1. fejezet

Sziasztok!

Megjöttem az 1.fejezettel! 

Nagyon köszönöm a 6(!!!!) feliratkozót! 

és a megjegyzést All of  me-nek :) 

Jó olvasást, és hadjatok magatok után nyomot :)

- Apa, utálom a focit nem megyek el!  - tiltakozok
- Tess, kicsim. Most vagyunk itt talán utoljára csak egy meccsre hagy menyünk  el így együtt - kéri
- Együtt nem tudok menni ? -  kérdezem apámtól sokadjára. Mindig csak ez a hülye meccs
- Nem - vágja rá azonnal - látnunk kell játszani a Barcát
Ránézek, arcán könyörgést veszek észre. Elmehetek vagy maradhatok itt, hogy zenét hallgassak és olvassak. Igen Coco Chanel élte egyértelműen izgalmasabb mint a Barcelona játéka.  Apámra nézek megint. Az a hülye lelki ismeret. Bocsánat CoCo
- Elmegyek - közlöm döntésemet anya pedig megölel. Ezután lemegyek a partra ahol néhány standnál a mai újság virít. Kiváló spanyol tudásomnak köszönhetően értem mi van a címlapon. Neymar van több hölggyel. A kis képen egy buliban készült ahogyan lelkesen csókolja az egyik "hölgyet" a másik keze pedig valahol máshol jár. A nagy képen pedig a focista már kifelé sétál a helyről oldalán a lányokkal. Kész szánalom. Leülök egy padra térdemet felhúzva. Fülembe bedugom a fülest, és csak a tengert nézem. Minden lány fürdő ruhában vagy valami lezser ruhában van míg én? Igaz a sortban vagyok, de bakancsot viselek, még így 30 fokban is, pólómon pedig CoCo Chanel arca látható. Aki nem tudná ő a példaképem. Én is valami újat szeretnék alkotni, és a mai fiatalságra ez ráférne. Nem is kicsit. Hirtelen John Lenon hangját hallom meg. Help. A The Beatles-től. Továbbá külsőmről még annyit, hogy szemeim eléggé kivannak húzva, hajam pedig fel van kötve. A dal üvölt a fülembe már amennyire üvölthet a The Beatles. Egy spanyol,l srác szól be nekem valamit amin a társaság női tagjai nevetnek. Felmutatom a középső ujjamat, legalább ezt mindenki minden nyelven érti. Felnézek a szállodai szobánkhoz ahol anyámat látom az ablakban.
- Tessa! - tátogja vagyis biztosan beszél de nekem tátogás anyám a Hotel ablakából kezében egy Barconàs mezzel. Megfordítja és Neymar Jr. feliratot látom meg rajta.  Megrázom a fejemet ő felhív a szobába így elindulok. Liftben szól a zene és még itt is meleg. Hiányzik Anglia!  Ott még nyáron is hűvös van. Hiányzik Juliet a legjobb barátnőm. Semmi kedvem nincsen Spanyolországhoz, a focihoz, és a szüleimhez, akik nem adnak a véleményemre. . Csak haza akarok  menni, Londonba. De persze menjünk Barcelonàba kellett jönünk, csak mert a szüleim Barca drukkerek, de a gyerek Amszterdamba akar menni. De persze jöjjünk Barcelonába, csak mert ennek a csapatnak szurkolnak. Szemeimet kihúzom elég vastagon de a számra nem teszek semmit. . Családommal a hallban találkozunk  és már megyünk is. Fogunk taxit aki elvisz minket a meccsre. A stadion a Barcelona színeiben világít. Nyomok egy selfiet mert hamar itt vagyok miért ne? Bemenetel előtt anya a nyakamba rakja a Barcelonás sálját. Beállunk a sorba, elveszik a jegyeinket majd beülünk a helyünkre elég közel a pályához. Én ülük a középen. Anya valamivel matat apa pedig a mellette ülő spanyol szurkolóval beszél angolul. Én előveszem a fülesem és s telefonomat.  Bekapcsolom a OneRepublik egyik számát és zenét hallgatok. 5 számmal később megjelenek a csapatok.Aztaa, de érdkes. Ezek keresnek milliókat úgy hogy 90 percen keresztül mást sem csinálnak mint rúgják azt a valaimt. Elindul a spanyol himnusz így az egész stadion áll, kivéve engem, minek álljak fel? Nem az én himnuszom megy. Messit látom nem olyan messze tőlem. 1 számmal később pedig a meccs is  elindul. Akkor jöhet 90 perc az én drága telefonommal. A körülöttem álló férfiak és nők lelkesen kiabálnak csapatuknak, ha a   lő egy gólt. Néhányan még rám is köpnek, nagy örömükben.   Mindenki áll ha a Barca berúg egy gólt(ami eddig csak 2-szer fordult elő) egyedül én ülök és sajnálom magamat azért mert túl öreg vagyok  Martin Garrixhez. Fülembe ordít az Animals, mikor apa megbök a kezével és a nagyképernyő felé mutat. Ott vagyok....szuper....és? Mosolygok majd nézek előre. A játékosok nincsenek a pályán de még mindenki itt van. Megnézem az órát és még csak 45 perc telt el. De Happy vagyok. Valaki hozzám szól spanyolul. Körbe nézzek de az a valaki a pálya felől szól..  Valami rohadt öreg pasi szólt. Díszbe van szóval biztos fontos úgy valaki.Mit akar az a tag? Tag? Inkább fószer. De hamar itt vagyok és senki sem figyel rám odamegyek. Kiveszem a fülesemet így hallom mit mondd.
- Maradjon itt a mecces után állást szeretnék ajánlani. - mondja, mire én bólintok. Visszaülök a helyemre és újra beindítom Martin Garrixet. 45 perc és 15 szám után végre vége. Szüleim menni készülnek de akkor az előbbi pali idejön megint. Apám szeme mindjárt kiesik ahogyan anyámé is. Nem nem a pasitól hanem a mögötte álló Messitől.  Kiveszem a füllhalgatót a fülemből, és a zsebembe rakom.Odamegyek a pályához, és nézem a pasit.
- Akkor az állása az lenne hogy a mi Neymarünk kedvesét kellene eljátszania - kezd bele erre én felnevetek.Jó vicc. Pont egy ilyen csaj kell nekik?
- Jó poén!
- Ez nem vicc, a focistánk mostanában alig foglalkozok mással mint a hölgyekkel és ez a sajtónak  is kezd szemet szúrni. Persze a fizetése eléggé jó lenne - mondja
- És Messi azért van itt....mert? - kérdezem miközben a focistát nézem
- Ő azért van itt hogy segítsen meggyőzni önt
- Hát....tudja Oscarral jobban járt volna. - kezdtem volna bele lelkes beszédembe miszerint brit vagyok, de apám félbe szakít
- Mennyit fizetnének? És meddig tartana ez? - milyen igaza van, ez jó kérdés
- 10 000 dollárra gondoltunk, és a VB végéig - mondja azaz másfél év. 
A szüleim egymásra majd rám néznek. Theressa, mibe keveredtél? Várjunk? Mennyi. Kijönne belőle az egyetem. És mi van ha többet kérek?
- Szóval.Miss Rose? - kérdezi
- 20 000 dollár és megdumáltuk - nyújtom a kezemet, ő pedig el is fogadja
- Kérem jöjjön velünk bemutatnánk az úrnak - mondja mire Messi megfogná  a csípőmet, de  ellököm a kezét és átmászom.. Az öreg pasas mondd még valamit anyáméknak majd már mennek is. Kíváncsi vagyok, hogy mit mond nekik. Messi végig nézz rajtam majd elneveti magát mire megmutatom neki a középső ujjamat. Leveszem a nyakamból a sálat és a nyakába rakom. Csak rám néz és mosolyog.
- Miért pont Oscar? - hallom meg a  mellettem  álló  Messi hangját
- Londonban élek..ő pedig a mi csapatunkban játszik - magyarázom erre bólint.
- Neymarral barátok - mondja, erre bólintok
- Mi az a nyáron bakancsba vagyok télen meg szandálba stílus? - kérdezi, mire felnevetek
- Csak úgy közlöm, hogy télen is ebben a cipőben vagyok - magyarázom, az öreg pedig közeledik
- Akkor, Miss Rose jöjjön utánam.
-Egyébként honnan tudja a nevemet?
-  A jegyről. Tudja név alapján tudjuk ki hol ül - magyarázza
Mikor beérünk a folyósokra ahol az öltözök vannak. Shakirát látom meg kisfiával a kezében. A kis Milan rám mosolyog amit viszonozok is. Shakira is int nekem, igaz érte nem vagyok annyira oda visszaintek. Néhány perc múlva megjelenik Piqué így együtt mennek. Messi is bemegy az öltözőbe így én viszonylag egyedül vagyok. Berakom a fülembe a fülest, és leülök a fal mellé. azonban 2 számmal később megjelenik Neymar is oldalán egy kisfiúval. A kis srác rám mosolyog ahogyan az előbb a kis Milan is. Neymar meg az öreg akinek már tényleg jó lenne meg vagyis annyira nem is öreg de hozzám képest. Neymar néha-néha felém nézz. De isten igazából akkor bámul meg mikor a fülemben a Love Runs Out szól, pont mintha ráérzett volna mi szól a fülemben. De nem azzal a "mostmegduglak" nézéssel figyelt amit az újságok címlapján láttam. Úgy nézett rám mint ha én lennék a préda ő pedig a ragadozó aki vadászik.