Prológus

Sziasztok! Megnyílt a legújabb blogom! 

Ez nem ByTheWay vagy 1D fanfic amiket írtam ,hanem Neymar-os! 

Remélem tetszeni fog! 

Jó Olvasást! 

És komizzatok! 

Vakuk villognak mindenhonan. Félre lökök minden újságírót aki az utamban van.  Felmegyek a házam vagyis anyámék háza tornácán, táskámból előkeresem a kulcsaimat, és hamar meg is találom őket.  Az újságírók ezernyi kérdést tesznek fel nekem róla. A könnyeim már folynak az emlékek hatására.  Barna  hajam fel van kötve,  nagy méretű pólóm pedig takarja  a hasamat, a hasamat ami már elég nagy hogy leszűrjék terhességemet.  Anyám kezét látom meg előttem átkarol és már lépnék be de egy kérdés megcsapja a fülemet.
- Már túl is lépet rajta? Hiszen egyértelmű hogy önön egy férfi póló van.
Hátra fordulok és a férfire nézzek.
- Nem és nem is tudom hogyan fogom. Hogyan fogom kiverni a fejemből émelyítő illatát. Ajkait melyekkel csókolt. Érintéseit.  Mindenki engem okol hogy vége lett. De ő? Ő a szent. A foci királya aki azt hiszi bárkit kihasználhat. Én az emberbe szeretem bele, nem a foci királyba. - fejezem be monológomat. Majd bemegyek és leülök a kanapéra. Anyám mellettem ül, apám pedig a fejét csóválja. A tévé fölé nézek. Egy kép róla és rólam. Felállok, a tévé felé indulok. A képet kiveszem a keretéből, megfordítom az aláírása van rajta. Széttépem a képet. Anyám rám kiabál apa meg is fog hogy ne szakítsam szét.
- Ti is őt vétitek? Nem engem? Tönkre tett......én barom bele mentem..... - kiabálok velük, és sírok közben. Anya átkarol de én leülök a kanapéra. Apa bekapcsolja a tévét, hogy  mecset hiszen most játszik Brazília utoljára. Kezemet a hasamra teszem. Feltűnik ő, én pedig elmegyek a hátsó kertbe. Hallom hogy rólunk beszélnek.  Mi történt velem? Ahhoz menyünk vissza másfélével ezelőttre