Írói utószó

Na ez is eljött. Először egy kis adatokat mondanék: 

36 rendszeres olvasóm volt,  Összesen 17.592 oldalmegjelenítés és a legtöbben a 3.fejezetet olvastátok el pontosan 382-en. 23 bejegyzés volt mint fejezet és még néhány szünet, díj és bocsánatkérések. 

A történetről annyit mondanék, hogy csak az alap sztori, és hogy egymásba szeretnék, Tessa harcos titka, és a megcsalást tudtam előre, hogy ezek biztosan benne lesznek a sztoriban. Tessa karaktere elég közel áll hozzám, főleg zeneileg, a Love Runs Out az egyik kedvenc dalom és magam is nagy OneRepublik fan vagyok, Imagine Dragonst és Bastille-t szintén hallgatok, és Beatlest igaz Tessa azt nem hallgatott. Neymart ilyennek képzelem el a valóságban is, mint amilyenek leírtam viselkedésben. Julietet talán néha-néha a legjobb barátnőm adta mint ötlet, elég sok van benne belőle, de külsőleg különböznek, míg a legjobb barátnőm barna, barna szemekkel addig Juliet szőke, kék szemekkel. Egyébként a hölgyet Bold Annának hívják, és azt is megszeretném neki köszönni, hogy támogatót, és persze adta az ötleteket olykor-olykor pedig meghallgatta azokat:)   Én ennyit mondanék nektek zárásul:) Februárban találkozunk majd az új blogommal addig olvasni az újat és persze Nenna sztoriját, mert azon is lehet majd sírni bőven ám;)  Jó sulit nektek, aki pedig velem együtt fog Januárban felvételizni nekik sok sikert, és tanulni rá! Aki pedig majd jelvizsgázik, vagy más ilyen fontos dolog annak is sok sikert hozzá! 

ÉS Várom a novellákat ha valaki írna:) És ha megengedi kiraknám a blogra is. A kész műveket ide küldjétek: banett132001@gmail.com vagy mehet facebookra akinek ismerőse vagyok:)  És köszönöm, hogy velem tartottatok:) 

Epilógus

12 évvel később

Luke szemszöge 

- Luke! - kiabál fel apa, azt sem tudom mit akar,de lemegyek. Felkapom a tornacipőmet, és lemegyek. Apa, éppen anyut karolja át hátulról.
- Van a házban két kiskorú is - jegyzem meg, mire felnevetnek. Anyukám szerelmesen nézz apura és ez fordítva is így van. És amennyire régen apura hasonlítottam  ez mára változott.  A bőröm világosabb lett, a hajam viszont maradt és a szemem. És magasságba is apu vagyok. De viszont ma már annyira nem bírom a focit, inkább csak mint hobbi esetleg nézem a tévében vagy élőben.
- Luke, Maxnek edzése lesz vidd el - kéri anyu
- Viszem, de hazahozni nem hiszem, hogy tudom, este moziba megyek. - jelentem ki.
- Nem baj akkor elmegyek én érte - mosolyog anya, én pedig bólintok. Felállok és puszit nyomok az arcára. 13 éves öcsém Max szobájába megyek. Már fel van öltözve.
-  Gyere öcsi, megyünk - mosolygok rá. Felkapja a táskáját és már megy is le. Én is felkapom a sajátomat, beleteszek egy kis pénzt a mozi jegyemet, és egy könyvet. Felkapom a kabátomat és lemegyek. Elköszönünk és futunk.  Mivel én még nem vezethetek, Max pedig főleg nem így gyalog megyünk. Barcelonába is beköszöntött a tél, 5 fok van jelenleg ami eddig elég ritka volt. 2 éve költöztünk el véglegesen Londonból miután apa visszatért a Barcelonához. Sajnálom, hogy ott kellett hagyni Oscart és Julietet és persze a csodás lányukat, jobban mondva az öcsém szerint akinek bejön a kis hölgy hiába fiatalabb. A stadionba érve az öcsém megy átöltözni én pedig leülök a lelátóra. A barca  egyik korosztálya. Mindenki tudja ki is Max és kinek a fia, és van aki utalja is érte. Azonban ma csak fél pályán játszanak, hol nap apának is meccse is a csapat már itt van, németek, ha minden igaz a Bayern München. Előveszem  a könyvemet, és elkezdem olvasni, hallom ahogy az öcsém edzője belefúj a sípjába és kezdődik az edzés. Ha olvasok engem csak egy dolog zökkent ki ha valaki bámul. Megszoktam már, hogy megnéznek, de ha valaki megbámul az idegesít. Felkapom a fejemet és egy barna lány nézz, göndör haja van, és kb. velem egy idősnek nézz ki. Csodás kék szemei szinte világítanak azokkal néz engem. Elmosolyodom mire elpirul. Elteszem a könyvemet és felállok. Végig megyek a lelátón majd mellé ülök.
- Ich spreche keine spanisch - mondja számomra ismeretlen nyelven biztosan németül, a fejemet rázom, hogy nem értem.
- Nem beszélek spanyolul - szólal meg angolul
- Én meg németül, de a spanyolom se tökéletes a portugál jobban megy - mosolyodom el - Lukas da Silva Santos, de csak Luke
- Heidi Götze, de csak Heidi - mosolyodik el
- Götze? Miért olyan ismerős nekem? - kérdezem
- Mario Götze, focista - mondja, nekem pedig leesik.
- De gondolom nem vagyok egyedül a híres szülőkkel - mosolyog
- Nem  - rázom a fejemet
- Anyukád is itt van? - kérdezem, de lesápad, na rosszat mondtam.
- Nem, anyut nem is ismertem - mondja, nekem pedig leesik a tantusz. Basszus.
- Sajnálom
- Ne! - kéri - elegem van a szánakozó tekintetekből
- Akkor, Heidi. Mit szeretnél csinálni? - kérdezem
- Veled vagy egyedül?
- Lehetőleg velem.
- Nem láttam még Barcelonát- mosolyog
- Én sem. 2 éve lakom itt, de még nem nagyon mentem el a turista látványosságokhoz. Ideje, hogy megtegyem - mosolygok
- 5-re gyere értem a szállodába, Hilton - mosolyog, és fel áll. Elindul le a pályáról.  A németek is elmentek. Még vissza  nézz, én elmosolyodok és intek egyet. Írók a legjobb haveromnak, hogy ma nem megyek moziba. A lány után nézek, elvarázsolt, a személyével. Tudom, hogy itt lesz valami érzem. Nem az az átlagos lány, csodálatosan szép, és nem volt rám mérges mikor szóba hoztam az anyukáját. Elvarázsolt. Csak rajta jár az eszem. Max hangja szakít félbe aki fel van már öltözve. Elindulunk. Mivel nem megyek moziba így együtt megyünk haza. Otthon, ő egyből a szobájába, én pedig a fürdőbe. Lefürdők, majd felöltözöm, egy farmert veszek fel, egy fekete pólót, és a szokásos cipőmet.   A hajamat megfésülöm. Lesietek. Anya vár ott.
- Randi? - kérdezi
Bólintok
- Hogy hívják? - kérdezi kedvesen
- Heidi Götze - mosolyodom el a neve hallatán.
- Ohh, Heidi,-  mondja anya - ne játssz vele, Luke
- Nem fogok, most nem, ezt most komolyan gondolom.
Kilépek az ajtón és megyek a Hiltonba. 5-kor értem oda, és akkor lépet ki az épültből. Mikor felismert elmosolyodott. Elkesztünk  beszélgetni, majd felfedezni egész Bacelonát. Ittam minden egyes szavát ahogyan mondta. Csodálatos egy lány. Az akcentusa is csodálatos. Nem tudom mi lesz velünk, de remélem szeretni fog, és én is őt. És persze az este végén meg akarom csókolni. Ámultba ejtett. Valamit tett velem, tudom, hogy tett......

Sziasztok!

 Ez lenne az epilógus! 

Köszönöm a kommenteket mint itt és facebookon is. 

Luke szemszögéből lett az epilógus mert valahogy neki is akartam egy saját sztorit és valahogy meg is kapta.  

Még jövők majd egy írói utószóval igaz nem tudom mikor, de még érdemes lesz visszanézni.  

És nem olyan régen fejeztem be az egyik blogomat és onnan is írók egy másikat aminek a címe: Help! 

Remélem ezt is olvasni fogjátok, és február környékén jön majd még egy blogom ami egy Tom Odell fanfic lesz:) 

De bővebben majd még beszélek erről:) 

Köszönöm, hogy velem tartottatok, és hogy olvastátok a blogomat:) Örülöltem/örülök, hogy ilyen olvasóim vannak/voltak mint ti!:) 

És ha valaki gondolja és írna novellát Tessáról és Neymarról ide küldheti: banett132001@gmail.com 

21.fejezet, Happy End

- Luke lerázva, szóval hová megyünk? - kérdezem
- Titok - mondja. Felveszem a bakancsomat, és magamra kapom a kardigánomat. Neymaron zakó van, rajtam egy narancs színű Chanel. Nem ülünk autóba ami érdekes. Nem sokáig gyalogolunk. A London Eye mellett állunk meg. Az óriáskerék ki van világítva és senki nincsen rajta. Ney megfogja a kezemet és húzz. Egy öregebb úr nyitja ki a kabinunkat. Egy asztal van benne, két szék és egy hangszóró. Beszállunk majd az óriáskerék felmegy a legtetejére, és megáll. Látni egész Londont. Látom a házunkat, a Temzét pedig főleg hiszen szinte itt van mellettünk. Csak ámulok. Neymar szed magának a húsból.
- Hogy tetszik? - kérdezi
- Csodás. Pompás. - mosolygok.
- Megbocsátasz? - kérdezi
- A hét napjain mikor elmentünk valahová nem tűnt fel, hogy már meg van bocsátva. - mosolygok
- Köszönöm. - mondja
- Mit?
- Hogy az enyém vagy - súgja. Közelebb megyek hozzá, és megcsókolom. Beleülök az ölébe, és a csók egyre szenvedélyesebb lett.
- Nagyon gáz lenne ha itt és most magamévá tennélek - kérdezi mire én a fejemet rázom, és nevetek.  - Várjuk meg míg haza érünk - súgom a fülébe.
- Jól van - csókol meg újra.
Ezután ő etet meg engem és én is őt. Sokszor nevetünk például a hülye vicceimen.  Mesél Daviról aki már iskolába jár, és az osztály társai nagyon irigylik, és néha bántják is, de van egy nagyon jó barátja aki mindig megvédi.
Én is mesélek neki Luke-ról, elmondom, hogy az első szava például az volt, hogy könyv amit nem is tudom honnan tanulta.
- Táncolunk? - kérdezi. Bólintok. Bekapcsolja a magnót és a Love Runs Out szól. Nem is tudom, hogyan tudunk ilyen bénán táncolni de jól szórakozunk.
- Hozzám jössz? - kérdezi, és elővessz valamit a zsebéből. Egy gyűrű az. - jöhetnék az ócska szöveggel, hogy a nagyié volt de nem, az a húgomnál van.  3 éve vettem, még neked. Reménykedtem, hogy egyszer eljut hozzád.
- Igen - mosolygok .Felhúzza az ujjamra a gyűrűt. Neymar jelezz az öreg úrnak, így lemegyünk majd hazasétálunk. Otthon pedig egyből egymásnak esünk. Soha nem volt még ilyen jó, mint eddig. Ahogyan együtt voltunk ahogy figyelt rám még is uralkodott. Férfi volt minden tekintetben. mellette nő voltam. Fáradtan estünk össze, mellkasára feküdtem. Éreztem ahogyan elalszik, de én nem tudtam. A gyűrűmet néztem, és azon gondolkoztam milyen jó vele lenni. Milyen boldog vagyok most éppen. Az ahogyan indultunk. Mindketten változtunk van aki többet van aki kevesebbet. De talán ezután mindig felteszem majd a kérdést ha  két celeb összejön.Nálunk is biztosan sokan feltették , talán még én is magamnak.  Vajon ez hamis a szerelem....vagy talán nem is volt az?

Sziasztok! 

Ez is eljött az utolsó fejezet. Szerintem holnap este fent lesz az epilógus is vagy nem, még nem tudom. Tudom rövid lett, de nem volt nagyon ihletem :(

Addig is írjátok meg mi volt a KEDVENC részetek:) 

És akinek van kedve írhat egy NOVELLÁT, persze nem kötelező, de a felhívás a következő:

HOGYAN KÉPZELITEK EL TESSA ÉS NEYMAR JÖVŐJÉT 

a legjobbakat kiteszem majd:) 

A következő blogomra még várnotok kell majd, de azt tudom, hogy fanfiction lesz, szerintem Neymaros szintén:) 

Holnap, de héten még biztosan találkozunk:) 

20.fejezet Hát, újra találkoztunk ....

4 és fél évvel később 

- Anya! - ugrik rám a kisfiam, ezzel felkeltve engem. Luke mellém mászik majd kedvesen rám mosolyog. Én is így teszek, és átkarolom a fiamat.
- Anya, éhes vagyok - súgja a fülembe Luke
- Megyek - motyogom mire ő elszalad a szobájába. Nehezen de kikelek az ágyból. Felveszem a papucsomat, és a köntösömet. A konyhába megyek, valami ehető után keresek ott, és meg is találom. Tükör tojást készítek magunknak. magamnak kettőt, Luke egyet. Közben kenek egy kis nutellás szendvicset neki az edzés utánra. Csengetnek, gondolom oscar lesz vagy apukám, hogy elvigye a gyereket edzésre. Luke-ot látom ahogyan fut az ajtóhoz,.
- Papa! - kiabál és apa nyakába ugrik látom a tükörből. A szüleim felköltöztek London-ba miután Luke megszületett, de persze nem adták el a házat ahhoz túl sok emlék köti oda őket.
- Szia, Tessa - köszön nekem apa
- Szia - mosolygok rá. - köszönöm, hogy elviszed, sokat kell dolgoznom, lehetne az esti meccsig nálatok?
- Mi csak őrölünk neki, igaz Luke? - kérdezi a fiamat aki bólint
Készen van a tojás így kirakom őket tányérra. Leteszem az asztalra, Lukas egyből leül enni. Elkérem a táskáját és beleteszem a szendvicset.
- Apa, kérsz enni?
- Nem. - mosolyog rám apa, és tovább beszélget a fiammal a tegnap esti meccsről. Én is enni kezdek. Ahogy Luke-ra nézek nagy vonalakba fel lehet fedezni benne az édesapját, így 4 évesen is. A bőrén látszik, hogy van benne egy kis brazil, aztán a haja színe sötét barna, de még nem is fekete, de a szemei. Mintha az apja lenne. és persze focizni jár, és az edző szerint nagy tehetség elkelene gondolkoznom rajta, hogy focista legyen, mert ilyen tehetséget ő csak ritkán látott. Luke nagyban magyaráz arról Neymar milyen gólt lőtt, a fiam kedvenc focistája az apja, apa persze egyből mond róla valami rossz dolgot, és ő Munir gólját dicséri. Miután Luke megette a tojást, már veszi is a cipőjét.
- Tényleg, anya te jössz este? - kérdezi
Néhány napja Oscar adod 3 jegyet Luke-nak a névnapjára, a brazilok játszanak majd az angolok ellen. Elmennék ha a jegyeknek nem  az első sorba szólnának.
- Nem hiszem - mondom
- Miért nem? Anyaaaa..kérlek - nézz rám a fiam nagy boci szemekkel. Tudja, hogy ennek nem tudok ellenállni. Apára nézek aki azt tátogja nem lesz gond
- Elmegyek. - mosolygok Luke felém jön majd megölel.
- De most viszont menünk kell ha nem akarsz elkésni - mondja apu, Lukas pedig már fut is. Egyedül maradok a lakásban. Elmegyek zuhanyozni, kifestem magamat, a hajamat  megfésülöm, és befonom. A szobámba megyek ahol egy  fekete ruhát veszek fel, egy térdzoknit,és a bakancsomat. Mivel még reggel van, így egy kardigánt kapok még fel. A táskámat felkapom, és már megyek is. Felhívóm Juliet-et, hogyha végzet a munkával akkor jöhet. Bezárom az ajtót, és lemegyek az utcára  a kocsimhoz. Beszállok, és a Youngba hajtok egyből. Az üzletbe beérve köszönök és már megyek is a saját kis szobámba. Juliet ruhája ott áll a bábun készen. Juliet újság író lett, nem is akármilyen sportújság író. Oscar 1 éve elvált nehéz húzza-vona után, és immáron össze is tudnák házasodni ahogyan régóta tervezték is azt. Oscar kislánya szereti Julietet és mostanában elég sokat vannak együtt. Juliet is ott lesz este mint a brazil minden meccsén. És ott van egy másik ruha is. Az ami a focistán lesz. Egyszerű öltöny, s még is valamivel több, a belsejébe vart név miatt ott van a szívénél egy kis név még pedig a barátnőm neve.  Elmosolyodom arra gondolva, hogy milyen boldog volt a férje ruhája láttán. Nyílik az ajtó és szőke barátnőm lép be rajta. Megölel. Megnézi a ruhát, és könnybe lábad a szeme.
- Köszönöm, Tessa - mondja, és megölel. Megkérem próbálja fel és meg is teszi. Csodálatosan fest a fehér ruhában, aminek a válla kis fekete madarakból áll. talán ennyi benne a legnagyobb extra. Kap tőlem hozzá egy csodás fehér cipőt amin szintén megjelenek a madarak. Szőke haja csodásan megy a ruhához. Magát nézi a tükörben és csodálkozik rajta. Ezután megint megölel. Juliet leveszi a ruhát majd mondja sajnos mennie kell mert interjúja lesz, de este találkozunk. Ezután pedig dolgozom tovább.

**

Mikor megérkezem a stadionhoz, Luke és apukám kint állnak mellettük Juliet. Rá mosolygok legjobb barátnőmre. Ujjamat tördelem, a félelem és az izgalom uralkodik most rajtam, nem tudom mit és hogyan csináljak. Soha nem voltam még ennyire tanácstalan.  Együtt megyünk be, néhány perccel a kezdés előtt. Luke végig a kezemet fogja, és akkor sem engedi el amikor leültünk. A meccs elkezdődik a csapatok feljönnek a pályára a fiam pedig ámulattal nézi, én pedig mint néhány éve is tettem, zenét hallgatok. Félidőnél járunk mikor Tom Odell szól a fülemben.  Aztán mikor a játék újra kezdődik, ekkor már Bastille szól a fülemben. Majd mikor rám nézz, tudom, hogy engem nézz, megszólal a Love Runs Out. Az élet iróniája. Megint úgy nézz rám mint 5 évvel ezelőtt.  Aztán elfut. Én pedig kimegyek. Lemegyek, hogy ne lásson, és mivel Juliet miatt aki nekem  adót sajtós kártyát bementem az öltöző részhez. Ott leültem a falhoz, és lecsúsztam. Folytak a könnyeim, úgy ahogyan régóta már nem. Aztán síp hangját hallottam majd Oscart láttam meg, nevettet. Ő is meglátott, és egyből felém futott. 

- Mi a baj? - kérdezi 

- Ő - mondom, és magához ölel. És ott áll. Minket nézz. Ő is lesokkoltnak látszik, csak úgy mint én. Aztán befut a fiam. Luke a nyakamba ugrik.  Megölel és megpuszil. Aztán lepacsiznak Oscarral, és Neymarnak kiesik a szeme. És Luke meglátja a bálványát. Egyből odasiet és megöleli. Ezt a pillantott vártam évek óta, de nem így. Aztán a fiam beszélni kezd. Oscar rám nézz de én a fejemet rázom tudom mit akar csinálni. 

- Gyere, öcsi bemutatlak a többieknek is - mondta neki Oscar, erre a fiam vele megy, én pedig itt maradok vele. 

- Hát újra látlak - mondja 

- Igen.

- Szép vagy, Tess. Jól áll az anyaság - mondja, én pedig bólintok. Ő előrébb jön. - de kár, hogy nem az enyém vagy igen? 

Ahogyan rám nézz. Ritkán állt el tőle a szavam de ez most egy ilyen alkalom. Tudom, hogy tudja. 

- Lehet - mondom. Még közelebb jön. 

- Mindig ezt mondtad..látom rajta, hogy az enyém a rohadt életbe is, Theresa! - kiabál 

- És ha tied, az mitől lesz más? Semmitől? Nem vagy az apja, Neymar és soha nem is leszel! - kiabálok én is 

- De én vagyok az apja! Jogom van a fiamhoz! És neki is joga van hozzám! - kiabál 

- Lehet, hogy biológiailag az vagy, de nem vagy az igazi apa! Tudtad, hogy terhes vagyok hiszen láttad a rohadt életbe! Tudsz számolni nem? Tudhatná,d hogy tőled volt!  

- Azt hittem Neuer az apja, hiszen az ő szobájában aludtál! - ordítja, én pedig pofon vágom. 

- Lehet, hogy jobban is járna ha Manuel lenne az apja, nem te - köpöm felé a szavakat. Megfogja  a kezemet. Kényszerít, hogy nézek rá. 

- Mondd a szemembe és elhiszem  - suttogja, én pedig elveszem a szemeiben. 

- Azt nem tudom mondani, de azt most mondom, hogy úgy az apja soha nem leszel mint David Luccának. Lehet, hogy tudni fogja ki vagy, ha igyekszel talán még együtt is lehetek majd, de sohasem fogod őt, karácsonykor látni, vagy a születésnapján. 

- Csak hiszed, Theresa. Egyszer belém szerettél, újra megtudom majd csinálni. - röhög bele az arcomba. Vágnám már pofon, de megfogja a kezemet. Magához húzz, és megölel. 

- Nem fejeztem be. Én szeretlek, Tessa, és magamba foglak újra bolondítani. 

Ahogy ölel. Beszívóm az illatát. 

- Nem kell sokáig dolgoznod rajta. - súgom neki. Ő is szorít el sem enged. Beszívjuk egymás illatát, és mosolygok. Tudom, hogy itt és most valami elkezdődött...újra. Nem tudom, hogyan és mikor lesz belőle valami, de a vallomásunk, már egy kész megbocsátás a részemről. Neymar soha nem engedett el, és ezt köszönöm neki. Nem tudom, hogy lesz, de remélem lesz valahogy, hogy majd boldogan élünk míg meg nem halunk. Ki tudja? Vannak hamis szerelmek és a miénk is annak indult. De aztán. 

Mikor egy celebet látsz a tévében és van egy nője vagy egy pasija biztos mindenki azt gondolja, na igen ezek nincsenek is együtt......de van mikor tévedsz. Én is tévedtem mikor ezt hittem rólunk.  Óriásit tévedtem.....

Sziasztok! 

Hogy tetszett a rész? 

Boldog Új Évet minden egyes kedves olvasómnak és jövőbeli olvasómnak mert csak ez a két kategória létezik:D 

Kicsit nagy hatással volt rám Leiner Laura:Késtél című könyve. 

Így a 20.résznél végre eljött a boldogság, mivel szomorúan bejelentem, hogy ez az utolsó előtti  fejezet. 

Új blogot ezután már csak sokára fogok kezdeni, hiszen lesz egy új blogom is, és itt van a VÉGE című blogom is. Igaz nem Neymarról szól, de Tessa még benne lesz párszor, és persze érdekesen fog egymásba futni a két blog.  

Remélem ott is velem tartotok:) A következő rész megpróbálom hamar hozni.  

Addig is Boldog sikerekben gazdag boldog új évet nektek:) 

19.fejezet Nehéz Szülés

2 hónap elteltével, Juliet minden idejét velem tölti, mert szerinte bármikor szülhetek és akkor ki lenne velem? Szerintem csak Oscar-t akarja látni, de ő tudja. Én csak örülök annak ha itt van velem, nem vagyok egyedül és persze nem unatkozok.   Mint minden reggel Juliet is megérkezett. Ajtót nyitok neki, tökéletes mint mindig. Szőke haja befonva, sötét színű kabátja már ki van gombolva, így látni, hogy egy virágos ruha van rajta, harisnya, egy térdzokni és egy elegáns cipő. Beengedem ő pedig levetkőzik. Éppen kaját csináltam, folytatnám de Juliet nem engedi így leültet leültet.
- Juliet milyen nap van ma? - kérdezem
- Február 13, péntek - mondja
-Köszönöm
Bekapcsolom a tévét ahol arról van szó, hogy milyen jó lett Demi új klipje és a ruha amit Tessa Rose csinált neki direkt erre az alkalomra. Ezután jön még egy öngyilkossági kísérlet, egy drogos zenész. Juliet is megérkezik mellém, és együtt nézzük a tévét tovább. Juliet néha előkapja a telefonját mert az jelezz néha-néha felnevet máskor pedig szomorúan nézz.
- Ki az? - kérdezem
- Ha nem mondod el senkinek elmondom. - mondja
- Kinek mondjam? Anyámékkal nem beszélek, a családom többi tagjának? Vagy Neymar-nak, ja bocs vele nem beszélek, marad Lukas - mutatok a hasamra - de ő meg hall téged, és hidd nem mondja el senkinek
- Oscar-ral - mondja, és lehatja a fejét
- Juliet te meg ő?
- Igen! - vágja rá mérgesen - tudom elítélsz mert van gyereke, felesége is...de én szeretem őt Tess.
- Nem ítélek el, nem bírom azt a csajt, a lányuk pedig biztosan kedvelni fog. De mikor kezdődött és miért csak most tudom és elválik?
- 1 hónapja kezdődött, és ő nem akarta elmondani, és lehet sőt biztos, mert már elmondta, hogy válni akar, de azt még előttem - mondja
- Juliet e nagyon jó - mosolygok rá, ő is mosolyog.
Ezután mesélni kezd. Elmondja, hogy megcsókolta őt, és hogy az milyen volt, és persze a mosolya. Kinem hagyta volna az öleléseket és persze azt mikor lefeküdtek, részleteket nem kaptam de azt mondta fantasztikus volt, és hogy Oscar ott és akkor mondta ki a bűvös "sz" betűs szót. 1 hónap alatt ennyi mindent tudtak csinálni. És persze volt egy rosszul elsült vacsora is amit Oscar csinált magánál mivel már elhagyta a nejét, Juliet szerint a vacsora borzalmas volt.  Mosolyogva hallgattam őt, ahogyan beszél ahogyan arról mesél milyen csodálatos volt vele, és még mindig az.
Felhívtak az egyik üzletből, hogy ügyfél van aki rendelni akar tőlem. Elmentem  lefürödtem majd sminkeltem egy harisnyát vettem fel és egy fekete ruhát, ami látni engedte a hasamat, hogy már milyen nagy. Egy csizmát vettem fel és a kabátomat, Juliet is velem tartott így együtt indultunk el. Ő vezetett, a Young előtt állt meg, és kiszálltunk, bent az ügyfél mikor meglátott mosoly terült szét az arcán, majd azonnal le is fagyot mikor meglátta Juliet-et. Szőke barátnőm is egyből megállt, nem akart vitát.
- Tessa - jött oda hozzám Ludmilla, Oscar jövőbeli volt neje
- Szia - köszöntem neki oda
- Ruhát csináltatnék veled - mosolyog rám nyájasan
- Bocsánat de nem, itt van ezernyi ruha válasz - mutattam körbe
Ez persze szíven vághatta, Juliet-re nézett aki már elindult a bohém ruhák felé. Szánalmasan nézett rám, majd a barátnőmre.
- Akkor szerintem megyek a szembe levő üzletbe - mondja
- Nekik szükségük van a pénzedre tudod mióta itt vagyok valahogy nekik kevesebb jut - mondom.
Felháborodottan megy el, és tényleg be megy szembe a Summer - be. Megvonom a vállamat és a bevételről kérdezem a vezetőt, mikor éles fájdalom megy a hasamba, és felsikítok. Valami nedves csorog végig a rajtam először kicsi majd sok. Juliet már rohan is ki, velem együtt karöltve, az üzletvezető segít kivinni, nekem pedig egyre jobban fáj. Juliet egyetlen lámpát sem nézve rohan a kórházba velem, ahol az orvosom bent van. Hordágyra tesznek és onnan megyek a szülőszobára. Juliet tudja kiket hívjon elég sokszor elmondtam már neki. Az orvos arra szólit fel, hogy mélyeket lélegezek és mikor mondja nyomjak. Én pedig tettem amit kért, mintha egy örökké valóság telt volna el minden nyomja között mikor már abba kellet hagynom. Fájt nem is kicsit. Ha valaki azt mondja ez milyen jó, biztosan be van állva. Nyomtam mint az örült és mikor megmondták kint van a feje! Az az érzés, hogy már nincsen sok csodás volt. És mikor felsírt, mikor megláttam, tudtam megérte szenvedni. A kezembe adták őt, és csodás volt ahogyan ott volt. Megkérdezték a nevét de csak sokára tudtam megmondani. Lukas.Luke. Az én kicsi fiam. ez mosolygásra késztetett, ezután egy kicsit elvitték, hogy megvizsgálják biztosan nincsen baja. Engem pedig áttoltak egy kórterembe ahol egyedül voltam. Juliet jött be elsőnek majd az ápoló a kezében a fiammal. Juliet leült mellém, a kicsi pedig a kezembe került, jobban megnézve kék szeme van ami az enyém de sötét haja az apjáé, és persze az egész arca  Neymar-t idézi az emberekben hiába ilyen kicsi látni a hasonlóságot.
Aludt a kicsi, a nővér elmondta adtak neki tápszert egy kicsit, és elmondta mikor lehet érteni jönni reggel és meddig kell bevinni, de maradhat itt is, és persze nem is vittem vissza. Oscar jött be hozzánk. Egyből Juliet mögött állt meg és megfogta a kezét.
- Hoztam neki valamit - mosolygott, és elővette a  kis sapkát, csíkos volt, kék alapon sárga csíkok, egyből rá is adtam. Így feküdt a karomban, a kis sapkában és egy aranyos kék rugdalózóban. Juliet boldogan nézett ránk.
- Hívtad anyukámat? - kérdeztem
- Persze - mosolyogott
- Mint mondod mikor jönnek? - kérdeztem
- Mivel a látogatási időnek vége, mi is csak Oscar pénzének segítségével vagyunk itt, így holnap jönnek be - mosolygót rám. - de most megfoghatom?
- Gyere - mondtam neki, és óvatosan odaadtam neki a fiamat. Jól állt neki a gyerek.  Oscar mellé állt, itt voltunk mi hárman akik mindig egymásnak voltak, de valaki hiányzik. Az a valaki akinek kint kellett volna állnia, büszkén mondani a fia nevét, akinek könnyek kellettek volna, hogy folyjanak a szeméből örömében, akinek elsőnek kellett volna megfogni a fiát, az akinek boldogan kéne hívnia a családod, hogy apa lett, akinek most mellettem kéne lennie, és néznie a fiát, hogy biztosan jól van e, és rászólni a legjobb barátainkra, hogy már elég az ő gyereke. Akinek most felém kéne hajolnia és megcsókolni, és egy szeretlek kéne mondania. De ez csak álom, ő most azt sem tudja, hogy másodszor is apa lett, de nem fogja tudni, nem fognak együtt horgászni, vagy focizni, esetleg meccsre menni, vagy biciklizni tanulni, leszidni a fiát, hogy kihasználja a lányokat, vagy mikor az első hölgyet haza hozza. Neki ez nem lesz. Nem fogja hallani az első szavát a kicsinek, ez mind ki fog maradni, egy hülye éjszaka miatt 3 ember fog szenvedi jobban mondva 2 mert a 3. a 2. létezéséről sem tudd.......

Sziasztok! 

Hogy tetszett? 

És kinek, hogy telt a karácsony? 

Kinek mit hozott a Jézuska? 

Nekem sminket, zenekaros pólókat Walking Dead-es felsőt, 

és persze könyveket(, Sallinger-t, Leiner Laurát, és persze a Beatles könyvet) 

Ezeket vártam a legjobban de persze még elég sok mindent. 

Előre is Boldog Új Évet mindenkinek! 

18.fejezet Veszekedések.....

Nehezen kellek ki az ágyból a tegnapi után, és talán az is benne van, hogy 7 hónapja várok már gyereket. Neymar itt van és valamit akar. Felhívót és bocsánatot kért, de mit gondolt majd megkapja? Kész röhej a csávó. Első utam a konyhába vezet ahol csinálok magamnak píritost. narancs levet iszom a kenyérhez amit megvajazok. Reggeli után a fürdőbe megyek ahol lezuhanyzom, és sminkelek. A szobámban egy egyszerű fekete pólót veszek fel fekete farmerrel és bakanccsal. Elrakom a dolgaimat majd elmegyek itthonról. Először megint a Young-ba megyek ami 1 órája van nyitva, ma még nem volt vevőm. Bemegyek az irodámba és elkezdem csinálni a tegnap rendelt ruhát. Egy vörös ruha lett, térd alá ér, csónak nyaka van. Varrás közben néha-néha megszúrtam az ujjamat, de annyira nem fáj.

Mire végzek már ebéd idő van így kivételesen most elmegyek és már ma szerintem be sem nézek.   Egy közeli étterembe megyek, körbe nézek és ki más ülne ott mint szereted nagynéném és lánya, de legalább az ikrek is ott vannak. Nicole vesz észre engem a családból és int is, na basszus nem úszom meg. Köszönök nekik. 

- Mi a helyzet? - kérdezi Nicole 

- Mi lenne? - kérdezek vissza 

- Látom varrtál - mondja 

- Igen, tudod van aki dolgozik - mosolygok rá szánalmasan 

- Az is munka amit ő csinál - mondja most a nagynéném.

- Mi? Dugni? Vagy vásárolni? Esetleg plasztikai sebészhez járni? - kérdezek vissza röhögve. Az ikrek is mosolyognak rajta. A többiek már annyira nem.  

- Miért te nem ezt csináltad a focista mellett? - nézz rám szánalmasan - mert hát valaki felcsinált. 

Nagynéném ahogyan mondta, annál szánakozóbb és lesajnálóbb nem is lehetne. Utálom. Hogyan lehet ő anya testvére? 

- Igen. és ha azt mondom, hogy csak egy szavamba kerül és a gyerekem apja megint velem lenne? 

Ezzel pedig felálltam. Autóba ültem majd elhajtottam egy másik étterembe. Nincsen messze a stadiontól így reméltem Oscar-t is itt találom de csalódnom kellett. Bementem és leülök egy asztalhoz. Rendelek valami finomnak ígérkező kaját. Mikor a pincér kihozza boldogan kezdek neki. Nem gondolok a nagynénémre aki bántott, mert tudom nem a saját hibámból lettem egyedül. 

Megettem a kajámat majd kifizettem, és ekkor kaptam egy üzenetet Oscar-tól, miszerint menjek egy kicsit a stadionba majd onnan menjünk hozzájuk. Autóba ültem és oda mentem a stadionhoz. Mikor kiszálltam egyből bementem. A hasamat fogtam mivel Luke felébredt. Lassan mentem nem siettem sehová sem. Mikor bementem a pályán Schürlét láttam meg elsőnek akit köszöntöttem is. A holnap esti meccsre gyúrt. Megkérdeztem Oscart hol találom, azt mondta most ment öltözni. Elindultam az öltöző felé, de a folyosón ott vár ő. A falnak támaszkodik és éppen a telefonját basztatja, és annyit mormol, Tessa nem fog örülni. Young  felsőt visel, és fekete nadrágot, és bakancsot. 

- Minek nem fogok örülni? - kérdezem 

Felnézz.  Elmosolyodik ezzel rabul ejtve engem. Végig nézz rajtam és tekintete megállapodik a hasamon. A hasamon amin éppen a kezem van, és ami már nagy. Túl nagy. 

- Semminek. - mondja és beszélni is alig tudd 

- Davi, hogy van? - kérdezem 

- Meg van. Mindig rólad kérdezz. - mondja 

- Az jó. - mondom csak, hogy mondjak valamit. 

- Ki az  apja? - kérdezi 

- Davinek? Szerintem te. - terelem a témát 

- azt tudom, de neki aki benned van - mondja 

- Titok - válaszolom 

- Szóval nem én.  

- Ezt nem mondtam 

- De azt sem, hogy nem. Ezek szerint nem csak én vagyok a ludas. Nem csak én csaltalak meg! Vagyis, én nem is tudom, hogy mit teszek. 

- Én nem csaltalak meg! Te voltál az! Én is voltam részeg, de nem csaltalak meg, tudod én az agyam után nem mentem, nem a testi vágyaim után te esetedbe a farkad után! - kiabálom 

- Tessa, tőlem csinálhattad volna! Igen. fájna de mindenki megérdemel egy második esélyt. - kiabál 

- Igen? Megnéztem volna  a fejedet ám! Mit szóltál volna ha hallod ahogyan dugok valakivel! - kiabálom. Luke csinál bent valamit, és az a valami nagyon fáj. 

- Lehet, hogy nem tetszett volna, de megbocsátottam volna, de tudod miért? Ezt figyeld! Szeretlek. 

- Nagyon örülök neki. - mondom szarkaztikusan - a lány is biztosan örült  neki akit dugtál . Ja és akivel a hajó utat töltöttél a VB után. 

-  Tessa.... - fogja meg a kezemet 

Már én is sírók. Ahogyan ő is. Ahogy fogja a kezemet. 

- Látod? Azt csináljuk amit eddig is. Veszekszünk. - mondom és elmegyek. Nem várok Oscar-ra nem érdekel. Sietek haza. Otthon pedig Julietet hívóm. Annyit kérek maradjon itt velem. Ő pedig jött. Sírtam neki. Mindent elmondtam ami bántott. Ő pedig csak ölelt és a karjaiban aludthatam el, de mikor felkeltem akkor persze már a kanapén feküdtem. A plafont bámulva gondolkozom. Tudja, hogy terhes vagyok, és sejti, hogy én vagyok az apja. Folynak a könnyeim és gondolkozok, azon, hogy megérdemli, e  hogy együtt legyünk. Julietet nézem aki hiába nem mondja tudom, hogy szereti Oscar-t. Nem mondja de tudom, hogy fáj neki. A fejemet csóválom. Rohadt nehéz ez a szerelem....

Sajnálom:(

Nagyon sajnálom, hogy nem tudok részt hozni, de nagyon sok a tanulni való, és persze készülök a felvételire, aztán persze ott a nyelvvizsga, de a jövőhéten mivel szünet van és lesz időm így hozok részt, és nagyoon sajnálom még egyszer:(