20.fejezet Hát, újra találkoztunk ....

4 és fél évvel később 

- Anya! - ugrik rám a kisfiam, ezzel felkeltve engem. Luke mellém mászik majd kedvesen rám mosolyog. Én is így teszek, és átkarolom a fiamat.
- Anya, éhes vagyok - súgja a fülembe Luke
- Megyek - motyogom mire ő elszalad a szobájába. Nehezen de kikelek az ágyból. Felveszem a papucsomat, és a köntösömet. A konyhába megyek, valami ehető után keresek ott, és meg is találom. Tükör tojást készítek magunknak. magamnak kettőt, Luke egyet. Közben kenek egy kis nutellás szendvicset neki az edzés utánra. Csengetnek, gondolom oscar lesz vagy apukám, hogy elvigye a gyereket edzésre. Luke-ot látom ahogyan fut az ajtóhoz,.
- Papa! - kiabál és apa nyakába ugrik látom a tükörből. A szüleim felköltöztek London-ba miután Luke megszületett, de persze nem adták el a házat ahhoz túl sok emlék köti oda őket.
- Szia, Tessa - köszön nekem apa
- Szia - mosolygok rá. - köszönöm, hogy elviszed, sokat kell dolgoznom, lehetne az esti meccsig nálatok?
- Mi csak őrölünk neki, igaz Luke? - kérdezi a fiamat aki bólint
Készen van a tojás így kirakom őket tányérra. Leteszem az asztalra, Lukas egyből leül enni. Elkérem a táskáját és beleteszem a szendvicset.
- Apa, kérsz enni?
- Nem. - mosolyog rám apa, és tovább beszélget a fiammal a tegnap esti meccsről. Én is enni kezdek. Ahogy Luke-ra nézek nagy vonalakba fel lehet fedezni benne az édesapját, így 4 évesen is. A bőrén látszik, hogy van benne egy kis brazil, aztán a haja színe sötét barna, de még nem is fekete, de a szemei. Mintha az apja lenne. és persze focizni jár, és az edző szerint nagy tehetség elkelene gondolkoznom rajta, hogy focista legyen, mert ilyen tehetséget ő csak ritkán látott. Luke nagyban magyaráz arról Neymar milyen gólt lőtt, a fiam kedvenc focistája az apja, apa persze egyből mond róla valami rossz dolgot, és ő Munir gólját dicséri. Miután Luke megette a tojást, már veszi is a cipőjét.
- Tényleg, anya te jössz este? - kérdezi
Néhány napja Oscar adod 3 jegyet Luke-nak a névnapjára, a brazilok játszanak majd az angolok ellen. Elmennék ha a jegyeknek nem  az első sorba szólnának.
- Nem hiszem - mondom
- Miért nem? Anyaaaa..kérlek - nézz rám a fiam nagy boci szemekkel. Tudja, hogy ennek nem tudok ellenállni. Apára nézek aki azt tátogja nem lesz gond
- Elmegyek. - mosolygok Luke felém jön majd megölel.
- De most viszont menünk kell ha nem akarsz elkésni - mondja apu, Lukas pedig már fut is. Egyedül maradok a lakásban. Elmegyek zuhanyozni, kifestem magamat, a hajamat  megfésülöm, és befonom. A szobámba megyek ahol egy  fekete ruhát veszek fel, egy térdzoknit,és a bakancsomat. Mivel még reggel van, így egy kardigánt kapok még fel. A táskámat felkapom, és már megyek is. Felhívóm Juliet-et, hogyha végzet a munkával akkor jöhet. Bezárom az ajtót, és lemegyek az utcára  a kocsimhoz. Beszállok, és a Youngba hajtok egyből. Az üzletbe beérve köszönök és már megyek is a saját kis szobámba. Juliet ruhája ott áll a bábun készen. Juliet újság író lett, nem is akármilyen sportújság író. Oscar 1 éve elvált nehéz húzza-vona után, és immáron össze is tudnák házasodni ahogyan régóta tervezték is azt. Oscar kislánya szereti Julietet és mostanában elég sokat vannak együtt. Juliet is ott lesz este mint a brazil minden meccsén. És ott van egy másik ruha is. Az ami a focistán lesz. Egyszerű öltöny, s még is valamivel több, a belsejébe vart név miatt ott van a szívénél egy kis név még pedig a barátnőm neve.  Elmosolyodom arra gondolva, hogy milyen boldog volt a férje ruhája láttán. Nyílik az ajtó és szőke barátnőm lép be rajta. Megölel. Megnézi a ruhát, és könnybe lábad a szeme.
- Köszönöm, Tessa - mondja, és megölel. Megkérem próbálja fel és meg is teszi. Csodálatosan fest a fehér ruhában, aminek a válla kis fekete madarakból áll. talán ennyi benne a legnagyobb extra. Kap tőlem hozzá egy csodás fehér cipőt amin szintén megjelenek a madarak. Szőke haja csodásan megy a ruhához. Magát nézi a tükörben és csodálkozik rajta. Ezután megint megölel. Juliet leveszi a ruhát majd mondja sajnos mennie kell mert interjúja lesz, de este találkozunk. Ezután pedig dolgozom tovább.

**

Mikor megérkezem a stadionhoz, Luke és apukám kint állnak mellettük Juliet. Rá mosolygok legjobb barátnőmre. Ujjamat tördelem, a félelem és az izgalom uralkodik most rajtam, nem tudom mit és hogyan csináljak. Soha nem voltam még ennyire tanácstalan.  Együtt megyünk be, néhány perccel a kezdés előtt. Luke végig a kezemet fogja, és akkor sem engedi el amikor leültünk. A meccs elkezdődik a csapatok feljönnek a pályára a fiam pedig ámulattal nézi, én pedig mint néhány éve is tettem, zenét hallgatok. Félidőnél járunk mikor Tom Odell szól a fülemben.  Aztán mikor a játék újra kezdődik, ekkor már Bastille szól a fülemben. Majd mikor rám nézz, tudom, hogy engem nézz, megszólal a Love Runs Out. Az élet iróniája. Megint úgy nézz rám mint 5 évvel ezelőtt.  Aztán elfut. Én pedig kimegyek. Lemegyek, hogy ne lásson, és mivel Juliet miatt aki nekem  adót sajtós kártyát bementem az öltöző részhez. Ott leültem a falhoz, és lecsúsztam. Folytak a könnyeim, úgy ahogyan régóta már nem. Aztán síp hangját hallottam majd Oscart láttam meg, nevettet. Ő is meglátott, és egyből felém futott. 

- Mi a baj? - kérdezi 

- Ő - mondom, és magához ölel. És ott áll. Minket nézz. Ő is lesokkoltnak látszik, csak úgy mint én. Aztán befut a fiam. Luke a nyakamba ugrik.  Megölel és megpuszil. Aztán lepacsiznak Oscarral, és Neymarnak kiesik a szeme. És Luke meglátja a bálványát. Egyből odasiet és megöleli. Ezt a pillantott vártam évek óta, de nem így. Aztán a fiam beszélni kezd. Oscar rám nézz de én a fejemet rázom tudom mit akar csinálni. 

- Gyere, öcsi bemutatlak a többieknek is - mondta neki Oscar, erre a fiam vele megy, én pedig itt maradok vele. 

- Hát újra látlak - mondja 

- Igen.

- Szép vagy, Tess. Jól áll az anyaság - mondja, én pedig bólintok. Ő előrébb jön. - de kár, hogy nem az enyém vagy igen? 

Ahogyan rám nézz. Ritkán állt el tőle a szavam de ez most egy ilyen alkalom. Tudom, hogy tudja. 

- Lehet - mondom. Még közelebb jön. 

- Mindig ezt mondtad..látom rajta, hogy az enyém a rohadt életbe is, Theresa! - kiabál 

- És ha tied, az mitől lesz más? Semmitől? Nem vagy az apja, Neymar és soha nem is leszel! - kiabálok én is 

- De én vagyok az apja! Jogom van a fiamhoz! És neki is joga van hozzám! - kiabál 

- Lehet, hogy biológiailag az vagy, de nem vagy az igazi apa! Tudtad, hogy terhes vagyok hiszen láttad a rohadt életbe! Tudsz számolni nem? Tudhatná,d hogy tőled volt!  

- Azt hittem Neuer az apja, hiszen az ő szobájában aludtál! - ordítja, én pedig pofon vágom. 

- Lehet, hogy jobban is járna ha Manuel lenne az apja, nem te - köpöm felé a szavakat. Megfogja  a kezemet. Kényszerít, hogy nézek rá. 

- Mondd a szemembe és elhiszem  - suttogja, én pedig elveszem a szemeiben. 

- Azt nem tudom mondani, de azt most mondom, hogy úgy az apja soha nem leszel mint David Luccának. Lehet, hogy tudni fogja ki vagy, ha igyekszel talán még együtt is lehetek majd, de sohasem fogod őt, karácsonykor látni, vagy a születésnapján. 

- Csak hiszed, Theresa. Egyszer belém szerettél, újra megtudom majd csinálni. - röhög bele az arcomba. Vágnám már pofon, de megfogja a kezemet. Magához húzz, és megölel. 

- Nem fejeztem be. Én szeretlek, Tessa, és magamba foglak újra bolondítani. 

Ahogy ölel. Beszívóm az illatát. 

- Nem kell sokáig dolgoznod rajta. - súgom neki. Ő is szorít el sem enged. Beszívjuk egymás illatát, és mosolygok. Tudom, hogy itt és most valami elkezdődött...újra. Nem tudom, hogyan és mikor lesz belőle valami, de a vallomásunk, már egy kész megbocsátás a részemről. Neymar soha nem engedett el, és ezt köszönöm neki. Nem tudom, hogy lesz, de remélem lesz valahogy, hogy majd boldogan élünk míg meg nem halunk. Ki tudja? Vannak hamis szerelmek és a miénk is annak indult. De aztán. 

Mikor egy celebet látsz a tévében és van egy nője vagy egy pasija biztos mindenki azt gondolja, na igen ezek nincsenek is együtt......de van mikor tévedsz. Én is tévedtem mikor ezt hittem rólunk.  Óriásit tévedtem.....

Sziasztok! 

Hogy tetszett a rész? 

Boldog Új Évet minden egyes kedves olvasómnak és jövőbeli olvasómnak mert csak ez a két kategória létezik:D 

Kicsit nagy hatással volt rám Leiner Laura:Késtél című könyve. 

Így a 20.résznél végre eljött a boldogság, mivel szomorúan bejelentem, hogy ez az utolsó előtti  fejezet. 

Új blogot ezután már csak sokára fogok kezdeni, hiszen lesz egy új blogom is, és itt van a VÉGE című blogom is. Igaz nem Neymarról szól, de Tessa még benne lesz párszor, és persze érdekesen fog egymásba futni a két blog.  

Remélem ott is velem tartotok:) A következő rész megpróbálom hamar hozni.  

Addig is Boldog sikerekben gazdag boldog új évet nektek:) 

19.fejezet Nehéz Szülés

2 hónap elteltével, Juliet minden idejét velem tölti, mert szerinte bármikor szülhetek és akkor ki lenne velem? Szerintem csak Oscar-t akarja látni, de ő tudja. Én csak örülök annak ha itt van velem, nem vagyok egyedül és persze nem unatkozok.   Mint minden reggel Juliet is megérkezett. Ajtót nyitok neki, tökéletes mint mindig. Szőke haja befonva, sötét színű kabátja már ki van gombolva, így látni, hogy egy virágos ruha van rajta, harisnya, egy térdzokni és egy elegáns cipő. Beengedem ő pedig levetkőzik. Éppen kaját csináltam, folytatnám de Juliet nem engedi így leültet leültet.
- Juliet milyen nap van ma? - kérdezem
- Február 13, péntek - mondja
-Köszönöm
Bekapcsolom a tévét ahol arról van szó, hogy milyen jó lett Demi új klipje és a ruha amit Tessa Rose csinált neki direkt erre az alkalomra. Ezután jön még egy öngyilkossági kísérlet, egy drogos zenész. Juliet is megérkezik mellém, és együtt nézzük a tévét tovább. Juliet néha előkapja a telefonját mert az jelezz néha-néha felnevet máskor pedig szomorúan nézz.
- Ki az? - kérdezem
- Ha nem mondod el senkinek elmondom. - mondja
- Kinek mondjam? Anyámékkal nem beszélek, a családom többi tagjának? Vagy Neymar-nak, ja bocs vele nem beszélek, marad Lukas - mutatok a hasamra - de ő meg hall téged, és hidd nem mondja el senkinek
- Oscar-ral - mondja, és lehatja a fejét
- Juliet te meg ő?
- Igen! - vágja rá mérgesen - tudom elítélsz mert van gyereke, felesége is...de én szeretem őt Tess.
- Nem ítélek el, nem bírom azt a csajt, a lányuk pedig biztosan kedvelni fog. De mikor kezdődött és miért csak most tudom és elválik?
- 1 hónapja kezdődött, és ő nem akarta elmondani, és lehet sőt biztos, mert már elmondta, hogy válni akar, de azt még előttem - mondja
- Juliet e nagyon jó - mosolygok rá, ő is mosolyog.
Ezután mesélni kezd. Elmondja, hogy megcsókolta őt, és hogy az milyen volt, és persze a mosolya. Kinem hagyta volna az öleléseket és persze azt mikor lefeküdtek, részleteket nem kaptam de azt mondta fantasztikus volt, és hogy Oscar ott és akkor mondta ki a bűvös "sz" betűs szót. 1 hónap alatt ennyi mindent tudtak csinálni. És persze volt egy rosszul elsült vacsora is amit Oscar csinált magánál mivel már elhagyta a nejét, Juliet szerint a vacsora borzalmas volt.  Mosolyogva hallgattam őt, ahogyan beszél ahogyan arról mesél milyen csodálatos volt vele, és még mindig az.
Felhívtak az egyik üzletből, hogy ügyfél van aki rendelni akar tőlem. Elmentem  lefürödtem majd sminkeltem egy harisnyát vettem fel és egy fekete ruhát, ami látni engedte a hasamat, hogy már milyen nagy. Egy csizmát vettem fel és a kabátomat, Juliet is velem tartott így együtt indultunk el. Ő vezetett, a Young előtt állt meg, és kiszálltunk, bent az ügyfél mikor meglátott mosoly terült szét az arcán, majd azonnal le is fagyot mikor meglátta Juliet-et. Szőke barátnőm is egyből megállt, nem akart vitát.
- Tessa - jött oda hozzám Ludmilla, Oscar jövőbeli volt neje
- Szia - köszöntem neki oda
- Ruhát csináltatnék veled - mosolyog rám nyájasan
- Bocsánat de nem, itt van ezernyi ruha válasz - mutattam körbe
Ez persze szíven vághatta, Juliet-re nézett aki már elindult a bohém ruhák felé. Szánalmasan nézett rám, majd a barátnőmre.
- Akkor szerintem megyek a szembe levő üzletbe - mondja
- Nekik szükségük van a pénzedre tudod mióta itt vagyok valahogy nekik kevesebb jut - mondom.
Felháborodottan megy el, és tényleg be megy szembe a Summer - be. Megvonom a vállamat és a bevételről kérdezem a vezetőt, mikor éles fájdalom megy a hasamba, és felsikítok. Valami nedves csorog végig a rajtam először kicsi majd sok. Juliet már rohan is ki, velem együtt karöltve, az üzletvezető segít kivinni, nekem pedig egyre jobban fáj. Juliet egyetlen lámpát sem nézve rohan a kórházba velem, ahol az orvosom bent van. Hordágyra tesznek és onnan megyek a szülőszobára. Juliet tudja kiket hívjon elég sokszor elmondtam már neki. Az orvos arra szólit fel, hogy mélyeket lélegezek és mikor mondja nyomjak. Én pedig tettem amit kért, mintha egy örökké valóság telt volna el minden nyomja között mikor már abba kellet hagynom. Fájt nem is kicsit. Ha valaki azt mondja ez milyen jó, biztosan be van állva. Nyomtam mint az örült és mikor megmondták kint van a feje! Az az érzés, hogy már nincsen sok csodás volt. És mikor felsírt, mikor megláttam, tudtam megérte szenvedni. A kezembe adták őt, és csodás volt ahogyan ott volt. Megkérdezték a nevét de csak sokára tudtam megmondani. Lukas.Luke. Az én kicsi fiam. ez mosolygásra késztetett, ezután egy kicsit elvitték, hogy megvizsgálják biztosan nincsen baja. Engem pedig áttoltak egy kórterembe ahol egyedül voltam. Juliet jött be elsőnek majd az ápoló a kezében a fiammal. Juliet leült mellém, a kicsi pedig a kezembe került, jobban megnézve kék szeme van ami az enyém de sötét haja az apjáé, és persze az egész arca  Neymar-t idézi az emberekben hiába ilyen kicsi látni a hasonlóságot.
Aludt a kicsi, a nővér elmondta adtak neki tápszert egy kicsit, és elmondta mikor lehet érteni jönni reggel és meddig kell bevinni, de maradhat itt is, és persze nem is vittem vissza. Oscar jött be hozzánk. Egyből Juliet mögött állt meg és megfogta a kezét.
- Hoztam neki valamit - mosolygott, és elővette a  kis sapkát, csíkos volt, kék alapon sárga csíkok, egyből rá is adtam. Így feküdt a karomban, a kis sapkában és egy aranyos kék rugdalózóban. Juliet boldogan nézett ránk.
- Hívtad anyukámat? - kérdeztem
- Persze - mosolyogott
- Mint mondod mikor jönnek? - kérdeztem
- Mivel a látogatási időnek vége, mi is csak Oscar pénzének segítségével vagyunk itt, így holnap jönnek be - mosolygót rám. - de most megfoghatom?
- Gyere - mondtam neki, és óvatosan odaadtam neki a fiamat. Jól állt neki a gyerek.  Oscar mellé állt, itt voltunk mi hárman akik mindig egymásnak voltak, de valaki hiányzik. Az a valaki akinek kint kellett volna állnia, büszkén mondani a fia nevét, akinek könnyek kellettek volna, hogy folyjanak a szeméből örömében, akinek elsőnek kellett volna megfogni a fiát, az akinek boldogan kéne hívnia a családod, hogy apa lett, akinek most mellettem kéne lennie, és néznie a fiát, hogy biztosan jól van e, és rászólni a legjobb barátainkra, hogy már elég az ő gyereke. Akinek most felém kéne hajolnia és megcsókolni, és egy szeretlek kéne mondania. De ez csak álom, ő most azt sem tudja, hogy másodszor is apa lett, de nem fogja tudni, nem fognak együtt horgászni, vagy focizni, esetleg meccsre menni, vagy biciklizni tanulni, leszidni a fiát, hogy kihasználja a lányokat, vagy mikor az első hölgyet haza hozza. Neki ez nem lesz. Nem fogja hallani az első szavát a kicsinek, ez mind ki fog maradni, egy hülye éjszaka miatt 3 ember fog szenvedi jobban mondva 2 mert a 3. a 2. létezéséről sem tudd.......

Sziasztok! 

Hogy tetszett? 

És kinek, hogy telt a karácsony? 

Kinek mit hozott a Jézuska? 

Nekem sminket, zenekaros pólókat Walking Dead-es felsőt, 

és persze könyveket(, Sallinger-t, Leiner Laurát, és persze a Beatles könyvet) 

Ezeket vártam a legjobban de persze még elég sok mindent. 

Előre is Boldog Új Évet mindenkinek! 

18.fejezet Veszekedések.....

Nehezen kellek ki az ágyból a tegnapi után, és talán az is benne van, hogy 7 hónapja várok már gyereket. Neymar itt van és valamit akar. Felhívót és bocsánatot kért, de mit gondolt majd megkapja? Kész röhej a csávó. Első utam a konyhába vezet ahol csinálok magamnak píritost. narancs levet iszom a kenyérhez amit megvajazok. Reggeli után a fürdőbe megyek ahol lezuhanyzom, és sminkelek. A szobámban egy egyszerű fekete pólót veszek fel fekete farmerrel és bakanccsal. Elrakom a dolgaimat majd elmegyek itthonról. Először megint a Young-ba megyek ami 1 órája van nyitva, ma még nem volt vevőm. Bemegyek az irodámba és elkezdem csinálni a tegnap rendelt ruhát. Egy vörös ruha lett, térd alá ér, csónak nyaka van. Varrás közben néha-néha megszúrtam az ujjamat, de annyira nem fáj.

Mire végzek már ebéd idő van így kivételesen most elmegyek és már ma szerintem be sem nézek.   Egy közeli étterembe megyek, körbe nézek és ki más ülne ott mint szereted nagynéném és lánya, de legalább az ikrek is ott vannak. Nicole vesz észre engem a családból és int is, na basszus nem úszom meg. Köszönök nekik. 

- Mi a helyzet? - kérdezi Nicole 

- Mi lenne? - kérdezek vissza 

- Látom varrtál - mondja 

- Igen, tudod van aki dolgozik - mosolygok rá szánalmasan 

- Az is munka amit ő csinál - mondja most a nagynéném.

- Mi? Dugni? Vagy vásárolni? Esetleg plasztikai sebészhez járni? - kérdezek vissza röhögve. Az ikrek is mosolyognak rajta. A többiek már annyira nem.  

- Miért te nem ezt csináltad a focista mellett? - nézz rám szánalmasan - mert hát valaki felcsinált. 

Nagynéném ahogyan mondta, annál szánakozóbb és lesajnálóbb nem is lehetne. Utálom. Hogyan lehet ő anya testvére? 

- Igen. és ha azt mondom, hogy csak egy szavamba kerül és a gyerekem apja megint velem lenne? 

Ezzel pedig felálltam. Autóba ültem majd elhajtottam egy másik étterembe. Nincsen messze a stadiontól így reméltem Oscar-t is itt találom de csalódnom kellett. Bementem és leülök egy asztalhoz. Rendelek valami finomnak ígérkező kaját. Mikor a pincér kihozza boldogan kezdek neki. Nem gondolok a nagynénémre aki bántott, mert tudom nem a saját hibámból lettem egyedül. 

Megettem a kajámat majd kifizettem, és ekkor kaptam egy üzenetet Oscar-tól, miszerint menjek egy kicsit a stadionba majd onnan menjünk hozzájuk. Autóba ültem és oda mentem a stadionhoz. Mikor kiszálltam egyből bementem. A hasamat fogtam mivel Luke felébredt. Lassan mentem nem siettem sehová sem. Mikor bementem a pályán Schürlét láttam meg elsőnek akit köszöntöttem is. A holnap esti meccsre gyúrt. Megkérdeztem Oscart hol találom, azt mondta most ment öltözni. Elindultam az öltöző felé, de a folyosón ott vár ő. A falnak támaszkodik és éppen a telefonját basztatja, és annyit mormol, Tessa nem fog örülni. Young  felsőt visel, és fekete nadrágot, és bakancsot. 

- Minek nem fogok örülni? - kérdezem 

Felnézz.  Elmosolyodik ezzel rabul ejtve engem. Végig nézz rajtam és tekintete megállapodik a hasamon. A hasamon amin éppen a kezem van, és ami már nagy. Túl nagy. 

- Semminek. - mondja és beszélni is alig tudd 

- Davi, hogy van? - kérdezem 

- Meg van. Mindig rólad kérdezz. - mondja 

- Az jó. - mondom csak, hogy mondjak valamit. 

- Ki az  apja? - kérdezi 

- Davinek? Szerintem te. - terelem a témát 

- azt tudom, de neki aki benned van - mondja 

- Titok - válaszolom 

- Szóval nem én.  

- Ezt nem mondtam 

- De azt sem, hogy nem. Ezek szerint nem csak én vagyok a ludas. Nem csak én csaltalak meg! Vagyis, én nem is tudom, hogy mit teszek. 

- Én nem csaltalak meg! Te voltál az! Én is voltam részeg, de nem csaltalak meg, tudod én az agyam után nem mentem, nem a testi vágyaim után te esetedbe a farkad után! - kiabálom 

- Tessa, tőlem csinálhattad volna! Igen. fájna de mindenki megérdemel egy második esélyt. - kiabál 

- Igen? Megnéztem volna  a fejedet ám! Mit szóltál volna ha hallod ahogyan dugok valakivel! - kiabálom. Luke csinál bent valamit, és az a valami nagyon fáj. 

- Lehet, hogy nem tetszett volna, de megbocsátottam volna, de tudod miért? Ezt figyeld! Szeretlek. 

- Nagyon örülök neki. - mondom szarkaztikusan - a lány is biztosan örült  neki akit dugtál . Ja és akivel a hajó utat töltöttél a VB után. 

-  Tessa.... - fogja meg a kezemet 

Már én is sírók. Ahogyan ő is. Ahogy fogja a kezemet. 

- Látod? Azt csináljuk amit eddig is. Veszekszünk. - mondom és elmegyek. Nem várok Oscar-ra nem érdekel. Sietek haza. Otthon pedig Julietet hívóm. Annyit kérek maradjon itt velem. Ő pedig jött. Sírtam neki. Mindent elmondtam ami bántott. Ő pedig csak ölelt és a karjaiban aludthatam el, de mikor felkeltem akkor persze már a kanapén feküdtem. A plafont bámulva gondolkozom. Tudja, hogy terhes vagyok, és sejti, hogy én vagyok az apja. Folynak a könnyeim és gondolkozok, azon, hogy megérdemli, e  hogy együtt legyünk. Julietet nézem aki hiába nem mondja tudom, hogy szereti Oscar-t. Nem mondja de tudom, hogy fáj neki. A fejemet csóválom. Rohadt nehéz ez a szerelem....

Sajnálom:(

Nagyon sajnálom, hogy nem tudok részt hozni, de nagyon sok a tanulni való, és persze készülök a felvételire, aztán persze ott a nyelvvizsga, de a jövőhéten mivel szünet van és lesz időm így hozok részt, és nagyoon sajnálom még egyszer:(

17.fejezet Telefon.

Másnap későn keltem fel. A nap már besütőt a szobámba de nem zavartattam magamat, feküdtem még egy kicsit. Mikor végre erőt vettem magamon, elmentem zuhanyozni majd felöltöztem. Kimentem a konyhába és készítettem magamnak enni, és beültem a szendvicsemmel a tévé elé. A szokásos hírek mentek és persze a tegnapi. Neymar a városba van. Mint elmondták azért mert a Barcelona itt fog játszani, de a focista előbb érkezett egy nappal, hogy találkozzon itt élő barátaival. Ezután leteszem a kajámat és előveszem  a rajzaimat és rajzolok tovább. J-Law ruháját próbálom megrajzolni de tudom, hogy valami hiányzik. Valami nem olyan mint ő. Valami annyira hiányzik. És akkor bevillan. Egy két gyűrődés, és készen is van. Leteszem a rajzot és a ceruzát. Írók a színésznőnek, hogy készen vannak a tervek, 2 hét múlva jöjjön el, hogy méretet vehessek. Ezután Juliet ír, hogy ebédeljünk a szokásos helyen 1 óra múlva, én visszaírók, hogy benne vagyok.  Felveszek egy farmert majd egy nagyobb méretű pulóvert. Kabátot kapok magamra, majd a bakancsomat. Smink alig van rajtam. Kilépek a lakásomból, bezárom az ajtót, és lemegyek a lifttel. Autómba gyorsan szállok be, nem is nézek körül, hogy ki figyel. Az étterem felé megyek, mivel dugó van így tudom késni fogok, de Juliet már megszokta tőlem. A rádióban Taylor Swift  szól ami elmegy de valahogy jobban vonzódom az alternatív rock zenéhez. A kocsisor szép lassan megindul, de 2 perc múlva megint állok. És akkor meglátom őt. A másik kocsiban van. Tökéletes arcával előre nézz. Valamit énekel ami megmosolyogtat. Haja kicsit hosszabb, van egy új tetoválása is. Fekete pólót visel a többit nem látom. Indexel innen gondolom a stadion felé megy. Észre vehette, hogy nézem mert a tekintete felém fordul, de én elkapom a fejemet. A tükörben látom a szemeiben a felismerést és a fájdalmat. Ekkor lesz nekem zöld a lámpa. Gyorsan megyek, talán túl gyorsan is. Leparkolok az étterem ahol már látom Julietet az ablaknál ül. Szép szőke haja ki van engedve, piros ruhát visel ami kiemeli a haját, és persze a rúzsát. Gyorsan bemegyek. Megölelem. Vele szembe foglalok helyet. Rendelek valami kaját, a pincér helyes fiú és látom Julietnek is nagyon bejön. És persze a pincérnek is.
- Láttam ma - mondom
- Kit? - kérdezz vissza
- Neymar-t - mondom, mire félrenyeli a kávéját. Rám nézz olyan most viccelsz nézéssel.
- Nem viccelek, Juliet. Láttam és ő is engem  - mondom
- Az a buzi. Ha hozzád mer érni én kifogom nyírni. Egyszer már bántott nem volt neki elég?! - szinte kiabál de leállítom.
- Kocsiban ültünk.
- Leszarom. Ha bánt., Tessa esküszöm nem állok jót magamért - mondja, én megcsóválom a fejemet. Megérkezik az ételünk, és enni kezdünk. Juliet még alázza Neymar-t. Persze én is mérges vagyok rá, nem is kicsit. Fáj az amit velem tett. Juliet pedig mint egy testőr úgy áll mellettem.  Az ebéd befejeztével legjobb barátnőm közli, hogy órája lesz így már siet is. Én is elindulok csak én a pláza felé megyek. A baba boltba megyek. Körbe nézek a ruhák között, ahol találok egy nagyon édes felsőt, kék alapon van, és egy aranyos kis maci van rajta. Kezembe fogom és látok egy Barcelonás felsőt. Nincsen rajta név, csak egy átlagos mez. Keresek egy nagyobb méretet és megveszem azt is. A kasszához megyek ahol nem olyan nagy a sor. 50 font-ot fizettem ami kicsit meglepett de annyira nem érdekelt. Ezután a könyves boltba megyek ahol nem találtam semmi kedvemre valót. Ezután egy ruha boltba ugrok be ahol már ismerősként fogad az eladó. Körbe nézek, sok ruha között. De nem találok semmit, és ekkor valaki bejön. Oscar hangját hallom arra kapom a fejemet, de van mellette valaki. Neymart ott áll szorosan mellette. Nem vettek még észre. Leengedem a hajamat, és gyorsan megpróbálok kimenni. Oscar észre vesz és segít elterelni Neymar figyelmét, így ki tudok menni. Ezután kocsiba szállok és legközelebb az Oxford Streeten szállok ki. Megkeresem a Young-ot és bemegyek. Az üzletvezetőm boldogan fogad. 2 ember van a boltban bent. Mindketten boldogan fogadnak mintha ezer éve ismernénk egymást pedig nem így van. Az egyik nő vesz egy ruhát amik pedig rendel tőlem egyet. Személyesen veszem le a mérteket. Megmondta a fazont és a színt majd kimegy. Ezután elszámolunk az üzletvezetővel. Sokat kerestem. Ezután hazamegyek. Otthon pedig a new yorki üzletemmel beszélek. 6 órakor szabad leszek és eszek valamit. A világ legegyszerűbb kajáját főzöm. Rántott hús és sült krumpli. Megeszek belőle egy csomót majd fürödni megyek. Megmosom a hajamat is. Luke ma jól viselkedett eddig. Most belelendül. Rugdos rendesen de kivételesen hidegen hagy. Felveszem a pizsimet, de még a nappaliban tévézek. A híradó megy és megszólal a telefonom. Megnézem ki hív és az ő száma fogad. Honnan tudja az új számomat? Egy ideje már csörög de felveszem.
- Igen? - szólok bele
- Tessa? - kérdezi. Hangja szinte sokkol. Megkel kapaszkodnom.
- Igen? - nyelek egyet
- Neymar vagyok - mondja
- Tudom.
- Kérlek bocsáss meg - kéri. Szarkaztikusan felnevetek. Felszisszenek Lucas rúgásától.
-  Menj ki a konyhába és törj össze egy tányért - mondom. Hallom ahogyan összetörik a tányér.
- És most? - kérdezi
- Kérj bocsánatot. - utasítom. Hallom ahogyan megteszi
- Kész.
- Történt valami? Nem, na látod ezt tetted most éppen velem is - ezzel leteszem a telefont.
Kikapcsolom a telefont és bemegyek a hálóba. Befekszem az ágyba de nehezen alszom el. Lehet, hogy meg kéne neki bocsátanom, de miért tegyem? Nem tudd mondani jó érvet. Lehet, hogy egyszer meg fogom bocsátani, de mint egy okos ember mondta: Megbocsátani meglehet, de elfelejteni sohasem.....

16.fejezet A legjobb család.......

2 napja itt dekollok Londonban. Napfény keltett fel. Felültem az ágyban, de nem tudom mit csináljak.  beletúrok a hajamba, de nem javít semmin. Talán haza kéne mennem, de ma vasárnap van, biztosan ott vannak a rokonaim is. Anyának szóltam, hogy itthon vagyok, és a pénzem is megjött a számlámra. Felkellek majd a fürdőbe megyek. Lezuhanyzom és felveszek egy cica nadrágot és egy nagyobb pólót.  A hajamat felkötöm. Megpróbálok enni, de nem sikerül. Nem tudom mit csináljak. Felülök a pultra. Írók valamit Juliet-nek majd kimegyek a mai újságért. Amint meglátom benne a címlapot már nem tetszik annyira. 

Neymar barátnője a legnagyobb bajban hagyta el.....

A brazil válogatott remek játékosa és barátnője a divat tervező Theresa Rose, azon a bizonyos estén mikor Neymar-nak kellett volna a támogatás szakítottak. Neymar megszólal! Bővebben a 6.oldalon 

Gyorsan odatekereg és megnézzem mit írnak. 

- Közös megegyezéssel lett vége a kapcsolatunknak még a meccs előtti napon, rájöttünk a távolság és a különböző munkáink közénk fognak állni, nekem pedig nem sokára edzenem kell a Barcelonával is, és hogy ne legyen nagy a kiesés gyógyulnom is kell. - nyilatkozta Neymar. Közös megegyezés, lehet, hogy ez csak egy indok arra, hogy elkerüljék a komolyabb dolgokat? Miss Rose nem kívánt nyilatkozni az üggyel kapcsolatban.  

Közös megegyezés, a közös megegyezés olyan mintha ártatlan lennél mégis börtönbe zárnak. Neymar próbált menteni de nem sikerült neki. És mint tudjuk neki sem jöhet össze minden....

Hónapokkal később jobban mondva 4 hónappal később még mindig Londonban dekkolok. Neymar-ral azóta sem beszéltem. Ocar-ral viszont annál inkább, a fiatal focista is itt van Londonban, hisz'  a klubja is itt van. Oscar sokat segít nekem, Neymar-t soha nem hozza szóba, de mikor Juliet-tel vannak egy szobában az halálos, ahogy egymásra néznek. Juliet van most csak itt nálam. 

Legjobb barátnőm éppen egy ruhát mutat amit a fiamnak vett. Fiú lesz. Ez az egy örömöm az életben, a kisfiam. Már meg van a neve. Lucas. Csak reménykedni tudok benne, hogy nem Neymar-ra fog hasonlítani. Ney-t azóta nem egyszer összehozták valami iszonyat ronda modell csajjal. A lány teljesen más mint én főleg kinézetileg. Kezemben a ruha amit J-Law-nak tervezek az Oscar-ra. A egyszerű lesz olyan igazi Jeniffer Lawrence-os. Ezután persze visszaterelődnek a gondolataim rá. Arra, hogy mikor tudd majd játszani  és az aggódás, hogy mikor épül fel. 

- Rá gondolsz, igaz? - kérdezi Juliet 

- Nem - mondom 

- Édesem, most töröld le a könnyeidet és úgy mondd el - mondja. Elmosolyodom. Letörlöm a könnyeimet. 

Felállok ás akkor rúg egyet a gyerek. Visszakel, hogy üljek. Majd jön még egy.  Csengetnek, Juliet megy ajtót nyitni. Oscar robban be, kezében a táskája ami jelzi, hogy edzésre megy. Lucas rúg még egyet, nem esnek túl jól, hiszen már elég nagy. 

- Érzem, hogy az apjára ütött. - mondom 

- Miért, olyan paraszt lesz? - horkan fel Juliet 

- Focista lesz mi? - mosolyog a focista 

- Igen - mosolygok 

- Nálunk a csapatban van helye - mosolyog. 

Sikerül felállnom. Mivel ma megyek anyékhoz már készen vagyok. Szombat van, kivételesen ma jön össze a család nem holnap. Anya és apa holnap utaznak Amerikába apa szüleihez. 

Felveszem a bakancsomat, és  a kabátomat. Felkapom a Táskámat. Barátaim követnek. Mivel a kabát ami rajtam szándékosan bő, így annyira nem látszik az, hogy gyereket várok. Elköszönök tőlük majd a kocsimba szállok és elindulok Northampton-ba. Hazamegyek anyáékhoz. Az út alatt valami szene szól, de nem érdekel, hogy mi. Mikor majdnem 3 óra alatt odaérek, újság írók veszik körül a házat kérezkednek, de érdekel. megyek tovább, egy kérdés megcsapja a fülemet arra válaszolok. Bemegyek, de összeveszem a családommal. Kimegyek a kertbe. Kezemet a hasamra téve hintázok. Talán most érzem a legjobban, hogy tönkre tett. Minden amit iránta érzek csak emészt, nem segít rajtam. Lucas, rúg egy kicsit de nem erőset. Hallom, hogy megjöttek. Nicole és a hülye családja. Bemegyek. Még kabátban, eddig direkt nem találkoztam velük, mert nem volt hozzájuk hangulatom. Mindig hétfőn jöttem vagy vasárnap reggel. Köszönök nekik. Végig néznek rajtam. Leveszem a kabátomat. A póló ami rajtam van 2 számmal nagyobb, de így is látni engedi a hasamat.  Nagynénémék csodálkozó tekintette nem lep meg, míg anyáék már tudják. 

- Hol vannak az ikrek? - kérdezem 

- Elmentek moziba - magyarázza az anyjuk. 

Nicole megvetően nézz rám, ahogyan a nagynéném is. Míg a nagybátyámnak leesik. Ő szomorúan nézz rám. Anya kéri üljünk le. Hozzák a kaját miközben mindenről szó esik, de főleg a ma esti meccsről mivel a családban mindenki brazil szurkoló, a beszélgetésből persze a néném és Nic kimaradt. Eddig. 

- És szegény Neymar - mondja, nekem pedig megáll a kezemben a villa. Magamon érzem a tekintetét. - Az a csúnya baleset, biztos fájt neki, igaz, Tessa? 

- Igen, biztosan-  mondom 

- Honnan tudnád - mondja gúnyosan - mikor akkora  már megcsaltad és elhagyod 

A düh olyan szinten jön rám mint még sosem, még a ringben sem éreztem ilyet. Gyilkos tekintette villantok rá. Anya tudja, hogy baj van, ők apával tudják mi történt, hogy a mostani helyzetem nem miattam van. Nicole is engem nézz, nem veszi észre szemeimben a dühöt, én viszont a gúnyt és a szánalmat igen.  Megtörlöm a kezemet majd felállok, semmi kedvem elmesélni neki mi történt, semmi kedvem róla beszélni. Megpuszilom anyát, és kimennék az elő szobába, de egy hang visszaránt. 

- Fáj az igazság, mi? - röhög a néném. 

Szemeimben már könnyek csillognak. 

- Nem tudtok semmit. Szerintetek saját hibámból vagyok itt terhesen! Nem! És, hogy kicsalt meg kit?Ő engem! De persze nem önszántából. Ha az embert nem szeretik sok mindent csinálhatnak ellene! - kiáltom, és felveszem a kabátomat majd kilépek a házból. Beszállok a kocsiba. Egyre gondolok miszerint nem szabad sírnom. Nem szabad sírnom, elég könnyet ejtettem már miatta. Beszállok a kocsiba, Nem is tudom mit csináljak. Csak megyek vissza Londonba és nem törődöm semmivel. Gyorsan megyek, talán holnap kapok is egy számlát e miatt. Otthon egyből elmegyek fürdeni. Bevágom magamat az ágyba, de nem tudok aludni. Kimegyek és bekapcsolom a tévét. Az egyik hír lesokkol. Neymar itt van. Itt van Londonban. Londonba jött. Itt van egy városba velem mikor én ezt nem akartam. Ezért mentem el onnan. És most itt van. Szerintem visszatér régi barátom a álmatlan éjszaka...

15.fejezet De te hozzám tartozol...

Lassan 1 hónapja vagyunk  itt, és már elég sok meccsen túl vagyunk, és nem rosszul szerepeltünk rajta. Minden  meccsen ott voltam Neymar mezében és szurkoltam.  Beszéltem a szüleimmel akik szerint mutattak engem a tévében.  Minden napunk csodálatosan telt míg együtt voltunk. De már lassan 3 hónapja rosszul léteim vannak. Émelygek és hányingerem van. Megismerkedtem az egyik német focista feleségével, Nennával aki nagyon kedves, nem mondta el mi baja van de látszik rajta, hogy valami nem oké, és persze ez Götzén is látszik, de eddig nem mertem rákérdezni. Nemsokára vagyis holnap lesz egy fontos  meccsük Kollumbia ellen. Arra készülnek most is, míg én Oscar barátom feleségére várok a reptéren a focista megbízásából.  Egy tábla van nálam " Oscar dos Santos famíliája" Mikor az emberek özönlenek ki, feltartom a táblát. Egy fiatal lány jön felém, kezében egy kislánnyal. Szőke haja van, és szerintem nem egy szépség a hölgy, igazából nem is csodálkozom anno, hogy inkább Juliet társaságát kereste a focista. Megtudtam Ludmillának hívják, de csak Ludy, a kislány pedig Júlia de igazából ezt Oscar-tól is tudom. Beszállunk a kocsimba ami igazából Neymar-é de hát ebbe van gyerek ülés és nekem a kocsim Londonban van. Ludy berakja a kicsit, ő beül mellém és megyünk.
- Te, Neymar barátnője vagy, igaz? - kérdezi
- Így van - mondom. És nem gondolok arra, hogy nemsokára véget kéne vetnünk a kapcsolatunknak. És persze az itteni fezetődző rühelli a kapcsolatunkat, mert szerinte a kedvencének nem egy nővel kéne csinálnia . Ludy mesél, és igazából egy kedves nővel van dolgom. Megérkezünk a szállodába. Nenna kint áll a szálló előtt, és Neuer-el dumál. Kiszállunk. Én köszönök, és ők is. Ludy megmondom Oscar szoba számát és mondom majd követem.
- Sziasztok - köszönök nekik.
- Köszönöm a ruhát, Tessa - mosolyog Nenna
- Semmiség volt - mosolygok
- Nekem nem csinálnál egy csini rucit? - kérdezi lányos hangon Neuer
- Nem is tudom, milyet szeretnél? - kérdezem
- Olyat amin az áll " Németország a világ bajnok" - mondja
- Álmaidban Manuel - röhögök. Megjön Götze így elköszönök tőlük mert mennek egy kis város nézésre. Bemegyek a szállodába, felmegyek és megnézem Ludy-t. De valahogy nem érzem jól magamat. A szobában helyet foglalok.
- Nem is mondtad, hogy terhes vagy - mosolyog
- Mert nem is vagyok - válaszolom
- Tessa....édesem, én is ilyen voltam mikor  gyereket vártam, és persze  pocakod, édesem már egy kicsit gömbölyű, de nyugi csak az venné észre aki gyereket vár - kacsint rám.
- Az lehetetlen - mondom magam elé
- Miért, ne mondd nekem, hogy nem csináljátok - röhög fel
- De csináljuk .- válaszolom.
- Na látod - mosolyog- menny el orvoshoz, Tessa, és ha az vagy örülj, ha nem akkor is - mosolyog rám.
Ezután elmegyek a szobámba. Lezuhanyzom. Kivasalom a hajamat, és befonom. Sminkelek. Egy fehér ruhát veszek fel, egy zoknit és a bakancsomat. Pénzt rakok el. Taxit fogok és elindulok a kórházba. Mivel magánkórházba megyek így eléggé tiszta a hely.  Bejelentkezem. Nem sokan vannak előttem, így még ma sorra fogok kerülni. Újságot olvasok, de nem köt le ahogyan semmi sem. Csak arra tudok gondolni Neymar mit fog gondolni, ha terhes lennék. Vajon igaza van e Ludy-nak. Lenne benne ráció. Nekem nem lenne gond, hogy gyerekem legyen. Ruhákat tudnék tervezni, főleg úgy hogy a fele már készen van, a rendeléseimnek. Végre én következem. Befektetnek az ultrahangoz. Leveszem a ruhámat. Az orvos nő így annyira nem gáz, hogy így vagyok. Bekenik a hasamat azzal a hideg nyálkás cuccal. A gépet a hasamra helyezik.  Az orvos a képernyőt nézve folyamatosan elmosolyodik. Boldognak látszik. Felhangosítja a hangfalat. Szívdobogás. Megmutatja a képernyőt. A gyerekem van a képernyőn. Ott van a képe, ahogyan a hasamban van. Megtudom mi mije. 3 és fél hónapja várok gyermeket. Ezután megmutatja mije hol van- Kapok egy képet. ÉS elmondja, hogy Spanyolországban van egy kollégája aki nagyon jó orvos, de megadja a telefon számát. Ezután mehetek utamra. Mivel még Neymar biztos edz így bemegyek egy Starbucks-ba. Teát iszom. Mikor végeztem elmegyek. Gondoltam vissza sétálok a szállodába, csak 2 utcányira van innen. Körbe néztem közben és nem is olyan rossz hely ez a Rio. Kellemes talán még tudnék is itt élni, persze ha nem húzna a szívem haza, vagyis immáron Barcelonába, de London marad mindig azt otthonom. Egyként foci rajongó főleg lányok felismernek és képet kérnek, amit meg is csinálok nekik azonban valaki azt mondja:
- Imádom a ruháidat, nem is hiszem el, hogy itt van Rióban - mosolyog rám a lány
- De nem is Neymar miatt ismersz? - mosolygok
- Mi? Nem. Tegnap tudtam meg, hogy együtt vagytok - mosolyog
Szóval már én is híres vagyok, na ezt neked Santos.  Mikor a szállodába érek már késő este van. Nenna kék hajú barátnőjét látom az egyik német focistával beszélgetni ha minden igaz, Schürrle Oscar sokat dumál vele. Felmegyek a szobába, de nem vagyok egyedül. Nem Neymar van ott hanem a brazilok  edzője és még két csávó akiknek nagyon fontos a válogatott. Azonban Ney nem volt itt. ÉS üvegek voltak az asztalon. Sok üveg. Egy női kabát a kanapén. A képet könnyű összerakni és ha eddig nem lettem volna benne biztos most a nyögés hang.  Körbe nézek. Könnyek gyűlnek a szemembe. Mintha kést szurnának belém és minden nyögéssel egyre többet..és többet kapnék. Míg végül meghalok. És eszembe jut a gyerek a hasamban. A fontos csávók nagyon mosolyognak, de én leszek a nevető harmadik.
- Idióták - mondom
- Mi? Nem lehet Miss.Rose, hogy maga az? - kérdez vissza Luiz Felippe
- Nem, maguk. Neymar-nak és nekem gyerekünk lesz - válaszolom mire a mosoly az arcukra fagy.
- Mi?
- Jól hallották, Ney-nek egy gyerek nagyobb örömet okozna, és persze jobb formában lenne, mint másnaposan, és egy dugás után. De maguk tudják. De így? Két embert veszít el egyszerre - mondom
- Csak egyet, a másikról nem kell tudnia - mondja valamelyik okoska
- Nem is fog - mondom
- De, hogy biztosan vetesse el -közli
- Majd pont egy segglyuk mint maga fogja megmondani nekem mit tegyek a gyerekemmel - üvöltöm.
- Vigyázz a szádra - válaszolja
- Hát persze, Mr.Seggarc, Mr.Anyaszomorító, és Mr...hmm? hogy nevezem el magát Luiz, Mr. idegesítőállatakinemnyerimegavbt! Kívánom, hogy a németek vagy valaki verje majd őket szarrá! - üvöltöm.  És a végére az a tipikus hang a hálóból. Bármikor felismerem azt a hangot. Neymar éppen most végezte be a dolgát. Elfog aludni és az a ribanc lesz mellette. De én....én a legelső járattal elhúzom innen. Bemegyek a hálóba, már tudom, hogy alszik. Összeszedem a ruháimat, és mindenemet. A kotnyeles csávók már eltűntek úgy látszik vége a kefélésnek, mert ez az nem szex ez kefélés volt, vége ennek és eltűntek ők is. Furcsa perverzió ez. Kimegyek de nem tudom hová menjek vagy merre vagy kihez és mit tegyek. Talán mehetnék Oscar-hoz, ő vele lettem a legjobba, míg itt voltam. Aztán ott van Nenna, de ők Götzével élvezek egymást, aztán Neuer, ő egyedül van. Igen hozzá megyek. Lemegyek a lifttel a német emeletre. 45-ös szoba az övé. Bekopogok. Ajtót nyit. Meglát kisírt szemekkel, és a böröndömmel. Magához húzz.
- Itt aludhatok? - kérdezem sírva
- Persze - mondja, beenged és hozzá a börőndömet is.
Leülök a kanapéra. Leül mellém, és megfogja a kezemet.
- Tessa, mi a baj? - kérdezi
- Neymar...egy kurva....Luis Felippe....minden - síróm. Mintha ezer kés lenne bennem ami nem jön ki. Nem is fáj...nem lehet elmondani mi ez amit most érzek. Nincsenek rá szavak. Mintha valaki kivenné a szívemet, és üres lennék. Üres vagyok, hihetetlen nagy hiányérzettel.
- Tess....megcsalt? - kérdezi a focista mire bólintok. Magához ölel, és édes szavakat suttog, hogy ha egyszer együtt játszanak majd megkéri Müllert, hogy jól taknyoltassa el, ez megmosolyogtat.
- És terhes vagyok - mondom, és sírók tovább
- Akkor nem csak Müller-től fog kapni - mondja, és magához ölel.  Elmegyek lezuhanyzom, majd kérek Neuer.től egy pólót. Mivel a csávó kétszer akkorra mint én így a térdemig ér a pólója.
- Én alszom kanapén, sajnos csak egy ágyam van - mondja.
- Nem, Manuel de aludj az ágyba nekem jó a kanapé - mondom
- Terhes vagy - mondja
- Te meg nagy
- Neked összetört a szíved - mondja
- Jól van - mondom és befekszem az ágyba.

Reggel Neuer, reggelivel vár amit a szobába hozatott. Megköszönöm neki. Leül mellém az ágyra. A fájdalom nem szűnt meg létezni. Megkapcsoljuk a tévét. Foci hírek, hogy ma nem tudom milyen meccs van. Aztán bulvár. Nincsen benne rólunk szó. Ezután egy dühös hangot hallok meg az ajtón kívülről jön. Az ő hangja ahogyan tombol, és azt mondja biztos Nennával van. Oscar hangja is jön. Ő nyugtatja. Ney azonban mindenkit meg akar verni. Götzéhez megy, de a focista azt mondja nem vagyok ott. ÉS most jön Neuer. Ránézek mire megcsóválom a fejemet. Bemegyek a fürdőbe. Manuel pedig az ágyneműjét visszarakja az ágya a bőröndöm pedig az ágy alá kerül. Ajtót nyit.
- Itt van? - kérdezi reménykedve. Az utolsó esélye mert tudja, hogy csak hozzájuk jönnek a németekhez.
- Ki? - kérdezz vissza - és hol van Tessa
- Manuel, Tessa az éjjel elment. Csináltam egy hülyeséget - sírja már szinte
Sajnálom itt nincsen - mondja, és becsukja az ajtót. Neuer kinyitja a fürdő ajtót, a nyakába ugrok. Sírók. Megnézem a gépen mikor lesz gép Londonba, és azt mondja ma este, foglalok rá helyet az első osztályra. A focista rám mosolyog. Felöltözőm majd lemegyünk ebédelni, azonban ebédnél ott van ő is. Fel ismer. És persze fontos csávók sem hiányoznak. Veszek magamnak kaját és leülünk Manuer-el.
- Manu! - hallom meg Nenna hangját. Götze megjelenik leül mellém, Nenna Neuer mellé. Nem kérdezik miért nem eszek, és miért vetek halálos pillantást, a brazilokra. Talán hidegen hadja őket. Neymar is néha felém nézz. Ők felállnak és elmennek. Mi befejezzük a kaját, és felmegyünk a szobába. Elfog az émelygés, és a rosszul lét. Előveszem a fotót amit tegnap kaptam. Elsíróm magamat. Felveszem a bakancsomat, és kimegyek a szobából. Csak megyek körbe körbe a szálloda körül, de nem segít. 5.körömnél belebotlok Oscar-ba. A focista rám mosolyog. Elmondom, hogy haza fogok menni Londonba aztán majd anyáékhoz északra. Ő bólint. Ezután megyek tovább, a város mint egy akna mező, mindenhol őt látom. Mindenben amit együtt csináltunk, mikor mint a gyerekek elkesztünk veszekedni a fagyin. És a szökőkútnál mikor egymást fröcsköltük, és a végén mindketten bent voltunk. Elindulok vissza...szinte látom magunkat ahogyan kézen fogva megyünk. Felmegyek a szobába, ismét kisírt szemekkel. Leülök a kanapéra, Manuel mellém ül, a szobában tartózkodó Nenna pedig elém ül.
- Egy ajtó bezárult, és egy másik pedig kinyílik - mondja
- De miért olyan kibaszott erősen csapták be azt az ajtót? - kérdezem mire Neuer megölel.
- Majd lesz más! - súgja
- De nekem ő kell, Manu - síróm
Mivel az idő már későre jár, így el kell indulnom a reptéré. Elköszönök tőlük. Németországba invitálnak.
- Ha nyertek elmegy hozzátok - mosolygok. Götze is befut. Ő is megölel, majd egy legalább egy hamis mosolyt majd az újságíróknak Londonban.
Taxival megyek ki. Becsekollok, majd egy luxus helységbe kísérnek. 1 órám van még, így írók egy üzenetet.

Nem tudom tudtad mit teszel. Nem is érdekel de megtetted. Ma sétáltam. Olyan volt az egész város mintha aknákkal lenne tele...mintha egy elhagyott csata mezőn járnék és az ellenség vissza tér...és megöl. Nem is tudom, mit akarok mondani. Talán azt, hogy szeretlek.  Tudod mikor leesett mit csinálsz, mintha leszúrtak volna. Remélem egyszer majd rájössz, hogy az alkohol és a szexnél van értékesebb..mint az szerelem és a hűség. Tudom nem értelmes amit írók. De nem is gondoltam át. Egy dolgot viszont igen. Szabad vagy. Nem vagy már az enyém, nem vagyok a tiéd, senkié nem vagy ahogyan én sem. Vége van. Nem fogunk találkozni. Remélem egyszer megkomolyodsz. Sok sikert kívánok.... 

Elküldöm. És kikapcsolom a mobilt.
Lassan beszállhatok. Felmegyek a gépre. és elfogalalom a helyemet.  Kényelmesen elhelyezkedem. Bekapcsolom a gépen a székbe épített tévét a vb megy, angolul. Kolumbia-Brazília. Nézem a meccset, Neymar-t sokszor mutatják közelről. Sok a szabálytalankodás, Neymar pedig nincsen formában. És a baj a végén jön. Egy kolumbiai játékos háton rúgja. A focistám nem tudd felállni. Csak fekszik, ordít. Szájáról egy nevet olvasok le. Tessa.....Sírva fakadok. Orvosok jönnek érte. Fáj a szívem. Elviszik őt. Innentől nem is kívánom nézni a meccset. Kikapcsolom. Bedugom a fülemet, és hogy ezt megtehessem bekapcsolom a telefonomat. Azonban ott van két üzenet. Egy barom ami az örökére utal. És egy másik ami sokkal több könnyet hozz.

De te hozzám tartozol..