20.fejezet Hát, újra találkoztunk ....

4 és fél évvel később 

- Anya! - ugrik rám a kisfiam, ezzel felkeltve engem. Luke mellém mászik majd kedvesen rám mosolyog. Én is így teszek, és átkarolom a fiamat.
- Anya, éhes vagyok - súgja a fülembe Luke
- Megyek - motyogom mire ő elszalad a szobájába. Nehezen de kikelek az ágyból. Felveszem a papucsomat, és a köntösömet. A konyhába megyek, valami ehető után keresek ott, és meg is találom. Tükör tojást készítek magunknak. magamnak kettőt, Luke egyet. Közben kenek egy kis nutellás szendvicset neki az edzés utánra. Csengetnek, gondolom oscar lesz vagy apukám, hogy elvigye a gyereket edzésre. Luke-ot látom ahogyan fut az ajtóhoz,.
- Papa! - kiabál és apa nyakába ugrik látom a tükörből. A szüleim felköltöztek London-ba miután Luke megszületett, de persze nem adták el a házat ahhoz túl sok emlék köti oda őket.
- Szia, Tessa - köszön nekem apa
- Szia - mosolygok rá. - köszönöm, hogy elviszed, sokat kell dolgoznom, lehetne az esti meccsig nálatok?
- Mi csak őrölünk neki, igaz Luke? - kérdezi a fiamat aki bólint
Készen van a tojás így kirakom őket tányérra. Leteszem az asztalra, Lukas egyből leül enni. Elkérem a táskáját és beleteszem a szendvicset.
- Apa, kérsz enni?
- Nem. - mosolyog rám apa, és tovább beszélget a fiammal a tegnap esti meccsről. Én is enni kezdek. Ahogy Luke-ra nézek nagy vonalakba fel lehet fedezni benne az édesapját, így 4 évesen is. A bőrén látszik, hogy van benne egy kis brazil, aztán a haja színe sötét barna, de még nem is fekete, de a szemei. Mintha az apja lenne. és persze focizni jár, és az edző szerint nagy tehetség elkelene gondolkoznom rajta, hogy focista legyen, mert ilyen tehetséget ő csak ritkán látott. Luke nagyban magyaráz arról Neymar milyen gólt lőtt, a fiam kedvenc focistája az apja, apa persze egyből mond róla valami rossz dolgot, és ő Munir gólját dicséri. Miután Luke megette a tojást, már veszi is a cipőjét.
- Tényleg, anya te jössz este? - kérdezi
Néhány napja Oscar adod 3 jegyet Luke-nak a névnapjára, a brazilok játszanak majd az angolok ellen. Elmennék ha a jegyeknek nem  az első sorba szólnának.
- Nem hiszem - mondom
- Miért nem? Anyaaaa..kérlek - nézz rám a fiam nagy boci szemekkel. Tudja, hogy ennek nem tudok ellenállni. Apára nézek aki azt tátogja nem lesz gond
- Elmegyek. - mosolygok Luke felém jön majd megölel.
- De most viszont menünk kell ha nem akarsz elkésni - mondja apu, Lukas pedig már fut is. Egyedül maradok a lakásban. Elmegyek zuhanyozni, kifestem magamat, a hajamat  megfésülöm, és befonom. A szobámba megyek ahol egy  fekete ruhát veszek fel, egy térdzoknit,és a bakancsomat. Mivel még reggel van, így egy kardigánt kapok még fel. A táskámat felkapom, és már megyek is. Felhívóm Juliet-et, hogyha végzet a munkával akkor jöhet. Bezárom az ajtót, és lemegyek az utcára  a kocsimhoz. Beszállok, és a Youngba hajtok egyből. Az üzletbe beérve köszönök és már megyek is a saját kis szobámba. Juliet ruhája ott áll a bábun készen. Juliet újság író lett, nem is akármilyen sportújság író. Oscar 1 éve elvált nehéz húzza-vona után, és immáron össze is tudnák házasodni ahogyan régóta tervezték is azt. Oscar kislánya szereti Julietet és mostanában elég sokat vannak együtt. Juliet is ott lesz este mint a brazil minden meccsén. És ott van egy másik ruha is. Az ami a focistán lesz. Egyszerű öltöny, s még is valamivel több, a belsejébe vart név miatt ott van a szívénél egy kis név még pedig a barátnőm neve.  Elmosolyodom arra gondolva, hogy milyen boldog volt a férje ruhája láttán. Nyílik az ajtó és szőke barátnőm lép be rajta. Megölel. Megnézi a ruhát, és könnybe lábad a szeme.
- Köszönöm, Tessa - mondja, és megölel. Megkérem próbálja fel és meg is teszi. Csodálatosan fest a fehér ruhában, aminek a válla kis fekete madarakból áll. talán ennyi benne a legnagyobb extra. Kap tőlem hozzá egy csodás fehér cipőt amin szintén megjelenek a madarak. Szőke haja csodásan megy a ruhához. Magát nézi a tükörben és csodálkozik rajta. Ezután megint megölel. Juliet leveszi a ruhát majd mondja sajnos mennie kell mert interjúja lesz, de este találkozunk. Ezután pedig dolgozom tovább.

**

Mikor megérkezem a stadionhoz, Luke és apukám kint állnak mellettük Juliet. Rá mosolygok legjobb barátnőmre. Ujjamat tördelem, a félelem és az izgalom uralkodik most rajtam, nem tudom mit és hogyan csináljak. Soha nem voltam még ennyire tanácstalan.  Együtt megyünk be, néhány perccel a kezdés előtt. Luke végig a kezemet fogja, és akkor sem engedi el amikor leültünk. A meccs elkezdődik a csapatok feljönnek a pályára a fiam pedig ámulattal nézi, én pedig mint néhány éve is tettem, zenét hallgatok. Félidőnél járunk mikor Tom Odell szól a fülemben.  Aztán mikor a játék újra kezdődik, ekkor már Bastille szól a fülemben. Majd mikor rám nézz, tudom, hogy engem nézz, megszólal a Love Runs Out. Az élet iróniája. Megint úgy nézz rám mint 5 évvel ezelőtt.  Aztán elfut. Én pedig kimegyek. Lemegyek, hogy ne lásson, és mivel Juliet miatt aki nekem  adót sajtós kártyát bementem az öltöző részhez. Ott leültem a falhoz, és lecsúsztam. Folytak a könnyeim, úgy ahogyan régóta már nem. Aztán síp hangját hallottam majd Oscart láttam meg, nevettet. Ő is meglátott, és egyből felém futott. 

- Mi a baj? - kérdezi 

- Ő - mondom, és magához ölel. És ott áll. Minket nézz. Ő is lesokkoltnak látszik, csak úgy mint én. Aztán befut a fiam. Luke a nyakamba ugrik.  Megölel és megpuszil. Aztán lepacsiznak Oscarral, és Neymarnak kiesik a szeme. És Luke meglátja a bálványát. Egyből odasiet és megöleli. Ezt a pillantott vártam évek óta, de nem így. Aztán a fiam beszélni kezd. Oscar rám nézz de én a fejemet rázom tudom mit akar csinálni. 

- Gyere, öcsi bemutatlak a többieknek is - mondta neki Oscar, erre a fiam vele megy, én pedig itt maradok vele. 

- Hát újra látlak - mondja 

- Igen.

- Szép vagy, Tess. Jól áll az anyaság - mondja, én pedig bólintok. Ő előrébb jön. - de kár, hogy nem az enyém vagy igen? 

Ahogyan rám nézz. Ritkán állt el tőle a szavam de ez most egy ilyen alkalom. Tudom, hogy tudja. 

- Lehet - mondom. Még közelebb jön. 

- Mindig ezt mondtad..látom rajta, hogy az enyém a rohadt életbe is, Theresa! - kiabál 

- És ha tied, az mitől lesz más? Semmitől? Nem vagy az apja, Neymar és soha nem is leszel! - kiabálok én is 

- De én vagyok az apja! Jogom van a fiamhoz! És neki is joga van hozzám! - kiabál 

- Lehet, hogy biológiailag az vagy, de nem vagy az igazi apa! Tudtad, hogy terhes vagyok hiszen láttad a rohadt életbe! Tudsz számolni nem? Tudhatná,d hogy tőled volt!  

- Azt hittem Neuer az apja, hiszen az ő szobájában aludtál! - ordítja, én pedig pofon vágom. 

- Lehet, hogy jobban is járna ha Manuel lenne az apja, nem te - köpöm felé a szavakat. Megfogja  a kezemet. Kényszerít, hogy nézek rá. 

- Mondd a szemembe és elhiszem  - suttogja, én pedig elveszem a szemeiben. 

- Azt nem tudom mondani, de azt most mondom, hogy úgy az apja soha nem leszel mint David Luccának. Lehet, hogy tudni fogja ki vagy, ha igyekszel talán még együtt is lehetek majd, de sohasem fogod őt, karácsonykor látni, vagy a születésnapján. 

- Csak hiszed, Theresa. Egyszer belém szerettél, újra megtudom majd csinálni. - röhög bele az arcomba. Vágnám már pofon, de megfogja a kezemet. Magához húzz, és megölel. 

- Nem fejeztem be. Én szeretlek, Tessa, és magamba foglak újra bolondítani. 

Ahogy ölel. Beszívóm az illatát. 

- Nem kell sokáig dolgoznod rajta. - súgom neki. Ő is szorít el sem enged. Beszívjuk egymás illatát, és mosolygok. Tudom, hogy itt és most valami elkezdődött...újra. Nem tudom, hogyan és mikor lesz belőle valami, de a vallomásunk, már egy kész megbocsátás a részemről. Neymar soha nem engedett el, és ezt köszönöm neki. Nem tudom, hogy lesz, de remélem lesz valahogy, hogy majd boldogan élünk míg meg nem halunk. Ki tudja? Vannak hamis szerelmek és a miénk is annak indult. De aztán. 

Mikor egy celebet látsz a tévében és van egy nője vagy egy pasija biztos mindenki azt gondolja, na igen ezek nincsenek is együtt......de van mikor tévedsz. Én is tévedtem mikor ezt hittem rólunk.  Óriásit tévedtem.....

Sziasztok! 

Hogy tetszett a rész? 

Boldog Új Évet minden egyes kedves olvasómnak és jövőbeli olvasómnak mert csak ez a két kategória létezik:D 

Kicsit nagy hatással volt rám Leiner Laura:Késtél című könyve. 

Így a 20.résznél végre eljött a boldogság, mivel szomorúan bejelentem, hogy ez az utolsó előtti  fejezet. 

Új blogot ezután már csak sokára fogok kezdeni, hiszen lesz egy új blogom is, és itt van a VÉGE című blogom is. Igaz nem Neymarról szól, de Tessa még benne lesz párszor, és persze érdekesen fog egymásba futni a két blog.  

Remélem ott is velem tartotok:) A következő rész megpróbálom hamar hozni.  

Addig is Boldog sikerekben gazdag boldog új évet nektek:)