki itt van, elsőnek engem ölel meg amit viszonzok is egyből. Nem is értem anyám meg a néném hogy lehetnek testvérek. Anya szerényen öltözködik, míg a néném......nem nagyon. Elveszem anya cuccait és felsietek vele addig a többiek leülnek enni a kertbe.  Én is csatlakozom leülök Will mellé aki Neymar mellett foglal helyett. Mindenki nagyban beszélget engem kivéve.Senkit nem érdekel, hogy velem mi van. A kaja viszont borzalmas, szerintem haza felé útba ejtek egy Nando's-t. Mindenki próbál jó ízűen enni, de senkinek sem sikerül. A tányérokat elviszik az ikrek pedig focizni indulnak, míg én a helyemen maradok, és zenét hallgatok. 
- Tess! - látom meg előttem Connort, kiveszem a füllest, majd elhúzz a pályára. 
- Neymar lesz a kapus, mi pedig 11-est lövünk - ismerteti a tervet Will, én bólintok. És ekkor bevillan ördögien mosolygok a "pasimra". Édes lesz a bosszú. Leteszem a labdát majd célzok és elővöm. A labda tökéletes célt talált Neymar férfiasákánál. A focista összeesik és közben pedig cérna vékony a hangja. Én pedig sürün bocsánatot kérek. Odamegyek mellé, és a fülébe súgom: 
- Máskor így játssz velem - mondom majd felállok és leülök egy kerti székbe messzi az asztaltól. Nicole rám nézz, és leül mellém. 
- Na, mi van csak nem megverted abban úgy is jó vagy - mondja, és közben lesajnálóan nézz. 
- Na, mi van nehéz elfogadni hogy egy gazdag pasinak én kellek - mosolygok rá kelletlenül. 
- Nem,de......tudod velem smárolt - arcán gonosz vigyor ül. 
- Velem meg lefekszik - hazudom, és felállok. Elköszönök anyától, és megígérem holnap is eljövők. Neymar egyből feláll és a nyomomban jön. Én gyalog megyek, azonban ő beül a kocsiba, és mellettem jön. 
- Tessa mi baj? - kérdezi. de én  észre sem veszem csak elkanyarodok és bemegyek a Nando's-ba. Kérek egy csirkés hamburgert, de valaki előttem fizet. Neymar! Utálom. 
Leülök egy helyre ő pedig elém. 
- Tessa...- kezdi 
- Van róla fogalmad, hogy mi a francot tettél? - kérdezem hangosan  - a fal amivel magamat védem felett szembe már nem volt, de megismerted az igazi Theresa Rose-t, talán már a múltat is elmondtam volna, de ma.....a falam vagy négyszer akkora lett - mondom a szemébe és elindulok. Persze ő jön utánam. Buszra szállok így már nem tudd követni. a Szállodában a szobánkba megyek, majd lefekszem az ágyba. Be kell ismernem, el kell kezdtem szeretni őt, és talán még elmondtam volna neki a titkomat is, de nem teszem ezek után a kapcsolatom minimális lesz vele. Ajtó csapást hallok, az ágy pedig besüpped. 
- Tessa, én sajnálom. Nem tudtam mit csinálok, de közben csak rád gondoltam  - mondja, nekem pedig elkezdenek folyni a könnyeim. Megérzem a karjait a derekam körül. Megfogom a kezét majd átkulcsolom azokat.  Neymar így még jobban hozom bújik. Megpuszil. Én pedig robbanok. Kiszakítom magamat a kezei közül, és felállok.
- Nem érdekel, hogy rám gondoltál, érted? Nem érdekel. Most már nem érdekel veled kapcsolatba a pénzem kívül semmi. Ha visszamegyünk nem leszek már veled, keresek magamnak egy olcsó szállodát, és majd dolgozom ott hogy valahol lakhassak, de veled nem leszek többet - kiabálom, mire ő felül, majd szép lassan feláll.
- Tudod, Tessa kibaszottul nem vagyok senkid, hogy felelősségre vonhass. Ha csak a pénzem kell, már mehetsz is költeni..- köpi felém a szavakat. - azt hittem te más vagy.
Akaratlanul is elkezdtem sírni. Fájtak a szavai mert nem tudja miket mentem keresztül. Kimegyek a szobából, és leülök a kanapéra. Bekapcsolom a tévét ahol valami mexikói sorozat megy, így azt nézem hiába borzalmas. Megérzem ahogyan Neymar közeledik, egy takarót terít rám, de én azonnal le is rúgom azt. Megpróbálja még egyszer de megint lerúgom.
- Most megint mi  a bajod? - kérdezi a hangjában enyhe szarkazmussal.
- Én más vagyok. - jelentem ki. - nekem nem kell tőled semmi
- Persze, mert van egy múltad? És mi van abban a múltban? - kérdezi szarkuztikusan. Ha tudná! Ha tudná miken mentem keresztül. Felülök így látom már az alakját.
- Mi van a múltadban? Anyuék elváltak? Drogoztál vagy kurva voltál? Estleg szegény voltál? - kérdezi szarkaztikusan miközben gúnyosan röhög. Felállok, elé lépek és lekeverek neki egy pofont. Az én kezem fáj az ütés erélyétől. Arcán ott van a tenyerem nyoma. Diadal ittasan mosolygok.
- Annál kicsit komplikáltabb. Nem voltam se kurva, sem drogos. És majd pont neked mondom el mi?
- Te elvileg mindent tudsz rólam  - nyögi ki
- Rólad mindenki tudd mindent - válaszolok majd visszafekszem a kanapéra. Neymar elmegy, majd visszatér a kabátommal amit rám terít. Magamon hagyom hiszen ez az enyém. A focista visszamegy a szobába és gondolom alszik tovább, míg én itt maradok. A sorozat valami szerelmes résznél jár. Hányok a romantikától. Soha nem voltam romantikus, és ez nem is fog változni. Nekem a tökéletes randi egy mozi teremben van, ahol az embereket poconral dobálod meg, vagy egy Mekibe, nem egy puccos étterembe. Nekem szőke herceg sem kell fehér lovon nekem elég ha hercegem biciklin jön. Nekem nem kellenek a nyálas éjszakák, nekem elég egy éjszaka ahol csak velem foglalkozik. Nem kell a nap minden percében egy szeretlek, mert tudom, hogy így van. Felállok a kanapéról majd a hálóba megyek. Neymar nem alszik helyette a telefonját nyomkodja. Érkezésemkor rám pillant. Elmosolyodom.
- Ha tényleg tudni szeretnéd a múltamat, holnap megmutatom - válaszolok, mire felül.
- Biztos?
- Ha nem árulsz el, biztos - mondom - elvégre másfél évig ki kell bírnom téged
- Tessa, ha nem akarod - áll felém majd felém jön. Megfogja a kezemet, rajtam pedig jóleső borzongás fut végig.
- Szerinted miért kérdezem? - mosolygok rá kínomban. Kifogok előtte tárulkozni. Megmutatom neki ki voltam, mert azt a Tessát nem ismeri aki borzalmas dolgokat tett. Ő csak a nyomi Tessát ismeri.
- Kedvellek Theresa, nem tudom miért tettem azt amit tettem, de sajnálom. - mormogja. Szavai meglágyítanak.
- Tudod mit, én is kedvellek - mondom, mire elmosolyodik. Egyre közelebb jön a feje mire a szemeimet lecsukom és várom a csókját. Érezni akarom az ajkait az ajkamon. De nem jön. Helyette röhögését  hallom meg.
- Azt akarod, hogy megcsókoljalak - röhög, mire én is elmosolyodom. Szemei bevannak csukva úgy röhög. Azt hiszi meg akarom csókolni? Igen, akarom. Hát akkor így is teszek. Mikor az ajkaink összetalálkoznak, bennem valami megmozdul. Neymar meglepődik, de egyből csókol. karjait a derekam köré fonja, míg én a hajába túrok. Megharapja alsó ajkamat ezzel pedig egy apró nyögést csikar ki belőlem. Belemosolyog a csókba. Nyelveink táncot járnak. Levegőhiány miatt válunk el. Neymar kajánul mosolyog, én pedig pirulok.
- Szóval megcsókoltál - mosolyog rám
- Szerintem eléggé érezheted - mosolygok
- Te. Jó. Isten. Theresa Rose, mosolyog! - kiabálja
- Ne szokd meg!
- Fogsz te még mosolyogni
- Kötve hiszem - jegyzem meg, és az ágy felé sétálok. Befekszem oda, Neymar pedig mellém. A focista közelebb húz magához én pedig megfordulok. Karjait az arcomra teszi és simogatni kezd. Én pedig a kezét simogatom. Behunyom a szemeimet, és már nem simogatom.
- Asszem, kezdek beléd szeretni - hallom meg még Neymar hangját. Mire bennem valami megmozdul. Elmosolyodom. És végül elalszom.


Sziasztok! 

Remélem tetszett a rész, de most azért szolnék párszót, hogy a részek Szombaton fognak ezentúl érekezni. Nem hiszem, hogy a héten hozok még részt, szóval "jó" sulit kívánok nektek. Lesz még rajtam kivül valaki 8.-os? Én iszonyatosan félek, és nem akarok elválni az osztályomtól.