Epilógus

12 évvel később

Luke szemszöge 

- Luke! - kiabál fel apa, azt sem tudom mit akar,de lemegyek. Felkapom a tornacipőmet, és lemegyek. Apa, éppen anyut karolja át hátulról.
- Van a házban két kiskorú is - jegyzem meg, mire felnevetnek. Anyukám szerelmesen nézz apura és ez fordítva is így van. És amennyire régen apura hasonlítottam  ez mára változott.  A bőröm világosabb lett, a hajam viszont maradt és a szemem. És magasságba is apu vagyok. De viszont ma már annyira nem bírom a focit, inkább csak mint hobbi esetleg nézem a tévében vagy élőben.
- Luke, Maxnek edzése lesz vidd el - kéri anyu
- Viszem, de hazahozni nem hiszem, hogy tudom, este moziba megyek. - jelentem ki.
- Nem baj akkor elmegyek én érte - mosolyog anya, én pedig bólintok. Felállok és puszit nyomok az arcára. 13 éves öcsém Max szobájába megyek. Már fel van öltözve.
-  Gyere öcsi, megyünk - mosolygok rá. Felkapja a táskáját és már megy is le. Én is felkapom a sajátomat, beleteszek egy kis pénzt a mozi jegyemet, és egy könyvet. Felkapom a kabátomat és lemegyek. Elköszönünk és futunk.  Mivel én még nem vezethetek, Max pedig főleg nem így gyalog megyünk. Barcelonába is beköszöntött a tél, 5 fok van jelenleg ami eddig elég ritka volt. 2 éve költöztünk el véglegesen Londonból miután apa visszatért a Barcelonához. Sajnálom, hogy ott kellett hagyni Oscart és Julietet és persze a csodás lányukat, jobban mondva az öcsém szerint akinek bejön a kis hölgy hiába fiatalabb. A stadionba érve az öcsém megy átöltözni én pedig leülök a lelátóra. A barca  egyik korosztálya. Mindenki tudja ki is Max és kinek a fia, és van aki utalja is érte. Azonban ma csak fél pályán játszanak, hol nap apának is meccse is a csapat már itt van, németek, ha minden igaz a Bayern München. Előveszem  a könyvemet, és elkezdem olvasni, hallom ahogy az öcsém edzője belefúj a sípjába és kezdődik az edzés. Ha olvasok engem csak egy dolog zökkent ki ha valaki bámul. Megszoktam már, hogy megnéznek, de ha valaki megbámul az idegesít. Felkapom a fejemet és egy barna lány nézz, göndör haja van, és kb. velem egy idősnek nézz ki. Csodás kék szemei szinte világítanak azokkal néz engem. Elmosolyodom mire elpirul. Elteszem a könyvemet és felállok. Végig megyek a lelátón majd mellé ülök.
- Ich spreche keine spanisch - mondja számomra ismeretlen nyelven biztosan németül, a fejemet rázom, hogy nem értem.
- Nem beszélek spanyolul - szólal meg angolul
- Én meg németül, de a spanyolom se tökéletes a portugál jobban megy - mosolyodom el - Lukas da Silva Santos, de csak Luke
- Heidi Götze, de csak Heidi - mosolyodik el
- Götze? Miért olyan ismerős nekem? - kérdezem
- Mario Götze, focista - mondja, nekem pedig leesik.
- De gondolom nem vagyok egyedül a híres szülőkkel - mosolyog
- Nem  - rázom a fejemet
- Anyukád is itt van? - kérdezem, de lesápad, na rosszat mondtam.
- Nem, anyut nem is ismertem - mondja, nekem pedig leesik a tantusz. Basszus.
- Sajnálom
- Ne! - kéri - elegem van a szánakozó tekintetekből
- Akkor, Heidi. Mit szeretnél csinálni? - kérdezem
- Veled vagy egyedül?
- Lehetőleg velem.
- Nem láttam még Barcelonát- mosolyog
- Én sem. 2 éve lakom itt, de még nem nagyon mentem el a turista látványosságokhoz. Ideje, hogy megtegyem - mosolygok
- 5-re gyere értem a szállodába, Hilton - mosolyog, és fel áll. Elindul le a pályáról.  A németek is elmentek. Még vissza  nézz, én elmosolyodok és intek egyet. Írók a legjobb haveromnak, hogy ma nem megyek moziba. A lány után nézek, elvarázsolt, a személyével. Tudom, hogy itt lesz valami érzem. Nem az az átlagos lány, csodálatosan szép, és nem volt rám mérges mikor szóba hoztam az anyukáját. Elvarázsolt. Csak rajta jár az eszem. Max hangja szakít félbe aki fel van már öltözve. Elindulunk. Mivel nem megyek moziba így együtt megyünk haza. Otthon, ő egyből a szobájába, én pedig a fürdőbe. Lefürdők, majd felöltözöm, egy farmert veszek fel, egy fekete pólót, és a szokásos cipőmet.   A hajamat megfésülöm. Lesietek. Anya vár ott.
- Randi? - kérdezi
Bólintok
- Hogy hívják? - kérdezi kedvesen
- Heidi Götze - mosolyodom el a neve hallatán.
- Ohh, Heidi,-  mondja anya - ne játssz vele, Luke
- Nem fogok, most nem, ezt most komolyan gondolom.
Kilépek az ajtón és megyek a Hiltonba. 5-kor értem oda, és akkor lépet ki az épültből. Mikor felismert elmosolyodott. Elkesztünk  beszélgetni, majd felfedezni egész Bacelonát. Ittam minden egyes szavát ahogyan mondta. Csodálatos egy lány. Az akcentusa is csodálatos. Nem tudom mi lesz velünk, de remélem szeretni fog, és én is őt. És persze az este végén meg akarom csókolni. Ámultba ejtett. Valamit tett velem, tudom, hogy tett......

Sziasztok!

 Ez lenne az epilógus! 

Köszönöm a kommenteket mint itt és facebookon is. 

Luke szemszögéből lett az epilógus mert valahogy neki is akartam egy saját sztorit és valahogy meg is kapta.  

Még jövők majd egy írói utószóval igaz nem tudom mikor, de még érdemes lesz visszanézni.  

És nem olyan régen fejeztem be az egyik blogomat és onnan is írók egy másikat aminek a címe: Help! 

Remélem ezt is olvasni fogjátok, és február környékén jön majd még egy blogom ami egy Tom Odell fanfic lesz:) 

De bővebben majd még beszélek erről:) 

Köszönöm, hogy velem tartottatok, és hogy olvastátok a blogomat:) Örülöltem/örülök, hogy ilyen olvasóim vannak/voltak mint ti!:) 

És ha valaki gondolja és írna novellát Tessáról és Neymarról ide küldheti: banett132001@gmail.com