2014. november 23., vasárnap

16.fejezet A legjobb család.......

2 napja itt dekollok Londonban. Napfény keltett fel. Felültem az ágyban, de nem tudom mit csináljak.  beletúrok a hajamba, de nem javít semmin. Talán haza kéne mennem, de ma vasárnap van, biztosan ott vannak a rokonaim is. Anyának szóltam, hogy itthon vagyok, és a pénzem is megjött a számlámra. Felkellek majd a fürdőbe megyek. Lezuhanyzom és felveszek egy cica nadrágot és egy nagyobb pólót.  A hajamat felkötöm. Megpróbálok enni, de nem sikerül. Nem tudom mit csináljak. Felülök a pultra. Írók valamit Juliet-nek majd kimegyek a mai újságért. Amint meglátom benne a címlapot már nem tetszik annyira. 

Neymar barátnője a legnagyobb bajban hagyta el.....
A brazil válogatott remek játékosa és barátnője a divat tervező Theresa Rose, azon a bizonyos estén mikor Neymar-nak kellett volna a támogatás szakítottak. Neymar megszólal! Bővebben a 6.oldalon 

Gyorsan odatekereg és megnézzem mit írnak. 

- Közös megegyezéssel lett vége a kapcsolatunknak még a meccs előtti napon, rájöttünk a távolság és a különböző munkáink közénk fognak állni, nekem pedig nem sokára edzenem kell a Barcelonával is, és hogy ne legyen nagy a kiesés gyógyulnom is kell. - nyilatkozta Neymar. Közös megegyezés, lehet, hogy ez csak egy indok arra, hogy elkerüljék a komolyabb dolgokat? Miss Rose nem kívánt nyilatkozni az üggyel kapcsolatban.  

Közös megegyezés, a közös megegyezés olyan mintha ártatlan lennél mégis börtönbe zárnak. Neymar próbált menteni de nem sikerült neki. És mint tudjuk neki sem jöhet össze minden....

Hónapokkal később jobban mondva 4 hónappal később még mindig Londonban dekkolok. Neymar-ral azóta sem beszéltem. Ocar-ral viszont annál inkább, a fiatal focista is itt van Londonban, hisz'  a klubja is itt van. Oscar sokat segít nekem, Neymar-t soha nem hozza szóba, de mikor Juliet-tel vannak egy szobában az halálos, ahogy egymásra néznek. Juliet van most csak itt nálam. 
Legjobb barátnőm éppen egy ruhát mutat amit a fiamnak vett. Fiú lesz. Ez az egy örömöm az életben, a kisfiam. Már meg van a neve. Lucas. Csak reménykedni tudok benne, hogy nem Neymar-ra fog hasonlítani. Ney-t azóta nem egyszer összehozták valami iszonyat ronda modell csajjal. A lány teljesen más mint én főleg kinézetileg. Kezemben a ruha amit J-Law-nak tervezek az Oscar-ra. A egyszerű lesz olyan igazi Jeniffer Lawrence-os. Ezután persze visszaterelődnek a gondolataim rá. Arra, hogy mikor tudd majd játszani  és az aggódás, hogy mikor épül fel. 
- Rá gondolsz, igaz? - kérdezi Juliet 
- Nem - mondom 
- Édesem, most töröld le a könnyeidet és úgy mondd el - mondja. Elmosolyodom. Letörlöm a könnyeimet. 
Felállok ás akkor rúg egyet a gyerek. Visszakel, hogy üljek. Majd jön még egy.  Csengetnek, Juliet megy ajtót nyitni. Oscar robban be, kezében a táskája ami jelzi, hogy edzésre megy. Lucas rúg még egyet, nem esnek túl jól, hiszen már elég nagy. 
- Érzem, hogy az apjára ütött. - mondom 
- Miért, olyan paraszt lesz? - horkan fel Juliet 
- Focista lesz mi? - mosolyog a focista 
- Igen - mosolygok 
- Nálunk a csapatban van helye - mosolyog. 
Sikerül felállnom. Mivel ma megyek anyékhoz már készen vagyok. Szombat van, kivételesen ma jön össze a család nem holnap. Anya és apa holnap utaznak Amerikába apa szüleihez. 
Felveszem a bakancsomat, és  a kabátomat. Felkapom a Táskámat. Barátaim követnek. Mivel a kabát ami rajtam szándékosan bő, így annyira nem látszik az, hogy gyereket várok. Elköszönök tőlük majd a kocsimba szállok és elindulok Northampton-ba. Hazamegyek anyáékhoz. Az út alatt valami szene szól, de nem érdekel, hogy mi. Mikor majdnem 3 óra alatt odaérek, újság írók veszik körül a házat kérezkednek, de érdekel. megyek tovább, egy kérdés megcsapja a fülemet arra válaszolok. Bemegyek, de összeveszem a családommal. Kimegyek a kertbe. Kezemet a hasamra téve hintázok. Talán most érzem a legjobban, hogy tönkre tett. Minden amit iránta érzek csak emészt, nem segít rajtam. Lucas, rúg egy kicsit de nem erőset. Hallom, hogy megjöttek. Nicole és a hülye családja. Bemegyek. Még kabátban, eddig direkt nem találkoztam velük, mert nem volt hozzájuk hangulatom. Mindig hétfőn jöttem vagy vasárnap reggel. Köszönök nekik. Végig néznek rajtam. Leveszem a kabátomat. A póló ami rajtam van 2 számmal nagyobb, de így is látni engedi a hasamat.  Nagynénémék csodálkozó tekintette nem lep meg, míg anyáék már tudják. 
- Hol vannak az ikrek? - kérdezem 
- Elmentek moziba - magyarázza az anyjuk. 
Nicole megvetően nézz rám, ahogyan a nagynéném is. Míg a nagybátyámnak leesik. Ő szomorúan nézz rám. Anya kéri üljünk le. Hozzák a kaját miközben mindenről szó esik, de főleg a ma esti meccsről mivel a családban mindenki brazil szurkoló, a beszélgetésből persze a néném és Nic kimaradt. Eddig. 
- És szegény Neymar - mondja, nekem pedig megáll a kezemben a villa. Magamon érzem a tekintetét. - Az a csúnya baleset, biztos fájt neki, igaz, Tessa? 
- Igen, biztosan-  mondom 
- Honnan tudnád - mondja gúnyosan - mikor akkora  már megcsaltad és elhagyod 
A düh olyan szinten jön rám mint még sosem, még a ringben sem éreztem ilyet. Gyilkos tekintette villantok rá. Anya tudja, hogy baj van, ők apával tudják mi történt, hogy a mostani helyzetem nem miattam van. Nicole is engem nézz, nem veszi észre szemeimben a dühöt, én viszont a gúnyt és a szánalmat igen.  Megtörlöm a kezemet majd felállok, semmi kedvem elmesélni neki mi történt, semmi kedvem róla beszélni. Megpuszilom anyát, és kimennék az elő szobába, de egy hang visszaránt. 
- Fáj az igazság, mi? - röhög a néném. 
Szemeimben már könnyek csillognak. 
- Nem tudtok semmit. Szerintetek saját hibámból vagyok itt terhesen! Nem! És, hogy kicsalt meg kit?Ő engem! De persze nem önszántából. Ha az embert nem szeretik sok mindent csinálhatnak ellene! - kiáltom, és felveszem a kabátomat majd kilépek a házból. Beszállok a kocsiba. Egyre gondolok miszerint nem szabad sírnom. Nem szabad sírnom, elég könnyet ejtettem már miatta. Beszállok a kocsiba, Nem is tudom mit csináljak. Csak megyek vissza Londonba és nem törődöm semmivel. Gyorsan megyek, talán holnap kapok is egy számlát e miatt. Otthon egyből elmegyek fürdeni. Bevágom magamat az ágyba, de nem tudok aludni. Kimegyek és bekapcsolom a tévét. Az egyik hír lesokkol. Neymar itt van. Itt van Londonban. Londonba jött. Itt van egy városba velem mikor én ezt nem akartam. Ezért mentem el onnan. És most itt van. Szerintem visszatér régi barátom a álmatlan éjszaka...

8 megjegyzés: