A csókja édes volt és mohó, mintha tudta volna, mi lesz a következő tettem és a hozzá párosított beszédem, miszerint "Nem vagyok a csajod." De nem, most nem ez jött. Még mindig sokkban voltam a vallomásától, azaz, hogy kedvel engem. Olyan, mintha köd szállt volna az agyamra és ebben a pár másodpercben elfelejtettem volna mindent és mindenkit. A múltamat, Matthewal és a titkommal, a falat, amelyet e férfi készül ledönteni, anyámat és még minden más negatívumot ami régi időkre visszamenően mély sebeket ejtettek bennem. Ezekben a pillanatokban csak a jelennek éltem és kizárólag a számra tapadt srácra öszpontosítottam. Levegő hiányában váltunk el, én azonnal lesütöttem a szememet, meglepődtem magamon és gyorsan valami kifogást kerestem, hogy ez miért nem történhetett volna meg. De sajnos, vagy nem, nem találtam egyet sem. Neymar arca önelégült mosolyra húzódott, ő is tudta, hogy mire gondolok. Reakciómat látva kicsit visszavett a öntelt arckifejezéséből és az ujjaival megtalálta a lehajtott fejemet majd az állam alá nyúlva óvatosan kényszerítette, hogy szemeibe nézzek. -Folytathatjuk ezt a nap további részében én nem ellenkezek - tért vissza önmaga. -Barom! - suttogtam a fülébe. A szája még nagyobb mosolyra húzódott majd egy puszit nyomott a homlokomra. Felállt és a konyha felé sétált. Beálltam az ajtóba és nekidőltem, néztem ahogy tesz-vesz. Gondolom nem vett észre mert elkezdett utánozni: "Nem vagyok a csajod! Barom! Miért vagy kedves?" és ehhez hasonlók. Ha most lélekben százszálakéban itt lennék biztos, hogy már üvöltenék vele de mivel még mindig a történtek hatása alatt vagyok, valahogy inkább megmosolyogtat. Persze meg kell tartanom az imidzsemet úgyhogy megfogok egy almát az asztalról és a fejére célzok. Mivel ebben elég jó vagyok, a gyümölcs a kijelölt hely felé repül és csodálatos pontossággal találja el a cél személyt. - Nem...így...beszélek.- tagolom, hogy jobban megértse, persze közben elröhögőm magam. - Héé! - Fogja az eltalált területet.- Miért bántasz? - játssza túl magát, közben széttúrja a tökéletesen beállított haját. Nem mintha én nem tettem volna ezt az előző tevékenységünknél... Hirtelen elfog a fáradság, pedig tudom, hogy még korán van. Neymar megfordul és odajön hozzám, átkarolja a derekam, magához húz egy csókra de én elfordítom a fejem így az arcomra kapom a csóknak indult pusziját. -Elmegyek zuhanyozni - suttogom a fülébe. - Hat óra van! Van valami baj? - kezd aggódni. - Nem dehogy csak elfáradtam. Tudod Juliet eléggé letud fárasztani. - nevettem el magamat erőltetten . Neymar elmorgott egy "oké"-t, a kósza haj tincseimet pedig a fülem mögé tűrte. Elhúzódtam az érintése elől, nem akartam magam kínozni. Az irányt a fürdőszoba fele vettem. Gyorsan levettem a ruháim, összefogtam a hajam, lusta vagyok most hajat mosni, majd beálltam a kádba. Zuhany közben még mindig a csókon jár az eszem. Fogalmam sincs miért jelentett ennyit ez a csók, erőt adott de mégis elgyengített. Ki kéne kapcsolni egy kicsit az agyam, nem kéne ilyeneken aggódnom, csak sodródni az árral. Mire végeztem az agyam kitisztult. Csodákra képes egy ilyen kis fürdő. Elhúztam a zuhany függönyt, kinyúltam a törölközőm kijelölt helyére, az enyém szokott alul lenni, hogy jobban elérjem, bár nem vagyok annyira alacsony. Francba! Nem hoztam be se a törölközöm se a pizsamámat. Csak egy kis törölköző volt itt amibe hajmosás után a hajamat tekertem. Persze az nem takarna semmit és nincs sok kedvem előtte(!!) anyaszült meszteleül mutatkozni, bár van egy sejtésem, hogy Neymar ezt biztosan értékelné. -Neymar!- álltam az ajtó elé, még mindig csurom vizesen, a fürdőszoba padlója tiszta víz volt mert csöpögött rólam a víz. -Igen? - Khm é-én, kinthagytam a törcsim és a pizsamámat is...Ide tudnád hozni? Lécci? -Hááát..nem is tudom! Bennt van az én törölközőm! Azzal megtörölheted magad. -Ahj a lusta disznó! -Biztos vagyok benne, hogy én ahhoz hozzá nem nyúlok! Hozzá ért a micsodád! -Adtam az érthető választ. -Fogsz te még azért a micsodáért könyörögni! - ordította röhögve. Hogy Az A! Megölöm! Az álmosság egy másodperc alatt kijött a szememből. -Barom! - Itt van a törcsid, azt megtaláltam de a pizsamádat nem, elhoztam az egyik pólóm és egy boxert. Remélem megfelel. - Hát végül is jobb mint a semmi. - Ráakasztod a kilincsre majd elveszem. - Kérdeztem. -Nem! Nyúlj ki érte, itt tartom.
*Neymar*
*Tessa*
Reggel 6kor kipattant a szemem és tudtam, hogy már nem alszom vissza. Sosem voltam az a korán kelős tipús, persze a korán fekvős se. Neymarnak még a fején is párna volt és úgy aludt. Hát oké. Kimentem a nappaliba, és a telefonom után kutakodtam meg is találtam a fotelben egy párna alatt. 2 nem fogadott hívás apától és egy üzenet. Gyorsan megnyitottam az utóbbit. Feladó: Apa Üzenet: Gyere háromra a kórház elé. Anyádat ne hívd. Ne késs és hozhatod a focistádat is. Próbáltam felhívni de nem vette fel. Végül egy üzenetet hagytam, hogy ott leszek. Nem írtam többes számba mert még én sem voltam biztos, hogy örülnék ha jönne velem meg hát persze, felkapott focista miért ne lenne más dolga mint velem kórházba látogatni anyámat. Azért kicsit aggódtam, hogy nincs-e valami nagy baj anyával.
* * *
Háromnegyed háromkor parkoltunk le a kórház parkolójában. Kézen fogva indultunk bejárat felé ahol megpillantottam apumat anya nővérét és családját. A férjét Joet és a három gyereküket Nicole a legidősebb lányuk, személy szerint hányok tőle. Platina szőke seggig érő haj, push-up melltaró és 15kilónyi rózsszín és persze egy vakolatnyi smink amit ha kajába mérnénk (miben màsban?) akkor elég lenne egy hétre egy afrikai falunak. És itt vannak természetesen az ikrek a család egyetlen normális és jófej tagjai mivel azt elfejtettem mondani, hogy Nicole természetesen az anyjára ütött. Ugyan úgy néz ki csak ráncos barbie változatban. Na visszatérve az ikrekre Will és Connor. Mind ketten három dolgot ismernek a focit a kaját és az x-boxot, nem mintha nekik kéne mást is. Sajnos túl hamar értünk oda. Neymart előtte gyorsan tájékoztattam, hogy kábé két perc és tegyen azzal szívességet, hogy megöl, ezen persze csak nevetett de még nem tudta mi vár rá. Apát megöletem majd kezdődött a bemutatkozás. Neymar mindenkivel kezettrázott a srácokkal pedig lepacsizott Nicole fejét kár, hogy nem láttátok mikor neki is csak a kezét nyújtotta, szerintem Nic eltervezte, hogy rögtön egy nyelves csókkal köszönti és boldogan élnek még ki nem pukkad a barbi világa. A "pasim" rögtön arrébb is vonult a srácokkal és itt hagyott engem egyedül..a kis szemét. - Mivel fenyegetted meg ezt a jóképű fiút, hogy veled együtt mutatkozzon. Vagy kérdezzem úgy mennyit fizettél. Az én lányomhoz sokkal jobban illene egy ilyen fiatalember mint chh hozzád. -oktatott ki anyám nővére. Hát kössz de nekem is lesz ehhez egy-két szavam. - Már bocs de nem kellet fizetnem semmit. Magától jött!- vágtam a képébe. Sőt ha tudná én mennyit kapok ezért. Najó, ma eljátszom a legszerencsésebb barátnőt. De most pillanatnyilag jobban érdekelt anyám mint ezek itt. -Apa- fordultam az említett személy felé.- Anya hogy van? Apa összecsapta a kezét és mindannyiunkat megkért, hogy figyeljünk rá. -Szóval, a helyzet az, hogy még tegnap csináltak anyádon egy-két vizsgáltatót. Ezeknek jött meg az eredménye este és saját felelősségre hazajöhet. Úgy gondoltam, hogy rendezhetnénk neki egy kis össze jövetelt. Erröl ő nem tud semmit. Én délután hat-hét körül hazahozom addig kész kell lenni. Tess te rendet raksz, takarítasz. Minden ragyogóan csillogjon. Nicole ti anyukáddal a kajáért feleltek. Srácok adok egy bevásárló listát és ezeket kell megvennetek a vacsorához. -Talán túl is élnénk a vacsorát és a konyha is ép maradna ha rendelnénk az ételeket.-suttogtam drága szülőm fülébe, célozva egy karácsonyi incidensre. Apa annyiban hagyta, hát ő tudja. Elindultunk a szüleim háza felé. Mivel Neymar lelépett a kocsival és az ikrekkel teljes fél órát kellet kibírnom a plasticfamilivel. Áldottam a percet mikor megérkeztünk, elsőként pattantam ki az autóból és meg sem álltam az emeletig. Ki kell pihennem az imént hallottakat így jobbnak láttam ha anyáék hálójával kezem. Felmostam, porszívóztam lecseréltem az ágyneműt és a koszosat a szennyesbe raktam. Pár óra alatt végeztem a nappalival is. A konyhából borzasztó illatok jöttek, inkább nem is akartam látni úgyhogy felmentem az egykori szobámba. Öt óra volt, szóval bárki bármelyik percben megérkeztem. Neymart a boltba menetele óta nem láttam. Rekord idő alatt lezuhanyoztam és elindultam megnézni hogy áll-e még a ház lenti része. Viszont ami elém tárurlt akkor amikor leértem a lépcsőn... Mintha két nagy pofont kaptam volna. Egyszerre éreztem magam dühösnek, megalázottak és ami meglepett csalódott voltam. Természetesen Nicole éppen az álbarátom szájába dugta le a nyelvét. Hát persze, sokkal jobban összeillenek. Nic tipikusan az a focistafeleség lenne, aki csak költi a pénzt és ezervattos mosollyal plussz a versace kabátjával vigyorog a kamerába ha mutatkozni kell a sportolójával. Egy lenéző pillantást vettem rájuk majd a bejárati ajtón távoztam az épületből. Mit is gondoltam?! Akaratlanul is megjelentek a könnyek a szemembe de gyorsan letöröltem. Amennyit az eddigiek során ez a férfi lerombolt a falamból, most a dupláját felépítette csupán pár másodperc alatt.
Sziasztok!
Hogy tetszett ez rész amit a legjobb barátnőm írt?
Ezúton is szeretném neki megköszöni hogy megírta
helyettem ezt a részt:) Imádlak!
UI: Az gif Neymar-ról......
Juj valami eszméletlen jó lett!! :3 imádom ezt a blogot egyik kedvenc!;) mikorra várható a kövi rész? Kérlek mond hogy hamar jön :))
VálaszTörlésNem tudom, de szerintem vasárnap
Törlésimadom eza kedvenc blogom mikkor jön akövi remelem hamar :)
VálaszTörlésSietek
Törlés